Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-99
fg 99. országos ülés május 8-án, kedden, 1888. azon vonalak jövedelme. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha a képviselő ur ezen csekély körülményre gondolt volna (Derültség jóbbfelől) — meg lehet, hogy ő kicsibe vette •— ezt talán nem mondotta volna. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Még egyet a vasutakra nézve. (Halljuk!) Azt mondja a képviselő ur, hogy azt a józsefvárosi kitérőt csak nem fogja, a közlekedési minister ur beruházásnak tekinteni. Mielőtt t. képviselőház, e kitérő természetéről beszélnék, egyre hivoin fel ismét a képviselő ur figyelmét. Ezt a borzasztó dolgot, a mit most a közlekedésügyi minister elkövetett, elkövette hetekig tartó budget vita után a törvényhozás és a képviselő ur sem talált benne kifogásolni valót, sem a pénzügyi bizottságban, sem itt. Mert hisz ezen kitérő költségeiből 300,000 forint, mint első tétel, benne van már az 1888-iki költségvetésben és inie mégis mily későn vesz észre a képviselő ur ily rettenetes dolgot! (Derültség jobb/elől) De lássuk, vájjon beruházás-e az a költség? Ha, t. képviselő ur, egy vasútnál, kivált főváros közelében, tömérdek vonal összefut és a keresztezés miatt, mely ott előfordul, szenved a forgalom, ott a nagyobb költség ennek megszüntetésére, azt hiszem, pénzügyi szempontból is beruházásnak tekintendő. (Helyeslés jóbbfelől.) De van még egy, a mit a kétszer kettő négy szerint nem lehet eruálni s ez a vasúti személyzet és az utasok életbiztonsága. Nézze meg a képviselő ur, mikor annak a mindenesetre több, mint száz vonatnak ott az ország különböző részeiből találkozniokkell: mini! folytonos figyelem és ügyelet kell, hogy a legnagyobb szerencsétlenségek ne történjenek, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Pedig jól tudjuk, hogy egyetlen egy felügyelő vasúti hivatalnok tévedése ily viszonyok közt a legnagyobb katasztrófát idézheti elő. (ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, ezen szempontból is megérdemli az a költség a beruházás nevét. (Helyeslés a jobboldalon.) De a képviselő ur beszéde elején azt mondja, hogy ime, hisz a ministerek nem beszélnek egyformán ; egyik nap azt mondják, hogy a szóban levő összegből 11 millió kell hadászati czélokra, ma meg azt mondta a közlekedésügyi minister, hogy az egész törvényjavaslat hadászati czél miatt van. Hogyan egyeztethető ez össze ? Nagyon egyszerűen, t. képviselőház. Mert ha hadászati czélból nem kellene ezeket a vágányokat építeni, nem kellene magának az államvasutnak is az igy visszaszerzett 4.200,000 írtból 3.600,000 irtot beépíteni, akkor ezen törvényjavaslattal nem állottunk volna elő, mert akkor nem lett volna kötelességünk gondoskodni arról, hogy ezen beruházásokat megtehessük ugy, hogy ezzel az államkincstárt mentől kevesebb terheltetés érje. Annak tehát, hogy ezen összegeket vissza akarjuk venni a vasutaktól, épen ugy, mint annak, hogy függő kölcsoneinknek olcsóbb kölcsönnel való törlesztése utján akarjuk megkönnyíteni az ő üzleti számlájokat, tisztán és határozottan indoka az, hogy ezen mindnyájunk által szükségeseknek elismert czélok elérhetők legyenek, a nélkül, hogy — ismétlem— az államkincstár legalább a legközelebbi időkben újabb terhekkel sujtassék. Tehát bátran mondhatta a közlekedésügyi minister és ellenmondás nélkül, akár önmagával, akár velem, hogy igenis az egész törvényjavaslatnak czélja az, hogy a hadászati szükségletnek eleget tenni lehessen. De azt mondja a t. képviselő ur, mind szép az, hogy a közlekedési minister itt elmondta az adatokat, de miért nem sorolta fel azokat az indokolásban? Annak, t. képviselő ur, egy egyszerű oka van és ez az, hogy a közlekedésügyi minister ur velem együtt a t. ház és minden képviselő iránt köteles tiszteletnél fogva nem birta feltenni, hogy ma az állittassék, hogy senkinek sem volt tudomása arról, a mi a költségvetésben mindig kifejezést talált és zárszámadásilag elszámoltatott. (Elénk tetszés jóbbfelől.) Ha ezt tudtuk volna, bizonyosan megcselekedtük volna. (Tetszés jóbbfelől.) Azt mondja továbbá a t. képviselő ur — és itt megint elfelejtkezik arról, hogy ezen előlegek a garantia-összegben szerepeltek — hogy hisz ezek is megszavaztattak és ezek is a pénztári készletekből fedeztettek, miért nem szólott tehát a minister legalább akkor, midőn a pénztári készleteket ki akarta egészíteni ? Vájjon igazán hiszi-e a t. képviselő ur, hogy csak a pénztári készletekből fedeztettek ? Eu nem gondolom, hogy higyje, ha meggondolja. Hisz ezen előlegek — ismétlem — szerepelnek a garantirozott vasutak kamatbiztosítása czímén felvett összegben évenkint azon kamatteherrel, a mely miatt a garantiaösszeg nagyobb; szerepelnek tehát ezen az utón az évenkint megszavazott deficitben, de épen nem szerepelnek egy garas erejéig sem a pénztári készletekben. Különös lett volna tehát és akkorigazán megtámadhatott volna a képviselő ur, ha a pénztári készletekre ezen czímen kértem volna4.200,000 irtot, mert akkor kimutathatta volna, hogy hisz ezek nem abból fedeztettek, hanem kamatjaik a költségvetésben és a — fájdalom —- annak végén levő deficitben már fedezetüket találták. (Tetszés jóbbfelől) Ugyanazt kétszer kérni, engedelmet kérek, ezt még a képviselő ur kedvéért sem fogom megtenni. (Elénk tetszés jóbbfelől.) A képviselő urnak igaza van, hogy a kormánynak kötelessége, ha oly valami pénzt ad ki, melynek törvényes alapja nincs — mert elismerte, hogy lehet eset, mikor ki kell adni — azt a háznak bejelenteni és annak utólagos jóváhagyását kérni kell s azt mondta, máskép járni el nem helyes, nem parlamentaris, nem alkotmányos eljárás. Tökéletesen igaz, csakhogy itt nem ez az
