Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-113

152 113. országos ülés jnnins 6-án, szerdán. 1888 részt a párisi kiállításon. Mivel a többi kamarára nézve irányadó budapesti kereskedelmi és iparkamara ez alkalomból felhívást intézett az ipartizőkhöz, melyben a ministerelnök ur szavainak téves közlése által a kormány támogatását is kilátásba helyezte és az egész felhivás oly hangon van tartva, hogy a kiállításban való részvételre buzdítson : szükségesnek tartom a kamarát arra figyelmeztetni, hogy Magyarország a párisi kiállításon hivatalosan nem fog résztvenni, hogy ez okból a kormány a kiállításra nézve semminemű előkészületeket nem tesz és mivel ily körülmények közt Magyarország ipara a világkiállításon méltóan képviselve nem lehet: elvárja a kormány a kereskedelem és ipar hivatalos képviselőitől, hogy vele kezet fognak és senkit sem buzdítanak a kiállításban való részvételre és az egyes érdeklődőket, kik netalán fölvilágosításért fordulnak hozzájok, ily értelemben fogják értesíteni. S midőn erről a kamarát értesítem, egyszersmind felszólítom, tudassa velem azokat az előkészületeket, melyeket ez ügyben már megtett és a mennyiben hozzáfogott volna már iparosaink buzdításához, szüntesse be ebbeli tevékenységét. Budapest, 1888. május 24." Ugyanezen rendelet a főispánok többjéhez is elküldetett. T. ház! Azon idegesség, melyet mi a t. földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister urnái számtalanszor tapasztaltunk és melyet én nem sorolok ugyanazon tényezők közé, melyek egy kormányzatra hivatott férfiúnak fogyatékos kormányzati képességeit fokozhatnák, (Közbeszólás jóbbfélöl: Ez személyeskedés!) de melyet én, mint ember respectálni tartozom, ez idegesség az, mely nekem e perczben kíméletet parancsol. (Derültség jobbfelöl) Máskülönben a személyes szabadságnak azon súlyos sérelmét, azon alkotmányellenes tendentiákat, melyeket e rendeletben találtam, más modorban kellene elítélnem. Kétségtelen, Magyarország alkotmányának az 1791-ki 12. törvényczikkben lefektetett egyik alapelve, hogy Magyarország rendeletek által nem kormányozható. S annál kevésbé kormányozható titkos rendeletekkel. (ÉUnk helyeslés szélső bal felől.) Az 1848 : III. t.-cz., mely a ministeri felelősséget is törvénybe iktatta, kétségtelenül jogot ad a ministereknek rendeletek kibocsátására, az ugyanazon törvényczikk 32. §-ában foglalt azon correctivummal, hogy a minister, ha oly rendeletet bocsát ki, mely az alkotmányba ütközik vagy az egyéni szabadságot vagy a törvényt sérti, azért feleletre is vonandó. (Mozgás jóbbfélöl.) Már most hiába akarja a ministerelnök praeoccupálni igenlő közbeszólásaival a nyerendő választ. E rendeletek határozottan sértik a személyes szabadságot, sőt ezen még túl is mennek. (Élénk helyeslés szélső halfel'ól.) Ne méltóztassanak elfeledni, hogy keletkezett e rendelet a Helfy képviselőtársam által benyújtott második interpellatio előtt és azon ministeri válasz után, melyet ugyancsak Helfy képviselőtársam első interpellatiójára a ministerelnök ur adott. Azon válaszban határozottan és világosan ki lett mondva, hogy hivatalosan nem veszünk ugyan részt e kiállításon, de kétségbe vonhatatlanul demonstráltatott a ministerelnöki székből az, hogy a kormány, ba egyesek a kiállításon résztvenni óhajtanak, ez ellen kifogást absolute nem tesz. (Helyeslés szélső balfelöl.) Már most a ministeri felelősség elvéből folyólag nem perfidia-e ez a parlamentarismus ellen? (Helyeslés szélső balfélöl.) Míg a képviselőházban ünnepélyesen nyilatkozatok és ígéretek tétetnek, addig a főispánokhoz és az ipar- és kereskedelmi kamráknak azon elnökeihez, kikről a kereskedelmi minister is felteszi, hogy eléggé servilisek lesznek, hogy az ő „elvárom" szava után induljanak és nem az ország legjobban felfogott érdekeit fogják szem előtt tartani, titkosan ily rendeletek bocsáttatnak ki. Már most a parlamentaris ministeri felelősségelvéből hogy áll a tény ? Ha újabb interpellatiók nem következnek be a parlamentbe, bizonyára minden képviselő azon impressio alatt, a melyet a ministerelnöki hallott válasz kelthet, joggal hihette volna, hogy habár a kormány hivatalosan nem vesz is részt a kiállításon s ha az abbau résztvenni akarókat tőle telhetőleg támogatni nem is fogja, de a kiállításról visszariasztani sem fogja. Az itt kiadott rendeletek ellenben e válasznak lényegével és tartalmával homlokegyenest ellenkezőleg, egyenest terrorismust gyakorolnak az egyesekre, hogy e kiállításon ne vegyenek részt. Ezt nevezem a parlamenttel szemben elkövetett perfidiának. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) De hiszen a dolog komoly oldalához tartozik az is, hogy általában véve a ministereknek adott jogkörben szabad rendeleteket kibocsátani. De e rendeletek hányfélék *? Azok vagy a törvény végrehajtására vonatkoznak a törvényhozás által megszavazott törvény intentiója értelmében, vagy vonatkozhatnak törvényhozási meghatalmazás alapján valamely törvény pótlására, vagy végül a jogtudósok által felállított kitűnő jogelmélet, a saíus rei publicae suprema les esto elv alapján az úgynevezett szükségességi rendeletek, melyeknek akkor van helyük, midőn törvényt hatályon kivül kell helyezni, vagy azt felfüggeszteni, a legnagyobb és égetően fenforgó szükség eseteiben, de ez esetben is a törvényhozás utólagos jóváhagyásának fentartásával. Már most melyike forog fenn ezen rendeletkibocsátási elméleteknek a jelenben? Absolute semmi egyéb, mint privát passiója a kereskedelmi minister urnak, a ki nem tudom — később majd talán rátérek — felfelé irányuló megalázkodás!