Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-113

113. országos ülés jnniu 6 án, szerdán. 1S88> 25g (Közbeszólás a szélső baloldalról: Kuss' die Hand! Derültség a szélső haloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Kuss' die Hand-féle elméletek által a polgároknak egyéni szabadságát ily modorban befolyásolni akarja. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon. Ellentmondás jobbfelől.) Én nem akarom most az ügynek internationalis oldalát fejtegetni; ez eléggé lett már szellőztetve. De ha figyelembe veszszük, hogy ily természetű rendeleteknek kétségkívül a nemzetközi viszonyokra is kiható oly eredménye lehet, melyet senki sem kivan; ha figyelembe veszszük, hogy a külügyi politikába egyenesen belevág az ily titkos rendeleteknek kibocsátása: akkor bizonyos operetté-szerűsége is mutatkozik ezen rendeletnek, legalább szerintem, mert ott, a hol gróf Széchenyi Pál van hivatva arra, hogy a külügyeket vezesse vagy befolyásolja; ott, ahol az egyéni szabadságba ily mélyen bele mernek nyúlni, nézetem szerint, már csak a Mikádó birodalma követkézhetik. (Igaz! JJgy van! a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) T. ház! Bármiként magyarázzuk ezen tényt, nem tudom eléggé sajnálni bizonyos szempontból, hogy ily titkos rendeletek kibocsátására magyar felelős minister egyáltalában vállalkozni képes. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S habár előnyösen meg kell különböztetni az államtitkár által kibocsátott rendeletet a minister által kibocsátottól, a kettő között lényeges különbség még sincsen ; mert mind a kettő ellenkezik azon válaszszal, melyet a ministerelnök ur megelőzőleg adott. De már most, t. ház, ha mindezeket figyelembe vesszük, ha tudjuk azt — egészen őszintén szólva — hogy magának a többségnek keretén belül azon ismételt sorozata a botrányoknak, melyeket épen ezen tárczánál annyiszor kellett tapasztalnunk, már szintén nem talál helyeslésre, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. FélMáltások a jobboldalon: Nem áll! Ez már személyeskedés!) talán elérkezett már az ideje annak, hogy azon rendszerben, a hol a ministerek nem egyes politikai czélokat követő többségnek, vagy annak egyes töredékeinek képviselői, hanem a mint például a kereskedelmi minister úron megtörtént, a ki mint a pénzügyministeri államtitkár ur mondaná, Minervaként állott elő és a kinek egyedüli érdeme az, hogy előbbeni politikai ellenzéki hitvallását elhagyta ;s ha tekintetbe veszszük, hogy különösen a kereskedelmi minister ur azóta a parlamentarismus ellen már ismételve súlyos vétséget követett el, elkövette például a kereskedelmi palota építésénél a hiteltúllépés által azon soha meg nem bocsátható bűnt, mely a főrendiházban bizonyára nem ezen padok soraiból oda került (az ellenzéki padokra mutat) főrendi tagoknál méltó megbotránkozást szült és ha napról napra látnunk kell azt, mintha az átok sólya nehezülne arra a mandátumra, melyet „kaposi mandátum" név alatt ismerünk (Zaj a jobboldalon) és mely a somogyi levéllel érdekes complicitásba került: hát t. többség, talán elérkezett az idő arra, hogyha már önök nem élhetnek azon joggal, hogy azok legyenek a ministerek, a kiket önök akarnak, legalább érvényesítsék azon jogukat, hogy azok ne legyenek ministerek, a kiket önök nem akarnak. (Élénk derültség a szélső baloldalon. Nagy nyugtalanság a jobboldalon.) Már most, t. ház, megvárják önök a közvélemény felzúdulását, vagy sanctionálni fogják-e talán ezen újabb törvénytelenséget is ? Vájjon mily érdemeket szerzett a mélyen tisztelt gróf és igen tisztelt kereskedelmi minister ur arra, hogy a magyar parlament és az alkotmányosság legyen a bűnbak és hogy sanctionáltassanak oly elvek, melyeket 1791-ben súlyosan ítélt el a nemzet és maga az alkotmányosan uralkodó király. Miután azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. többség is elérkezettnek fogja látni az időt arra, hogy ezen és hasonló módon maga a parlamentarismus ellen visszaélést elkövetett minister úrral végre valahára megértesse, hogy a parlamentben nem szokás mindent sanctionálni: azon reményben, hogy a közvélemény előtt meg fogják adni a törvényességnek az elégtételt, következő interpellatiómat terjesztem elő, (olvassa) : „Interpellatio a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister úrhoz: 1. Való-e, hogy a minister ur megbízásából Budapest, 1888-ik április 16-iki kelettel Matlekovits államtitkár ur a Parisban 1889-ben megtartandó világkiállítás tárgyában a fővárosi napilapok által közölt rendeletet a magyar kereskedelmi és iparkamaráknak megküldötte ? 2. Való-e, hogy ugyancsak az első kérdésben jelzett párisi világkiállításra vonatkozólag Budapest, 1888. május 24-iki kelettel maga a minister ur a magyar kereskedelmi és iparkamarákhoz, illetve azok elnökeihez, nemkülönben több főispánhoz a napilapokban közölt és felolvasott tartalmú rendeletet intézett? 3. Az első, illetve a második kérdésben foglaltaknak igenleges megválaszolása esetén kérdem a minister urat: megegyeztethetőnek tartja-e alkotmányunkkal és magával a kormányzat rendszerével a törvényen nem alapuló és a törvényhozás megbízását nélkülöző titkos rendeleteknek kibocsátását? Kérdem továbbá: megegyeztethetőnek tartja-e a minister ur a ministeri felelősség elvével oly titkos rendeleteknek kibocsátását, a melyek az