Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-117
117. országos ülé» junitis 12-én, kedden. 1888. 279 tási indítványt illetőleg, mert én tulajdonképen annak tekintem gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársam felszólalását, hogy tudniillik magát a dolgot lényegileg elvben helyesli és nem tagadja, hogy miután az állam kötelezettséget vállalt, azt végre is kell hajtani, de óhajtotta volna most annak elhalasztását, tekintettel különösen pénzügyi helyzetünkre. Erre azt mondom — eltekintve attól, a mit már bátor voltam felemlíteni, hogy tudniillik én nem táplálom azt a reményt, hogy ez a pénzügyi helyzet rövididő alatt változni fog— hogy ha ily indítvány az előzetes tárgyalások folyamán a bizottságokban történt volna, meglehet, hogy ott a magam részéről is hozzájárultam volna ahhoz, hogy egy pár évvel e vállalat halasztassék el, ha a kormány biztosítékot nyújtott volna egyúttal az iránt, hogy akkor kedvezőbb körülmények közt leszünk; de ma, midőn ez a dolog már a képviselőház előtt áll, bátor vagyok figyelmeztetni t. barátomat arra a kedvezőtlen benyomásra, melyet okvetlenül tenne, épen, mert nemzetközi kérdéssel állunk szemben, ha ma az a hír terjedne el, hogy Magyarország 1879-ben kötelezettséget vállalt ugyan, de mikor az arra vonatkozó törvényjavaslat szavazásra került, a ház azt nem fogadta el. Nem mehetnénk el Európa szerte megmagyarázgatni, mi e határozat igazi értelme; általában mégis csak ugy tűnnék fel a dolog, mintha Magyarország szavában nem lehetne megbízni. (Helyeslés jobbfelöl és a szélső baloldalon.) Én ennek nem akarnám kitenni Magyarországot és mindezek alapján a javaslathoz a magam és elvbarátaim nevében hozzájárulok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon és jobbfelől.) Nagy István jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz :T. hkzl(Halljuk !)Minthogy eddigelé csak gazdasági és pénzügyi szempontból szóltak hozzá a szőnyegen levő törvényjavaslathoz, engedjék meg, hogy én technicai szempontból tegyek néhány rövid megjegyzést. (Halljuk!) Én csupán a szabályozandó akadály-csoportok egyikéről akarnék felvilágosítást kérni a t. minister úrtól, minthogy azt a törvényjavaslatban indokolásban meg nem találtam. Különben kijelentem, hogy én a szabályozási terv ellen semmi kifogást nem teszek, azt minden tekintetben techlucai szempontból nagyon helyesnek és megfelelőnek tartom és mindama tervek közt, gondolom 8 volt, melyek eddig e szabályozásra nézve elkészültek, a legjobbnak hiszem. A ministerium tervét egyúttal a költségre nézve is aránylag olcsónak tartom, oly olcsónak, hogy mig 10—15 évvel ezelőtt alig merték volna remélni, hogy e munkát ily csekély költséggel lehessen keresztülvinni. A Vaskapu név alatt ismert sziklaakadályok különböző csoportokat képeznek, a melyek között egy külön csoport a tulajdonképeni Vaskapu. Ez a legfontosabb csoport és akadály. A különféle szakértők^ Vásárhelyitől kezdve, többféle tervezetet készítettek, hogy e legnagyobb forgalmi akadályt elhárítsák. A nézetek nagyon eltérők voltak. A ministerium jelen tervezete szerint ugy térnek ki ezen akadálynak, hogy a szerb határon fognak egy nyilt csatornát építeni, mely egyrészt gátak által lesz védve, másrészt bizonyos mélységre a sziklába lesz robbantva. E tervezetet már régebben Wex udvari tanácsos is megbeszélte és 1875-ben a hadügyi kormányzat nyilatkozott is erre nézve, még pedig olyképen, hogy sokkal czélszerübb lenne, ha nem reflectáltatnék a szerb területre, banem mint a többi cataractnál, ugy itt is nyilt csatorna készíttetnék a Duna közepén. Ezen csoport szabályozása ilyen utón nem volna ugyan olcsó, de stratégiai szempontból sokkal helyesebbnek tartanám, hogyha egy nyilt canalis csináltatnék a Duna közepén és pedig azért, mert a Duna vonalának, mint közlekedési vonalnak egy nagyobb háború esetében a Balkán-félszigeten fontos feladata lenne, annál inkább, miután a vasúti vonalak ott csekély számúak. Egyáltalában a Duna katonai szempontból is oly fontos közlekedési vonal, hogy minden tekintetben néznünk kell, hogy az biztosittassék. Ez az összes szabályozásnál szem előtt is tartatik, kivéve eztet a csoportot, a Vaskaput, hol miután a szerb határon egy nyilt canalis terveztetik, azon eshetőség forog fenn, hogy Szerbia, ha ellenünk van, a közlekedést megakaszthatja. A csatorna az ő kezében van. Én hozzáteszem, hogy tudom, miszerint vannak érvek, a melyek a mellett szóinak, hogy Szerbia határán létesíttessék a csatorna. Nem akarom e kérdést tovább feszegetni, hanem csak egyszerűen arra volnék bátor a t. minister urat felkérni, legyen kegyes megmondani, hogy milyen indokok voltak arra irányadók, hogy a szerb határon létesíttessék a csatorna és nem, mint a hadügyi kormány 1875-ben kívánta, a folyam közepén, a hol a hajózás megakadályozása lehetetlenné volna téve. (Helyeslés a haloldalon.) Beöthy Algernon jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk!) Azok után, a miket Helfy képviselő ur mind maga, mind pedig azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, előadott, csak igen röviden szólhatok, a mennyiben e kérdés alkalmából, mint aki e kérdést régebben tanulmányoztam, bizonyos tekintetekben óhajtanék a minister úrtól felvilágosítást nyerni; czélom csak az, mert magát a törvényjavaslatot én azon indokoknál fogva, melyek ugy pénzügyi, mint közlekedési és európai politikai szempontból fejtegettettek, elfogadom, A t. ház régibb tagjai íognaktalán emlékezni arra, hogy már azon időben, mikor Szegedet a catastropha érte, ezen kérdés, kapcsolatban a