Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-117
276 ' ,7, orszAgos ülés junhw 12 én, kedden. 1888. biztosíthatja semmiféle kormányzati beavatkozás, mert mióta a világ áll, nem pótolták még soha bureaucraták, diplomaták és eonsulok a kereskedőknek vállalkozási képességét. Helyén van, hogy minden ily alkalommal újra meg újra figyelmeztessük e teremből a magyar kereskedő-világot arra a nagy tevékenységi körre, melyet állami eszközökkel előtte a keleten megnyitottunk. Európaszerte tapasztalja a kereskedelem, hogy folyton íVj korlátok állják útját. A leggazdagabb népek közgazdasága is hanyatlik, a leghatalmasabb kormányok és a legtörekvőbb kereskedő osztályok sem győzhetik le a viszonyok mostohaságát. Csak a monarchia és első sorban Magyarország képez e tekintetben kivételt oly irányban, hogy az utolsó segélyforrásokat még ki nem merítettük. Nekünk még módunkban van kereskedelmi tevékenységünk számára új területeket fölfedezni és azokat értékesíteni. Azonban legyen mindenki tudatában annak, hogy a keleti vasutak megnyitása és a Vaskapu szabályozása után újabb, eddig még nem ismert ehanceai a magyar kereskedelemnek aligha fogunk többé kinálkozni. Más államok kereskedőik nek nyomán és azoknak buzdítására elindulnak messze világrészekben coloniákat alapítani. Mi nem vagyunk kénytelenek Tonkingba menni vagy Massauahba; senki sem várja kereskedelmünktől, hogy távol földön, nagy veszélyekkel és megmérhetetlen risicoval hódítson. Azonban, ha arra sem volna képes, hogy közvetlen szomszédságában elfoglalja azt a helyet, melyet számára a természet kijelölt és melynek elfoglalásában az államhatalom minden eszköze támogatja, ezért a legsúlyosabb felelősség terhelné, mely felelősségben sem a kormányok, sem azoknak közegei nem osztoznának. (Helyeslés a jobboldalon.) A keleti vasutak kiépítése, a Vaskapu szabályozása, a magyar állami vasutak hálózatának megteremtése: mind megannyi eszközét képezhetik a magyar kereskedelem előnyomulásának. De minél később határozza magát rá, hogy ezeket az eszközöket felhasználja, annál kevésbé lesz képes megküzdeni azoknak versenyével, kiknek nyomait már is a kelet minden részében találhatni. De bármikép lesz is ez, az állami hatalomnak fogékonyságát ezen teendők iránt semmi sem bizonyíthatná jobban, mint számos egyéb intézkedés mellett, ez a törvényjavaslat is. Az előterjesztés politikai szempontból vívmányt jelent; közgazdasági szempontból oly perspeetivát nyit meg, mely egyaránt méltó a politieusnak és a közgazdának megfontolására, (ügy van! jobbfelöl.) Nem marad hátra tehát más, mint hogy a kérdésnek pénzügyi oldalát is tekintsük. Felhozatott, nevezetesen az előttem szólott képviselő ur részéről is, hogy az országnak jelenlegi pénzügyi helyzetében ezen munkának elhalasztása tanácsos lett volna. Én azonban ugy hiszem, hogy a Vaskapu szabályozása a magyar állam pénzügyi viszonyainak alakulásától teljesen függetlenül tekinthető. A londoni ép ugy, mint a berlini szerződés biztosítják a monarchiának, illetőleg Magyarországnak a díjszedési jogot az Al-Dunán. Ez pedig elegendő alapot fog szolgáltatni arra nézve, hogy a munkálatok a magyar államnak minden nevezetesebb megterheltetése nélkül megtörténhessenek. Egy európai megbízásból keresztül viendő munkálatról lévén szó, annak költségei is az Európa részéről kijelölt eszközök által lesznek fedezendők. Ha tekintetbe veszszük azokat a dimensiókat, melyeket az aldunai forgalom előre láthatólag ölteni fog, nem lehet kétségünk az iránt, hogy a szabályozásra megkívántatott 9 milliónyi kiadásoknak kamata az állam részére meg fog térülni. Nem hasonlíthatók össze ezek a kiadások más szabályozások kiadásaival, például a FelsőDuna szabályozásának költségeivel, melyek egész terjedelmükben talán meg sem határozhatók és melyek tisztán a magyar állam kiadásait növelik. A Vaskapunál oly kiadásról van szó csupán, mely idővel megtérül. A nélkül, hogy helyén levőnek tekinteném ez iránt már most részletekbe bocsátkozni, állítom, hogy az a jog, melyet Magyarország nyer, hogy a díjakat a körülményekhez képest szabadon meghatározhassa, valószínűleg felér azzal a csekély áldozattal, melyet egy jobbára fictiv kama'dnztosítás által elvállalunk. Pedig valószínűleg csak ennyi és nem több áldozat fog tőlünk megkívántatni. Van még egy pontja ennek az előterjesztésnek, mely említés nélkül nem hagyható. (Halljuk! Halljuk!) Összeköttetésben a Felső-Dunán végzett munkálatokkal, a Vaskapu szabályozása egyikét fogja képezni azoknak az alkotásoknak, melyek korunkat a technicai haladás történetében oly nevezetessé teszi. Helyet foglal majd és méltán fog említtetni az Arlberg és Szt.-Grotthard vasút mellett és dicsőségét fogja képezni annak a mérnöki karnak, mely Vásárhelyi nyomdokaiba lépve, ez ország intelligentiájának és munkabírásának hirét nevelni fogja az egész keleten. (Tetszés jobbfelöl,) Hat esztendő fog lefolyni, mig ezeknek a munkálatoknak végére jutunk és hat esztendő kétségkívül nagy idő azon korban, a melyben élünk és a keletnek jelen bizonytalanságai között. De bármit hozzon is ez az idő, az előttünk levő törvényjavaslat mindig tanúságot fog tenni arról, hogy közgazdasági missióját is Magyarország ugy fogta fel, hogy a keleten a forgalomnak szabadságát, a szerződéseknek tiszteletét és a culturának terjesztését előmozdítsa. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Nagy István jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz : Tagadhatatlan, t. ház, hogy azon aggodalmak, melyeknek gróf Károlyi Sándor képviselőtársam ugy közgazdasági, mint pénz-
