Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-117
117. országos ülés június 12-én, kedden- 1888. 287 nagyfontosságú Magyarország forgalmára azon állapot, mely e törvényjavaslat által teremtetni szándékoltatik, nem mondom egyedül Magyarország számára — én a nemzetközi szerződések alapján állok és tökéletes loyalifással mondom: a monarchia számára és mindazon nemzetek számára, melyek ezen munkálat kivitelében érdekelve vannak. Hazánk szempontjából, t.ház, ez nagyfontosságú, komoly forgalompolitikai kérdés. (Igaz! TJgy van!) Mert —• a mint igen helyesen jegyeztetett itt meg — Európa nagyhatalmasságai nem adják azt a példát elénk, mely a szabad kereskedelem szempontjából követendő lenne. De, t. ház, én nem foglalkozom egyedül kereskedelmi politikával, mely sok részt más államok magatartásától függ, hanem foglalkoznom kell a forgalmi politika igényeivel is és azon feladatokkal, melyeket az megoldani van hivatva. (Helyeslés.) Mert a forgalmi politika a kereskedelmi politikával kapcsolatban kell, hogy hasson. Az, a kinek a forgalmi utak nincsenek kezében, a ki nem gyakorolja azon jogot, mely őt a természeti viszonyoknál fogva megilleti, az hiába akar kereskedelmi politikát gyakorolni, annak forgalmi politikát is kell gyakorolnia. (Igás! TJgy van!) Azt mondják : vannak államok Európában, melyek a védvámos politikát követik, miért csináljuk mi az olcsó forgalmi utakat; azt mondja gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur: ott van Németország, Oroszország, Francziaország, ezek versenyeznek a Balkán-félszigeten mi velünk, minek tehát az olcsó forgalmi ut? De hát mivel akar a képviselő ur küzdeni ezen kereskedelmi politika és a verseny ellen? (Élénk helyeslés.) Hiszen az képtelenség, hogy összetett kézzel nézze a nemzet jövője fejlődését és lássa, hogy foglalják el más nemzetek kiviteli piaczát; zsebére tegye a kezét és ne cselekedjék semmit saját érdekei megvédése szempontjából. (Élénk helyeslés.) Ez nem helyeselhető álláspont. Azt méltóztatnak mondani: ott vannak a vasutak, dolgozzunk a vasutakkal. A t, képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a hajózás tömegárúkra jó, de kérdi, mit ér darabárúkra? Hát, t. ház, a keleti vasutak rendeltetése és a Vaskapu rendeltetése czéljában ugyanaz, de módjában két különböző dolog. Ezen kettőnek okszerű hatása és egybevetése létesítheti azt az eredményt, melyet én lelkemből kívánok; mert azt tartom, hogy ezen ország, mely áldozatot hoz minden nemes czélért, végre-valahára anyagi kérdéseivel is kell, hogy bensőleg foglalkozzék, kereskedését fejleszsze, adóképességét fokozza; ennek eléréséhez pedig olcsó közlekedési utak is kellenek (Igaz! TJgy van!) és ha gróf Károlyi t. képviselő ur azt méltóztatik mondani, hogy a hajóút csak tömegárúkra nézve bír értékkel, akkor ebben a mi hazai szempontunkból igaza van, mert ezen árúk érdekelnek ma minket főleg. A képviselő urak egy része forgalmi politikai kérdések megoldásával áll elő és azt kérdik, mit visz ki Magyarország keletre? Hát miből él meg Magyarország? Én azt hiszem, hogy igen sok van, a mit kivihet, csak meg kell adni annak módját, hogy kivihessen és hogy ezen módok között a vizi utak a legolcsóbbak, sőt legbiztosabbak, az kétségtelen és én a magam részéről Magyarország szempontjából ezen munkálat teljesítését üdvösnek és helyesnek tartom. (Élénk helyeslés.) De hát, t. ház, ismétlem: kereskedelem-politikai szempontból gr. Apponyi t. képviselő ur meg méltóztatott nyugtatni csekély személyemet. 0 ez irányban nem tesz nehézséget és elvileg hajlandó is elfogadni a munkálat keresztül vitelét. Köszönettel veszem. 0 ellenzése súlypontját pénzügyi okokra fekteti. Méltóztassék a t. ház nekem megengedni, hogy a kérdés pénzügyi oldalához én is hozzászóljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem ugyan, t. ház, hogy abstract véve, a pénzügyi kérdés nem elsőrendű kérdés e tárgynál. Es pedig két oknál fogva. Először azért, mert mint Helfy t. képviselő ur kiemelte, nemzetközi kötelezettséggel állunk szemben, melyet feltétlenül teljesíteni kell, melynek teljesítésére már gyakran figyelmeztettek minket és másodszor azon oknál fogva sem, mert a kérdésnek közgazdasági érdeke olyan, a mely mellett a fmancirozás kérdése másod sorba szorul. De én elismerem azt, hogy az országnak mai financiális helyzetében a pénzügyi kérdés is igen megfontolandó s igen téved a t. képviselő ur, ha e tekintetben a kormányt, bár csak a legcsekélyebb könnyelműséggel is vádolja. Arra nem szándékozom reflectálni, midőn azt méltóztatik mondani, hogy a kormány a takarékosság elvéről minduntalan megfeledkezik. Engedelmet kérek, ez ellen a tények határozottan szólnak s ha a kormány bármely tekintetben igénybe veszi az ország áldozatkészségét, hiszen minden concret esetben megbeszéltetik a dolog; meggyőződhetik mindenki, hogy a kormány nagyon is komolyan szem előtt tartja a pénzügyi helyzetet, de e.mellett a haladó nemzet igényeit is kielégíteni törekszik. (Helyeslés jobb felöl.) Először is arra térek tehát rá, hogy miért nem terjesztette elő a kormány egyúttal a financirozás kérdését is. Nem terjesztette elő a kormány azért, mert arra nézve, hogy ezen munkálatot Magyarország hajtsa végre, a kormányok közt volt ugyan megállapodás, de tényleg a törvényhozás még e kérdésben soha nem nyilatkozott. Magyarország törvényhozása sohasem mondta, hogy ezt a munkálatot tényleg az állam terhére elvállalja. Mi volt tehát természetesebb, mint hogy a kormány a törvényhozástól kérdezze, hogy ezt a
