Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

|96 109, •«***•» *l*s jnniai 1-én, pénteken, 1888. gazdászati kérdésekkel valaha foglalkozott, ítéletére merem bocsátani — minden alap nélkül való. (Helyeslés jóbbfélöl.) Én, t. ház, még egy pár igen rövid észrevétellel tartozom gróf Lázár képviselő urnak. Mindenek előtt megjegyzem, sajnálom, hogy Rosner képviselőtársam nincs itt, kit oly szíves személyesen apostrophálni és felszólítani, hogy bocsássa állításait saját pártja ítélete alá, majd meglátja,hogy azok fognak-e tetszem vagy nem. Én nem viszonzom azt a t képviselő urnak, de azt hiszem, <5 nem is bocsátotta pártja ítélete alá, de Horánszky képviselőtársam annyira szétbonczolta ezeket, a nélkül, hogy külön reflectált volna reájok, midőn gazdasági és ipari gyárakról szólt, hogy valójában nekem azokból sok már nem maradt, de egy néhányra mégis kell, hogy reflectáljak. (Halljuk!) Azt mondja, t. képviselőtársam — bár elismerem tiltakozik az ellen, mintha ő is a nagy gyárosok vagyonát bántani akarná — hogy nincs azokon mit oly nagyon kímélni, hisz azok, mig a szeszadó jól ment, az állam kárára meggazdagodtak, tehát miféle panaszra lehet okuk, miféle méltányos elbánásra lehet igényük ? Engedje meg t. képviselőtársam, azok a nagy gyárak nem voltak kedvezőbb, sőt kedvezőtlenebb viszonyban, mint a gazdasági szeszgyárak, mert mégis több adót fizettek a terményadó, nem pedig az átalányozási rendszer mellett, mint a gazdasági gyárak. Ha egy bizonyos ideig tudtak boldogulni, ezen nyereségüket nem az állam zsebéből vették. Igaz, azt mondja, most 5 frt adót—helyesebben 9 frt adót — fizettek és 11 -et kaptak a kivitelnél vissza. Én, t. ház, megengedem, hogy a tényleges kivitelt a nagy gyárak gyakorolták, de utoljára a helyzet még ezen szempontnál is nem hogy egyforma, de sokkal előnyösebb volt a gazdaságiaknak, mert azok 4—5 frt adót fizettek és ha kivitt valamelyik, ép ugy 11 frtot kaptak vissza, mint az ipari gyárak. Ezen igazságtalan elbánás tehát az ipari és gazdasági gyárak összehasonlításánál egyáltalában fenn nem tartható; (Helyeslés jobb felől) de hiszen t. képviselőtársam maga nyugtatott meg abban, hogy azoknak az ipari gyáraknak az az illetlen, nagy haszna nem lehetett, mert elmondta, hogy Erdélyben három ily gyár volt; az egyik leégett s mikor leégett, a részvényesek azt mondták, hála Istennek, mert ha tovább fennállott volna, tönkre ment volna. (Derültség.) Hol van tehát az a nagy előny, azt megérteni nem tudom. (Hdyeslés jobbfélől.) Különben a t. képviselő ur legyen nyugodt, a miben Erdélynek ép ugy, mint az ország más részeinek érdekei az általános érdekekben figyelembe vehetők, bizonynyal figyelembe is fognak vétetni, de minden egyes esetben mindenkire elkülönítve, nem személyt értek, hanem minden egyes vidékre is elkülönítve külön dispositiókat tenni, az mégis a lehetőségek közé nem tartozik;. (Helyeslés jobbfélől) de minden különböző termelési viszony és termelési mód figyelembe fog vétetni bizonynyal a contingentált összeg megosztásánál. Ennél többet méltányosan sem egyik, sem másik része az országnak nem követelhet. (Helyeslés jobbfélől.) T. képviselőház! Befejezem beszédemet, fentartva, a mire szükség lesz, reflectálni még talán más alkalommal, ha egyik, vagy másik része a javaslatnak megtámadtatnék. Csak arra kérem a t. képviselőházat, hogy méltóztassék kellő figyelemre méltatni mindazt, a mi épen az igen t. ellenzéki szónokok részéről elmondatott az 1884-iki törvénynek szesziparunkra káros hatásáról és méltóztassanak azután — még ha elfogadnák is Horánszky Nándor képviselő ur számításait — szembeállítani ezt a mostani törvényjavaslattal. Mi volt a helyzet akkor, illetőleg mi a helyzet ma a még érvényben levő törvénynél fogva ? A gazdasági gyárak átalányozás szerint aránytalanul kisebb adótétel mellett minden korlátozás nélkül dolgozhattak és igy minden korlát nélkül érvényesíthették az olcsóbb termelési viszo nyokat jogosan saját hasznukra, de minden másnak rovására. Az új törvény először nyújtja a védelmet abban, hogy a termelési adót hozza be

r tehát egyforma adózási alapra helyezi a gazdasági és a nem gazdasági gyárakat és e mellett nyújt védelmet azon, olyan kevésre becsült 10 frtban, a mely okvetlen alkalmazta tik, ha valaki a megszabott mennyiségen túl termelne. Egyfelől tehát az adónak ki nem játszhatósága, másfelől egy bizonyos mennyiségű hectoliteren túl 10 írttal drágább termelés. Ez a két védelem — azt hiszem — olyan, hogy szemben a mostani helyzettel, mindenki előtt, még az előtt is, a ki legsötétebben ítél, be kell hogy igazolja, hogy ezen törvényjavaslat nemcsak az államkincstár, de a szeszipar érdekében is előnyös, helyesen van concipiálva. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Hozzáteszem még, hogy ez meggyőződésem szerint nekünk is, de meggyőződésem az is, hogy nem káros a monarchia másik államára nézve sem és hogyha akár bennünk, akár ő bennük rejlő okok miatt ez létre nem jönne, mindkét állam befogná látni azt a nagy hibát, melyet elkövetett. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk helyeslés a jobbóldalon.) Elnök; A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem tehát, elfogadja-e t. h tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául; igen vagy nem ? (Igen ! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás