Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-110

110. országos ül ós jnnins 2-án, szombaton. 18SS. 509 a contingensen túl végtelenül lehetne szeszt ter- j melni. De miután épen e szakasz további pontjai szerint a dolog ugy áll, hogy a mezőgazdasági gyárak naponkint csupán 7 hectolitert állíthatnak elő, ha helyesen akarjuk megítélni, hogy az indítvány folytán a helyzet javittatik-e vagy nem, a hét hectoliter összes adó terhét és az egész menynyiség bonificatióját kell figyelembe venni. És ha ezt teszem, akkor minő eredményre jutok ? Arra, a mit bátor voltam az általános vita folyamán is felhozni, tudniillik, hogy mig a kormány eredeti előterjesztése szerint egy 7 hektoliter absolut szeszt előállító gyárnak bonificatiója 7 frt lett volna, a pénzügyi bizottság ezt felemelte 14 frtra, a most előttem szólott képviselőtársam módosítványa szerint a bonificatio 17 frtra emelkedik naponkint. Világos tehát, hogy a helyzet reánk nézve ezen folytonos engedékenység utján nem lett előnyösebb. A dolog lényegére nézve bátor voltam a t. házban egypár nap előtt elmondani véleményemet és erre nem is térnék vissza, ha a t. államtitkár ur múltkor nem említette volna fel, hogy a gácsországi mezőgazdasági szesztermelésre vonatkozólag általam felhozott példa nem talál ; mert olyan gácsországi földbirtokos, a kinek 10—20 gazdasági szeszgyára van, a kivételek közé tartozik. Bátor leszek tehát egy oly példával megvilágítani a helyzetet, a mely minden egyes szeszgyárra alkalmazható. A dolog ugy áll, t. ház, hogy az osztrák eontingentáló törvény értelmében 7 hectoliterbői körülbelül 5 hectolitert fognak a galicziai mezőgazdasági szeszgyárak a kisebb adótétel mellett termelhetni és igy a nagyobb adótétel mellett csak még 2 hectolitert állíthatnak elő. Ha ezen két adótételt összeveszem és egy átlagot számítok ki, azon eredményre jutok, hogy a 7 hectoliterbői mindegyikadóbanátlag 37 frt 78 krt fog fizetni, azaz 2 forint 78 krajczárral többet, mint a mennyi a kisebb adótétel. Ezen különbözetellensúlyoztatik azáltal, hogy az illető gyárak bonificatiót kapnak. Mint említettem, az eredeti szöveg szerint 1 frt adatott volna naponkint az ily gyáraknak, a pénzügyi bizottság javaslata szerint 2 forint, az előttem szólt t. képviselőtársam módosítványa szerint pedig 2 frt 43 krajczár. Ennélfogva azon különbözetnek, mely a kisebb adótétel és ezen átlagos adóteher közt van, a 2 forint 78 krajczárnak nagyobb része oda fizettetnék a galicziai gyáraknak. Ebből az következnék, hogy miután a galicziai szeszgyártás az 1884-iki törvény hatása alatt igen megerősbödött és miután ott szakértőknek kétségbe nem vonható nyilatkozata szerint körülbelül 380,000 hectoliternyi oly szesztermelés van, mely meghaladja a G-aliczia számára megállapított contingenst, világos, hogy ha már most mi a mezőgazdasági szeszgyártásnak csaknem egészen viszKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. szaadjuk azon különbözetet, mely a kisebb adótétel és az összes adóteher átlaga közt van, akkor azon egész szeszmennyiséget, ugy a contiugentáltat, mint a nem contiugentáltat, a melyet eddig előállítottak, képesek lesznek teljesen a kisebb adótétel mellett termelni. És ha a dolog igy áll, bátor vagyok kérdezni, hogy vájjon miként leszünk mi, a kik ugy az ipari, mint a gazdasági szeszgyártásnál kénytelenittetünk a nagyobb adó mellett is termelni, ezen kedvezően situalt gyárakkal sikerrel versenyezni. A helyzet, t. ház, ezen módosítvány elfogadása, esetén ugyanoly kedvezőtlen lenne reánk a jövőben, mint volt eddig. Miután Austriából özönlött be a kedvező körülmények közt termelt szesz eddig is, ezen módosítvány elfogadása által a törvényjavaslat czélját én koczkára téve látom. Azt mondják azonban, hogy hiszen a magyar mezőgazdaság javára is szolgálnak az emelt bonificatiók, mert nemcsak a galicziai, hanem a magyar országi szeszfőzdék is élvezni fogják annak jelentékeny kedvezményét. Azt hiszem, hogy a magyar mezőgazdasági szeszgyártás helyzetének leghivatottabb ismerői maguk a mezőgazdák sméltóztassék figyelembe venni, hogy mi van azok ide benyújtott többrendbeli kérvényében. A mezőgazdasági szeszfőzés érdekeltjei a fővárosban és a vidéken is tanáeskozmányokat tartottak és ezen értekezleteikben határozottan kimondták, hogy igaz, nagyon jó volna reájok nézve a magasabb bonificatio. de tudják, hogy nem képesek azokat élvezni: mert az osztrák gazdasági szeszgyárosok annyira erősek, hogy az egész magyar szeszipart, ennek keretén belül őket is veszélyeztetik. Helyesebbnek vélték a contingentáló törvény megállapítása, alkalmával kérni az igy maguktól elhárított kedvezményért bizonyos mérvű kárpótlást. Annak idején nem is mulasztották el a gácsországi gazdasági szeszfőzők átjönni ide és kísérleteket tenni az iránt, hogy a magyar gazdákkal együtt biztosítsák az általuk most külön is megszerzett ilynemű előnyöket maguknak. Nagy apparátussal memorandumokat szerkesztettek és mutattak itt be mindenkinek. Aztán eljöttek nem egy izben személyesen is. De a magyar mezőgazdák nem ültek fel nekik, hanem kimondták azt, a mi említett kérvényeik nagy részében is foglaltatik — mert csak egyetlen kis megyének gazdasági szeszfőzői kívánják a bonificatio emelését — kimondták tudniillik, hogy a jelenlegi — fájdalom — kedvezőtlen termelési viszonyok közt nem kérnek az esetleg nálunk az általán nagyon káros előnyökből. Azon hitemben, hogy a bonificatiókat lejebb kell szállítani, a feihozottakon kivül megerősít engem azon nyilatkozat is, melyet az általános 27