Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-118

118. országos ülés jnnius 13-án, szerdán. IS8S. 295 egy belföldi egyént nevezzen meg megbízottul, ki a berendezést itt kezeli és igazgatja. Főfontosságot képez továbbá ezen törvényjavaslat tárgyalásánál azon kérdés, mi történjék kisajátítás esetében és igaz, hogy a t. közlekedésügyi minister ur javaslatába azon intézkedést vette fel, hogy az 1881 :XI. t. ez., tudniillik a kisajátítási törvény ezen berendezéseknél szükségessé vált eljárásnál is alkalmazást nyerjen, de minthogy ezen kisajátítási törvény tisztán a tulajdonjog kisajátításáról intézkedik, ezen berendezések pedig inkább a szolgalmi jogba vágnak és oly intézkedéseket tesznek szükségessé, melyek egyes szolgalmakat állapítanak meg, azért tartotta szükségesnek az igazságügyi bizottság azon főelveket kimondani, melyek ezen berendezések létesítésénél a szolgalmakra nézve kártalanítási elvül elfogadhatók. Ezen főelvek azok, hogy a mennyiben a távirdához vagy a telefonhoz szükséges huzalok légürben vezettetnek, az ily légürben vezetés folytán semmi kártalanítási igény ne támasztathassák és pusztán azon igénye legyen az illető tulajdonosnak, kinek teleké felett vezetik a huzalt, hogy ha ő azon a telken épületet akar emeltetni vagy fennálló épületét akarja újabb emelettel bővíteni, feljebbemelni, akkor a telefon vagy távirda-engedélyes köteles legyen a huzalt feljebb emelni és a tulajdonost építésében nem akadályozni. A föld alatti vezetékekre vagy olyanokra nézve, melyek a házakra erősíttetnek, az a főelv mondatik ki a törvényjavaslatban, hogy ezekért kárpótlás igényelhető, a mennyiben a telek vagy háztulajdonos az előbbi állapotba való helyezést kívánni jogosítva van. További intézkedés foglaltatik még a törvényjavaslatban a jogszabályok büntetőjogi természetére vonatkozólag. Itt a bizottság a kihágási eseteket nagyjából határozza meg, mint az igazságügyministerium javaslatában is felsorolva volt, másrészről azt is kimondotta, hogy azon büntető határozatok, melyek a büntető törvénykönyvben a távírdák megvizsgálására nézve már fennállanak, a szóban lévő többi berendezésre is — a mennyiben azok közhasználatban állnak— alkalmazandók legyenek. Végül be kellett venni a végrehajtási záradékba azt az intézkedést — miután a törvény Horvát-Szlavonországra is kiterjed — hogy a törvény végrehajtásával a közlekedési, az igazságügyi minister és a bán bizatik meg. Ezeknél fogva, van szerencsém a törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság által megállapított szövegben általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Helyeslés). Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólani senki sem kivan, azt hiszem, határozatul kimondhatom, hogy a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. (Helyeslés.) Következik a részletes tárgyalás és pedig első sorban a czím. Nagy István jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét). Beőthy Algernon : Bocsánatot kérek, hogy ismét nem annyira stylaris, mint inkább nyelvi természetű kérdésben vagyok bátor a t. ház figyelmét igénybe venni. (Halljuk!) A tör vén yj avaslat czímében egy új, tulajdonképen nem egészen új,de egészen nem helyes kifejezés foglaltatik: a „távbeszélő" a régi telephon elnevezés helyett. Nem akarok arról beszélni, hogy e szó általában nem is magyar, hanem azt tartom, hogy ha új fogalmakra új szavakat kell alkotni, akkor vagy kérdezzük meg az akadémiát, melynek nyelvérzéke nincs ugyan, de tudománya van (Derültség), vagy pedig bizzuk a népre, mely jó érzékével megtalálja majd a helyes kifejezést, de teljesen új szavakat törvényhozásilag alkotni sem nem szükséges, sem nem szerencsés, sem a törvény érdekében nem áll. De mire való is az a túlságos purismus. Európa minden művelt nyelve bevette a telephonkifejezést; Németország, Anglia;, Francziaország. Olaszország mind telephon-nak nevezi és nemzeti nagyságukból nem veszítettek azért, hogy nem alkottak líj kifejezést, hanem megtartották azt, melyet mikor a találmány meg. alkottatott, egész Európa elfogadott. Fogadjuk el mi is. Meglehet, hogy a magyar nép nyelvérzéke fog találni jó szót s akkor elfogadja, ha nem is a törvényhozás, de a közélet; de ne akarjunk törvényhozásilag helytelen és rossz szót alkalmazni. Ez okból a következő módosítványt vagyok bátor előterjeszteni : „Atörvényjavaslat czímébe e szó „távbeszélő" helyett tétessék : „telephon", valamint a szövegben, ahol előfordul a „távbeszélő" tétessék mindenüvé & „telephon" szó. (Felkiáltások: Hát a távírda!) Beöthy Algernon jegyző: Baross Gábor. közmunka- és közlekedésügyi minister! Baross Gábor, közmunka- ós közlekedésügyi minister: T. ház! Azt tartom, hogy minden nemzet örülhet, ha idegen találmányokat is saját nyelvén fejezhet ki. Én nem alkottam a „távbeszélő" szót és ma már az országban mindenütt használják, (Helyeslés jobb felöl) de felvettem különösen a törvényjavaslat czímébe azért, mert annak előzője, a „távírda" kifejezés már előbbi törvényezikkeinkben benfoglaltatik. Ha most t. képviselőtársam módosítása elfogadtatik, akkor a czím ugy fogna szólani: „a távírda, a telephon és egyéb villamos berendezésekről szóló törvényjavaslat". Lehetne igy is, de a törvényhozás, mint már bátor voltam mondani, már egy magyar szót elfogadott. A mi a nagy nemzeteket illeti, bátor vagyok