Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-99
16 **. w»záf#s Élés m««s 8-án, i«iá#n. 1SSI. E kettős czél: először a kincstári előlegek visszatérítése és a függő adósságok rendezése; másodszor, hogy a magyar államvasutak kapjanak pénzt azon beruházásokra, melyek feltétlenül szükségesek ; arról, hogy a másik három garantirozott vasút halaszthatlan hadászati czélokra pénzt kapjon, erről szóltak, ezt elismerem, erre hajlandó vagyok a szükséges összeget megszavazni, de jelzem, hogy a pénzügyi bizottság annyira nem tekintette ezt egyedüli czélnak, hogy még elfelejtette felemlíteni is a főczélok között. Ezt mellékesen megjegyezve, kénytelen vagyok eonstatálni, hogy habár a közlekedési minister ur háromszor szólalt fel, a ministerelnök ur szintén egyszer, a mit kétszeresen lehet venni, mert hiszen pénzügyministeri minőségben is szólott, daczára ennek, az ellenzék két fő érvére, egy szóval sem méltóztattak válaszolni, En nem arra helyezem a fősúlyt, hogy most itt előttünk a minister ur bizonyítsa az előlegek egyes részleteinek helyes voltát. Azt nagyon jól tudom, hogy ez nem tartozik a plénum elé., hanem méltóztassék arra válaszolni, hogy miután ő arról annyira tudomással birt, hogy szerinte arról minden egyes képviselő is tájékozva lehetett, miért nem méltóztatott azt bejelenteni, miért nem méltóztatott ezen respectabilis összeget egyetlen egyszer a t. ház előtt felemlíteni? Ez az egyik kérdés, a melyre nem méltóztatott válaszolni. A második kérdés az : hiszen ha igaz az, hogy ezen előlegek évenkint és tételenkint a ház tudomására hozattak; hogy azok a költségvetésekben és zárszámadásokban már elszámoltattak; akkor benn kell, hogy foglaltassanak az általános évi deficitben ; akkor a deficit fedezésére annak idején megszavazott összegekben kellett volna a fedezetet megtalálni. De különösen nem méltóztatott sem a közlekedésügyi minister ur, sem a pénzügyminister ur válaszolni arra, hogy a mikor nemrég a pénztári készletek kiegészítésére nagy összegeket kért a kormány a törvényhozástól és igen részletesen adta elő, mire kellenek ezen összegek, hogy hol van hiány a készletekben és a mikor már tudomása volt ezen hiányról, melyet szintén a pénztári készletekből előlegezett, miért nem méltóztatott ezt akkor felemlíteni? Nem lehet tehát tagadni, hogy a törvényhozás sohasem képes kijönni a pénzügyi meglepetésekből, (ügy van! a szélső baloldalon.) Hat hónapról hat hónapra mindig új meglepetéseknek vagyunk kitéve s bátran ismételhetem, hogy nincs e teremben egyetlenegy képviselő, ki csak sejtelmével is birt volna annak, hogy ezen előlegek, illetőleg függő adósságok — hiszen mindkettő az állam terhét képezi — ily nagy összegekre mennek fel és különösen, hogy az előlegek nem találnak fedezetet sem a múlt évek deficitjeinek fedezésére. sem a pénztári készletek kiegészítésére megszavazott összegekben. De igen eredeti okoskodással élnek a t. minister urak, midőn azt mondják, hogy talán nem is érdemelnek szemrehányást azért, mert az állam pénzeit visszakapni igyekeznek, sőt majdnem dicséretet várnának ezért a törvényhozástól és ezt mindketten különböző változatokban ismétlik, hogy nem hiba, ha az állam igyekszik pénzét visszakapni. Engedelmet kérek, kit akarnak ezzel a t. minister urak tévútra vezetni, kinek a szemeit akarják ezzel elkápráztatni? Tehát az állam itt visszakapja a maga pénzét? Hiszen ha önök végrehajtják ezen műveletet, ez megint csak adósság, (ügy van! a szélső baloldalon.) Az állam kölcsön vesz pénzt a maga adósa számára azért, hogy magamagát fizesse. De hisz ezen összeg után az állam kamatot fizet és a tőkét is az állam fogja visszafizetni. Hiszen ez teljesen hasonlít a zilált pénzügyi viszonyok közt élő magánember eljárásához, a ki ország-világ előtt fizetésképtelennek ismert adósától adat magának egy ezer forintos váltót, hogy azt leszámoltathassa, tudván, hogy adósa nem fog fizetni, de ezt eszközül használja arra, hogy magának ideig-óráig pénzt szerezzen. (Tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja a közlekedésügyi minister ur; ne feledjük, hogy ez az állam tényleges követelése, hogy minden előleg, melyet ezen garantirozott vasutaknak adunk, az állam tőkéjét képezi. Ha ez áll, akkor ne méltóztassék oly csekélységre reducálni ezen müveletet. Adok én jobb tanácsot. Hisz az államnak ilynemű tőkéje most már körülbelül 130 millióra megy. Méltóztassék ennek alapján kölcsönt felvenni (Égy hang a szélső baloldalon: Meg is teszik!) és azt mondani, hogy ezért köszönettel tartozunk, mert ily módon az állam visszakapja a maga pénzét. (Derültség a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, én még azzal sem tudok nagyon megbarátkozni, ha ilyet a közlekedésügyi minister ur szájából hallok, de ha ezt a pénzügyminister ur ismétli: akkor csakugyan nagyon kevés reményt nyújt arra, hogy neki sikerülhessen valaha az állam pénzügyeit rendezni, mert ily theoriákkal előre menni sem lehet. A t. előadó ur és a t. közlekedési minister ur ismételve mintegy szemrehányást tettek nekünk ellenzéknek, mondván, hogy ha nem vagyunk tájékozva, az a mi hihánk, miért nem kérdeztük meg a ministert, ő kész lett volna mindig válaszolni. Őszintén megmondom, hogy felfogásom szerint egy ministernek feladata nem az, hogy várja, mig az ellenzék őt vallatja, (Ügy van! a bal-és szélső baloldalon) nem ez a parlamentaris szokás, hanem az, hogy a minister önként, kötelességszerűleg, alkotmányos érzetétől áthatva.(Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon) tudomására hoz a parlamentnek mindent, a mi törvény szerint az ő ellen-
