Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-117
2gg 117. országos ülés jouius 12-én, kedden. 1888. munkálatot a magyar állam hajtsa-e végre, vagy sem ; mert a berlini szerződés világosan a monarchiára bízza e munkálat keresztülvitelét s a monarchia két állama közül ez az állam fogja végrehajtani, ha a törvényhozás azt megengedi. Kétségkívül, hogy a íinancirozás kérdése tekintetéből ez az álláspont biztosabb és sokkal correctebb, mint hogy ha neki mentünk volna a financii ozási tárgyalásoknak és az érdemleges kérdéssel együtt terjesztettük volna be a íinancirozás megoldását is. Azt hiszem, correctebben jártunkéi igy. (ügy van! a jobboldalon.) Első sorban tehát e felett dönt a törvényhozás. A költségekre nézve mi van mondva a törvényjavaslatban ? Ha ma már arról volna szó, hogy a törvényhozás vakon megadja a költségeket, akkor én tökéletesen helyeselném azt, a mit a t. képviselő ur mondott. Követelném a magam részéről is, de többet mondok, a kormány tagjai közül senki sem mert volna ily javaslattal a törvényhozás elé járulni. A törvényjavaslat 2. §-a a következőket mondja: „A közmunka- és közlekedésügyi minister és a pénzügyminister felhatalmaztatnak, hogy az imént említett összegnek akár a közmunka- és közlekedésügyi minister költségvetéseinek beruházásai közé felveendő évi részletek, akár külön hitelművelet utján leendő fedezéséről, illetve megszerzéséről közös egyetértéssel gondoskodhassanak ; önként értetvén, hogy a törvényhozás jóváhagyása előzőleg kikérendő lesz." Tehát forduljon a kormány bármiféle fmancirozási módhoz, maga a a financirozás külön fog a törvényhozás eldöntése alá terjesztetni. Tehát a törvényhozás abban a helyzetben lesz, hogy annak idejében megítélheti, hogy helyes-e a financirozás s hogy a kormány oly javaslatot terjesztett-e a törvényhozás elé, mely az ország pénzügyi helyzetének megfelel, (ügy van! jobbfelöl.) Ma tehát a törvényhozás csak arról nyilatkozik, hogy a magyar állam ezen munkálatot tényleg elvállalja és hogy a törvényhozás a kormánynak e tekintetben elfoglalt álláspontját helyesli. Praejudiciumot ez a financirozásra nézve absolute nem képez. (Igás! ügy van! a jobb oldalon.) De hogy ha ez a financirozás meg is fogna történni, mily veszedelemtől tart a t. képviselő ur a munkálatra nézve t Előre is biztosíthatom a t. házat, hogy a kormány csak oly fmancirozással fog előlépni, mely a mai körülmények közt elfogadható és helyes; más finaneirozási módot, azt hiszem, méltán kizártnak tekinthet mindenki. Oly kiadásokról van-e szó, melyeket esetleg az ország csakugyan ä fonds perdu-ként adna e munkálatra ? Már egyik t. képviselőtársam felemlítette, hogy a munkák között nagy különbség van, mert a felső Dunán tényleg költségvetési tételekkel fedeztetnek a költségek, az aldunai catarakták szabályozására nézve pedig magában a berlini szerződésben meg van mondva, hogy az 1871. évi márczius 13 iki londoni szerződés 6-ik czikkének határozatai, a melyek ezen munkák költségének fedezésére szolgáló ideiglenes díjszedésének jogáról szólnak, Austria-Magyarország részére fentartatnak és hogy ezen munkák költségei visszatérítendők azon díjakból, melyek a kereskedelmi hajók, illetőleg a hajózási forgalom után az Aldunán szedetni fognak. Itt tehát nincs oly költségről szó, mely á fonds perdu adatik, hanem oly költségekről van szó, a melyek visszatérüínek és hogy e tekintetben nemcsak a kormányok, hanem maguk a finánckörök is igy számítanak, erre nézve felemlíthetem, mert nem árulok el titkot, hogy a kormánynak módjában lehetett volna oly financirozást keresztülvinni, a mely a minimalis biztosítást kivánta volna e költségek fejében. Egyébiránt, ismétlem, a financirozás kérdése külön fog a ház elé kerülni, akkor lesz majd helye az e természetű bírálatnak. (Helyeslés.) Csak kiemelem még, hogy a Vaskapura szánt kiadások olyanoknak veendők, a melyek visszatérülnek. Ez csak idő kérdése lehet s talán az első évek nehézsége hathat némileg alterálóan, de az eredmény el nem maradhat s igy oly terhek, a melyek, mint azt gróf Apponyi Albert mondotta volna, visszahathatnának budgetszeríí feladataink teljesítésére, ezen munkákból az államra előreláthatólag nem fognak hárulni. (Tetszés jobbfelöl) Ha tehát szemben állunk egy ily fontos közgazdasági és nemzetközi feladat teljesítésével, másfelől pedig azzal, hogy itt az államnak oly megterheltetéséről, mint a minőt a t. képviselő ur említett, szó sincs: azt hiszem, pénzügyi szempontokból sincs ok arra, hogy e törvényjavaslat ellen szavazzunk. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) De nem folytatom tovább. (Halljuk! Halljuk!) Bolgár Ferencz képviselő ur egy kérdést intézett hozzám a vaskapu szabályozására vonatkozólag s felvetette azt, hogy vájjon hadászati szempontból nem aggályos-e a Vaskapu-csatornának olyatén vezetése, mint a hogy javasoltatik. A nélkül, hogy hadászati szempontok fejtegetésébe bocsátkoznám, csak annyit jegyzek meg erre, hogy czélszerííen meg van állapítva, hogy a hajózási útnak a Vaskapun át való vezetése előnyösebben nem történhetik, mint a hogy javasolva van. Hogy ha ez áttétetnék a román partra, akkor a mai hajózási ut legalább 5 évre tétetnék lehetetlenné, mert ma a hajók a román parton közlekednek, a mennyiben ez másutt nem lehetséges. A második terv az, hogy ezen csatorna ne a szerb parton, hanem a Duna medrének közepén