Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-117
117. országos ülés jnuins 12-én, kedden. 18SS. 275 daságilag is Austria-Magyarország az egyetlen hatalom a keleten, melynek actiója senki másnak jogát és szabadságát nem veszélyezteti. Egyedül Austria-Magyarország nyújtja azt a biztosítékot, hogy a létesítendő munka előnyei mindenkire nézve egyformán hozzáférhetők lesznek. (Igás! Ugy van! jobb felöl.) Ámde ha a szabályozási munkálat a keleti államoknak és az egész európai forgalomnak javára szolgál, ebből épenséggel nem vonhatni le azt a következtetést, hogy az Magyarországra nézve nem volna kiválóan előnyös. Ellenkezőleg, ugy hiszem, a Vaskapu szabályozása idővel Magyarország, de különösen Budapest fejlődésének és kereskedelmi fontosságának egyik nevezetes eszköze lesz. Ismétlem, Budapest fejlődésének és kereskedelmi fontosságának és ezen pontra különös súlyt fektetek. Mert a Duna ethnographiai szempontból sem hasonlítható össze a nyugot nagy folyamaival, például a Rajnával. A Rajna mentén lépten-nyomon nagy városokkal találkozunk és ki nem számíthatni, hogy a rajnai forgalom azon városok közül melyiknek szolgál első sorban'? A Duna mentén azonban egész más a helyzet. Sulinától Budapestig a magyar főváros az egyetlen világváros és az egyetlen kereskedelmi város; az egyetlen, mely mindazokkal a feltételekkel bir, melyek alkalmassá tehetik, hogy Nyugot-Európa átmeneti forgalmát központosítsa és szabályozza. Ez idő szerint Budapestnek dunai sphaerája határainkon, azaz az első hajózási akadályoknál megszűnik. De ez a sphaera az egész Al-Dunára fog kiterjedni, mihelyt a Dunai hajózható folyam lesz. Budapestnek, mint duna városnak, mint a keleti kereskedelem tényezőjének akkor egy új aerája fog bekövetkezni, melynek teljes jelentőségét megszerezni, igaz, hogy csak kereskedelmünknek életrevalósága lehet képes; de mire nézve a viszonyok páratlanul kedvezőkig alakulnak. Sőt némely aggályokkal szemben, melyek e tekintetben szélesebb rétegekben voltak elterjedve és melyek egynémelyikének gróf Károlyi Sándor is adott kifejezést és melyek, meglehet, még mindig nincsenek eloszlatva, merem állítani, hogy reánk nézve ezen szabályozásból kifolyólag egyetlen újabb hátrány nem következhetik be; mig azok az előnyök, melyeket a szabad dunai forgalomtól várunk, alig válhatnak reánk nézve kétségesekké, ha csak önmagunk nem mondunk le azokról. Az aggályok, melyek régebben a Vaskaput illetőleg felmerültek, jobbára oda irányultak, hogy a hajózási akadályok eltávolítása megnyitja majd az utat a kelet mezőgazdasági versenyének még Magyarországon is. Gróf Károlyi Sándor képviselő ur azt mondja, hogy ezentúl épenséggel mindazon árú, mely másutt kiszorul, Magyarországba fog tolulni. Én azonban nem értem ezt az argumentatiót, mert nem látom az összefüggést a Vaskapu-szabályozás és a monarchia vámpolitikája között; mivel a monarchia vámpolitikája e tekintetben a döntő, vájjon ez árúk beléphetnek-e Magyarországba vagy sem. (Ugy van f Igaz ! jobbfelöl.) Azon felfogás, melynek gróf Károlyi Sándor képviselő ur kifejezést adott, két irányban bizonyult be helytelennek. (Halljuk!) Az utolsó évek folyama alatt tapasztaltuk egyrészt, hogy ha a keleti vagy bármely egyéb versenyt kizárni óhajtjuk, erre a czélra vámpolitikánk megadja a leghathatósabb eszközöket, a természeti akadályok fentartása tehát ez indokból felesleges. Tapasztaltuk aztán másrészt, hogy ezeknek a forgalmi akadályoknak létezése azt a versenyt, melyet vámpolitikánk ki nem zár, meggátolni legkevésbé sem képes. Ez az állapot pedig meg fog maradni mindig, a mint van, addig, mig vámpolitikánk nem változik, akár szabályozzuk az Al-Dunát, akár nem. Hiszen ott vannak most is ezek a sziklák, mint a hogy ott voltak ezer évvel ezelőtt; de újak a keleti vasutak, melyek sima pályájukon biztosan elrobognak, mintha a Vaskapu a világon sem volna is, új a román kikötőknek berendezése, melyekből a gabona szabadon indulhat a tengerre, hogy aztán a világpiaczon velünk versenyre keljen. A keleti vasutak kiépítése által a közvetlen érintkezés kelet és nyugat között megtalálja szükséges eszközeit. A mennyire vámés tarifa-politikánk nem gátolja, semmi sem áll útjában, teszem a román gabona beözönlésének már e pillanatban is. Mindezek után pedig ez idő szerint részünkről épen olyan közgazdasági babona volna azt hinni, hogy a Vaskapu sziklái a magyar közgazdaságnak bármi védelmet nyújthatnak, mint a milyen politikai babona volt az a 30-as években a törökök részéről, mikor azt állították, hogy a Vaskapu uralmuknak és birodalmuknak kulcsa. A Vaskapu szabályozása ellen tehát nem merülhet fel alapos aggály, hanem igenis sokszorosak lesznek azok az előnyök, melyeket ezen munka végrehajtása Magyarország részére biztosít. (Helyeslés jóbbfelöl.) Az igazság kötelez azonban annak előzetes bevallására is, hogy ezeknek a kilátásoknak megvalósítása egy feltételhez kötve van. A Vaskapu szabályozása magában épen nem meríti ki teendőinket. Még annál is fontosabb az, hogy a szabad Dunát mikép fogja tudni felhasználni a magyar kereskedelem. Ha valahol, ugy itt tapasztalhatjuk, hogy minden kormány közgazdasági működése aránylag mily szűk határok között marad. Az állami intézkedéseknek hatását csak a szabad tevékenységnek energiája biztosíthatja. Az állami hatalom keresztül viheti azt a nagy munkát, mely a hajózási akadályok eltávolításában áll. De a magyar kereskedelemnek versenyét az Al-Dunán a franczia, orosz és némettel szemben, azt nem 35'
