Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

I IOD. országos ülés június 1-én, péntekéi), 1888* 195ha másfelől ez több, mint a mennyi a tiszta fogyasztási adatok szerint jutott volna — pedig több — akkor csakugyan nem lehet azt mondani, hogy ezzel a magyar szeszipar ki van szolgáltatva az osztrák szesziparnak. (Helyeslés. Vgy van !jóbhfelöl.) De Horánszky képviselő ur némely aggodalma, mely iránt tisztelettel viseltetem, némileg meglepett. A képviselő ur attól is fél, hogy az üstfőzés, a kis üstök fognának a monarchia másik államában ÍI termelésre odahatni, hogy a contingentált mennyiség szerint ott termelt szesz ide jön és az üstfőzés által olcsóbban termelt szesz fog fogyasztatni. Ha az ember abból indul ki, hogy egyenlő törvény mellett Austriában minden fajta ipar fejlődni fog, Magyarországon pedig hanyatlani, akkor abban a föltevésben lehet igaza; de azt mégis csak mindenki és igy a képviselő ur is tudja, hogy az üstfőzdéknek is ugy száma, mint az általuk termelt szeszmennyiség ma tetemesebb Magyarországon, mint Austriában. A képviselő ur aggodalma csak ugy állhatna fenn, ha abból indulnánk ki, hogy hiába adunk a magyar iparnak egyforma lehetőséget, az kiadja a kezéből még azt is, a mi már benne van. Ily szegénységi bizonyítványt én részemről nem állítanék ki a magyar iparnak. (Élénk .helyeslés jóbhf elöl.) De Horánszky képviselő ur számításokat is tett. Én, mondom, most részletekbe bocsátkozni nem fogok arra nézve, hogy minő haszonnal fognának a galicziai főzdék dolgozhatni, szemben a mi főzdéinkkel, a 3, 4, 5 forintos bonifieatioval a contingentált mennyiségnél és az 1, 2, 3 forintos bonifieatioval a nem contingentált mennyiségnél; és ez a része a dolognak az, a mire leginkább óhajtok reflectálni. Az kétségtelen, hogyha fenyegethet bennünket veszély ezen törvény folytán, akkor csak az az eset lehet, midőn, mint a képviselő ur is helyesen mondta, a nagyobb adótétel mellett az ország határain kivül termelt szesz kiszoríthatja a minálunk kisebb adótétel mellett termelt szesz fogyasztását. Erre nézve először is .azt jegyzem meg, hogy ha ezen aggálya áll, a kilátásba helyezett változtatás esetén, kétségkívül áll azon esetben is, a melyre nézve Horánszky képviselő ur ugyan hason!ólag kifejezte aggályát, de elejtett és mint elfogadhatót jelzett a 2, 3, 4-re nézve is, mert ismételnem kell, a mit mondottam, hogy a kisebb adótétel mellett contingentált szeszt illetőleg, a mi gazdasági gyáraink részesülnek nagyobb bonificatióban, ezeket ezen az alapon veszély bizonynyal nem fenyegetheti, de fenyegetheti szesziparunkat az, ha a nagyobb adótétel mellett lehet oly olcsón termelni. Ha pedig a nagyobb adótétel mellett termeltnek a haszna ' a bonificatiónak kisebb tétele mellett kevesbedik, .akkor a veszély is nem nő, de kevesbedik. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) És az, mit eléggé biztos alapokon mondhatok és a mennyire ezen a téren biztos alapokat szerezhettem, én azért sem félek ezen veszélytől, melynek lehetősége, hogy meg van, nem tagadom, mert hiszen minden lehető ily dolgokban, de azért sem hiszem, mert ha Galicziában van mezőgazdasági szeszgyár, mely 5 hectolitert főz a kisebb adótétel mellett és itt megáll és kettőt főz még nagyobb adótétel mellett, mert 7 a maximum: akkor az eredmény az, hogy szemben azzal, a mit nyer, ha ötnél marad, ha még ahhoz a nagyobb adótétel mellett termel kettőt,, naponta kevesebbet fog nyerni 6 forint és néhány krajczárral. Hát én nem hiszem, hogy ez annyira csábító legyen bárkire nézve, hogy nagyobb munkával, nagyobb berendezéssel kisebb hasznot csinál, (Helyesléi jobb/elöl) akkor mégis inkább megmarad a kevesebb munka, kisebb befektetés és nagyobb haszon mellett. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyik, a mit meg akartam jegyezni. De Horánszky képviselő ur, felhozva mindenféle lehető veszélyt, még két dolgot mondott, a mire nézve reflectálnom kell. Az egyik az, hogy Galicziában oly előnyös lévén a sz&sztermelés, túltermelés fog beállani burgonyában, a burgonya nagyon olcsó s ez által a szesztermelés ismét olcsóbbá lesz Ez, t ház, oly állítás, hogy ha más tette volna, nem a t. képviselőtársam, a ki közgazdasági dolgokkal oly tüzetesen foglalkozik, nem csodálkoznám fölötte, de tőle nagyon csodálom ; mert a ki ezekkel a dolgokkal foglalkozik, mégis tudja, hogy ha valamely czikknél túltermelés áll be s annak ára olcsóbbá lesz, annak egyirányban lehet átmeneti hatása egy évi, de azután okvetlenül bekövetkezik a másik hatás, tudniillik csökkenni fog a termelése, hogy az ára ismét emelkedjék. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) De azt mondotta a t. képviselő ur, hogy a burgonya ára lejebb fog szállani s ez által a szeszfőzés mind előnyösebbé válik. S épen igy áll a dolog az árakra nézve is szerinte, mert azt mondotta, hogy Magyarországon nem lévén elég contingentált szeszmennyiség, vagy nem tudom, miből következtette ezt; a szesz drágább lesz itt, mint Galicziában, tehát Galicziából át fog hozatni a szesz Magyarországra, a hol drágábban adható el. T. ház! Talán arról sem kell bővebben beszélni, hogy a mai időben, a mai közlekedési viszonyok mellett, hol vámvonal sem áll közben, az árak ily különbözetet nem turnék meg. Hiszen a mely perezben a szesz drágább lenne, az nem azt eredményezné, hogy ők ide hozzák, hanem hogy Galicziában eladják annyiért, a mennyiért eladhatják Magyarországon, levonva belőle a szállítási költséget Nem kell tehát a jövő képét oly sötétre festeni és aggodalma — bocsásson meg t. képviselő ur, ezt akárkinek, a ki állam25*