Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-119
304 119. országos ülés június 15-én, pénteken. 1888. de itt is találok még 10,000 hectoliternyi különbséget, a mennyiben a gazdasági termelésnél az adóbevallás és valóságos termelés közti különbséget — be kell vallanom — nagyon szűkkeblűén méltóztatott 80% ban a pénzügyi bizottságnak és a kormánynak javaslatba hozni, mert annak, hogy biztos tudomásom van arról, hogy a jó szerkezetű gazdasági szeszgyár két nap alatt ötször volt képes lepárolgást eszközölni és igy 150%-tel a bevallott mennyiséget gyarapítani a termelésben s daczára, hogy a gácsországi képviselők közül Rulovszky képviselő 120%-ra állította ezen különbözetet, mégis a t. pénzügyi igazgatóság és az enquéte megelégedett 80%-ka], a mit nem találok igazságosnak akkor, a mikor a nagyiparnak a bevallása és a valóságos termelés közötti különbözetét a tényleges termelésnek megfelelőleg 22%-benméltóztatott megállapítani. Én, lelkiismeretemből kiindulva, ha mint biró képzelném magam, ezen felosztás sikeres keresztülvitelében bátor volnék azon az alapon megállani, hogy a gazdasági termelés az adóbevallástól eltérőleg 100%-kal gyarapittassék és akkor számításaim szerint a tényleges termelés nem 300,000, hanem 310.000 heetolitert tenne s ez lenne egyik alapja a contingentált szesz megadóztatásának. De tovább megyek; nem szabad megfeledkeznem a szünetelő gazdasági szeszgyárakról sem, melyek már 485 számban vannak képviselve. S itt tartozom magamnak egy rectificatióval, a mennyiben a szeszadó-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával említettem, hogy 544 gazdasági szeszgyár van. A t. előadó ur erre vonatkozólag jóakatúlag útba igazított, hogy tévedésben vagyok, mert a gazdasági szeszgyárak egy része a terményadó alapján működő gyárak csoportjába van sorozva. Én ezen jóakaratú útbaigazítás alapján a dolognak utána néztem és — szerintem helyesen — tüzetesen kiszámítottam s most eonstatálom, hogy a szünetelő régi szeszgyárak 485 számban vannak képviselve, tehát nagyobb része, mert a tényleg működésben levők, az utóbbi 3 évben működők 414 számban vannak képviselve. Nem feledkezhetem meg továbbá azon gyárakról se, melyek ma szünetelőben vannak és azoknak a termelőképessége épen azon arányban, mint a jelenleg működésben levőké, vagyis átlag 374 hectoliterben összesen 363 ezer hectoliterben eonstatálom. S igy az én felfogásom szerint a vidék szolgálatában álló szeszgyáraknak az összes termelési képessége 672 heetolitert tesz. Ez lenne, t. képviselőház, azon arány, melyet ha nem is mindjárt ma, hanem a jövőben a felosztást illetőleg érvényesíteni, létesíteni — szerintem — legalább is kötelességünk. Ebből az indokból bátor leszek egy határozati javaslatot benyújtani, a mely hivatva lesz azt a ktilöübözetet, mely a két adónem alapján működő gyári cathegoriák között igen kicsinyre zsugorodott össze, némileg a gazdasági szeszgyárak helyzetén könnyítsünk és kilátásba helyezzük, hogy fejlődhessenek, gyarapodhassanak. T. képviselőház! Bátor leszek ezen állításomat számokkal is igazolni, hogy tudniillik ez a törvényjavaslat kapcsolatban a már letárgyalt szeszadó-törvényjavaslattal nem hogy legkisebbet is javítana a gazdasági szeszgyárak helyzetén, hanem — nézetem szerint — nem sokkal ugyan, de bizonyos részben hanyatlást, rosszabb helyzetet teremtett a gazdasági szeszgyárak számára. Számadataim a következők, Az 1884-iki átalányozási rendszer, mely az ipar részéről világszerte incriminálva lett, a valóságban mégis az ő előnyükre ütött ki; igaz, hogy a gazdasági termelés részére is, de mégis sokkal kisebb mértékben. Bátor leszek ezt számokkal igazolni. 1884-ben a gazdasági gyárak átlagtermelése volt 348 hectoliter. 1887-ben ez már 480 hectoliterre felvergődött, tehát 9'20%-kal emelkedett. Ellenben az ipari gyárak termelése 1884-ben 1,863 hectoliter volt, 1887-ben pedig ezen átlag 5,525 hectoliterre emelkedett, tehát 13"6í%-kal növekedett. Ez annyit tesz, hogy a gazdasági termelés bár az átalányozási rendszer aegise alatt némileg előrehaladt, mégis szemben a nagy iparral, visszamaradt 4 , 41% : kal. Hasonlítsuk már most össze a mostani törvény szerint remélhető állapotot a nagyipari és a a mezőgazdasági gyárakra nézve. A régibb törvény szerint tudjuk, hogy a gazdasági gyárak négy és fél krajczárral, vagyis hectoliterenkint négy és fél forint adóval olcsóbban termelhetik a szesz hectoliterét, mint a nagyipari gyárak, azonkivül 10—20—25 forint adóelengedési kedvezmény útján átlag 18Vs% kedvezményben is részesültek. És mégis mi lett az eredmény? Mutatja az a statisticai kimutatás, melyet előbb számokban jeleztem. Hogyan áll a mostani állapot? Feltéve, hogy a contingens keresztülmegy, a gazdasági gyárak részére 540 ezer hectoliter lesz fentartva, az ő eddigi tényleges termelésük 22°/ 0 hozzáadásával kitett 911 ezer heetolitert. Ha már most az 540 ezer hectoliter 35 krjával számíttatik, a 911 ezer hectoliterbőí fenmaradó 371,445 heetolitert pedig 45 krjával számítjuk, az átlagból kijön 39-25%, a 35 és 39"25% közt pedig 4Vs krajezár a különbség, a réginél pedig 4Va krajezár volt. Itt tehát hátrányban van a mezőgazdasági termelés literenkint V* krajczárral; az adózás tekintetében pedig a régi törvények szerint 187s% adóelengedésben részesült, holott most a 2—3—4 frtos bonificatio az adónak nem teszi ki több, mint 8*57%-át.
