Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-99
99. országos ülés májns 8-án, kedden. 188S. jf őrzése alá tartozik. (Elénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hisz ilyformán minden összegre nézve, melyet a ministernek megszavazunk, koronként kérdeznünk kellene, vájjon a megszavazott összegen túl nem költöttek-e el valamit a ministerek és mire költötték? Annyira csak bizik még az ellenzék is a ministerben, hogy ha valamely oly rendkívüli kiadást fog tenni, a mely nem gyökerezik törvényben, ezt csak tudatni fogja a törvényhozással. Ilyesmit nem szokás előre kérdezni. De hogy éveken át ezt rendszeresen folytassák, mindig nagy előlegeket adjanak, mig végre 8 millión felül emelkednek s azután azzal álljanak elő, hogy erről tudomásunk volt: ezt helyes, parlamentaris és alkotmányos eljárásnak nem ismerhetem el. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) A t. közlekedési minister úr, beszélve a 4.261,000 írtról, mely összeg az államvasutakra vonatkozik, azt mondja, hogy ez semmiféle combinatióba nem hozható az államvasutak beruházásaival, mert hisz ez nem oly természetű beruházás, melyet a rendes jövedelemből kellene fedezni, hanem ez rendkívüli hadászati beruházás. Elismerem, hogy a hatvan-iniskolezi, illetőleg szerencsi kettős vágány lerakása beruházást képez; de hogy a józsefvárosi keresztezési pont áthelyezését is beruházásnak számítsa egy közlekedési minister, azt nem értem. (Tetszés a szélső haloldalon.) Micsoda haszna lesz ebből az országnak pénzügyileg? Mennyivel fog többet érni e vasút az által, hogy e keresztezési pont nem ott lesz, hanem más helyen ? Ez egyszerűen technicai hiba volt, melyet most jóvá kell tenni. Ezt beruházásnak nem szokás czímezni. Egyébiránt nagyon jól tudóin, hogy bármily érveket hoznék is fel, ez a törvényjavaslat a többség által meg fog szavaztatni. Ez el van határozva. S beszélhetünk, a mit akarunk s bár mennyire indokoljuk és kimutassuk is, hogy itt különböző, egész heterogén elemekből álló költségekről van szó: megszavazzák. Ezért nem folytatom tovább, csak még egyre tartom kötelességemnek a t. kormányt és a t. többséget figyelmeztetni. Alig néhány esztendeje, hogy állomosítottunk garantirozott vasutakat, az egész törvényhozás hozzájárult ahhoz, mindenki óhajtotta hosszú éveken át. Egyik czélja ezen egyhangú kívánságnak az volt, hogy részben legalább az ország szabaduljon meg azoktól az óriási meddő terhektől, melyeket a garantirozott vasutak reánk hárítottak. Ha önök igy haladnak előre, a mint megindultak, hogy évről-évre más és más czímeken emelik a garantiát, mert hiszen a múltévben szintén emeltetett 2 millió kétszázezer forinttal, most megint egy millióval — mert hiszen körülbelül ennyire fog menni az összeg, ha az agiót is hozzáKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. számítjuk — rövid idő múlva ott leszünk, hogy megvan az az óriási teher, melyet fizetünk az államosított vasutak elsőbbségi kötvényei után, a mi már ma felrúg 12 millióra és azonkívül megfogjuk megint közelíteni azt az óriási összeget, melyet a múltban a garantirozott vasutak után fizettünk. Hiszen a maximum, melyet a biztosított vasutak után fizettünk, 16 millió forint volt; ez nem volt állandó, hanem körülbelül ez volt a maximális összeg, melyet e ezímen fizettünk. S most hogy állunk ? Már most túl vagyunk a 20 millión, a mit ezen a ezímen fizetünk, mert az államosított vasutak elsőbbségi kötvényei után — mint már említem — 12 millió forintot fizetünk évenkint és ha e törvényjavaslat elfog ad tátik, ez felmegy 9-ed fél millióra. S akkor hova jutunk? Ilyen úton nem hiszem, hogy ez az ország valaha képes legyen pénzügyeit rendezni. Újólag ajánlom határozati javaslatomat elfogadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök ós pénzÜgyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Egy pár rövid szóval kötelességemnek tartom reflectálni azokra, a miket a t. képviselő ur elmondott. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem mindenek előtt azzal, a mivel ő beszédét végezte. Kezdem a vasutak államosításának és ebből vont következtetéseinek helyreigazításával. A t. képviselő ur először is azt mondta: államosítottunk vasutakat azért, hogy szabaduljunk a nagy garantia-tehertől; mindenki örült rajta és most hová jutottunk ? Az államosításnak, t. képviselőház, kettős czélja volt. Az egyik — szerintem afőczél —volt az: állami kézbe keríteni azon vonalakat, melyek által a közforgalmi politikának az állam érdekében való vezetését eszközölni lehet. A másik czél volt a vasutak tömegesítése által olcsóbb kezelést, tehát a kezelésben megtakarításokat eszközölni. Én ugy tudom, hogy ezen megtakarítások igen nagy részben eszközöltettek is az államosított vasutaknál. De azt mondja a képviselő ur: igen ám, de most hová jutottunk? íme most fizetjük az elsőbbségi kötvények kamatait az államosított vasutak után, fizetjük továbbá a garantia összeget a garantirozott vasutak után, úgy, hogy ma már többet fizetünk, mint fizettünk akkor. Vájjon nem tud a képviselő ur egy különbséget észrevenni? Addig, mig azon vasutak nem voltak államosítva, hanem garantirozott vasutak voltak, fizette az állam a garantia-összegben azt, a mivel a teher az üzleti számla jövedelmét felülmulta. Helfy Ignácz: Az tőkegyűjtés! Tisza Kálmán ministerelnök ós pénzÜgyminister: Engedelmet kérek, bruttó-számítás alapján az összes kamat ott van azon czím alatt, de viszont meg van az államvasutak jövedelmében 3
