Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
194 109. országos ülés Junins 1-én, pénteken. 1888. néhány rövid szóval kivánom még a t. ház figyelmet igénybe venni. (Halljuk!) Teszem ezt annyival is inkább, mert egyfelől teljes őszinteséggel be is kell vallanom, hogy a Horánszky Nándor L képviselő nr által a vitának — ugy gondolom — negyedik napján oly nagy részletességgel előadott számokra rögtönözve válaszolni természetesen nem tudnék, habár egy pár tételre beszédem folyamán reflectálni fogok. Egyre azonban ugy öt, mint mindazokat, kik az ő szavainak csalhatatlanságában hisznek, figyelmeztetem (Halljuk!) s ez az, hogy hiszen ők maguk is, talán nem Horánszky Nándor t. képviselő ur, hanem azok, kik azon az oldalon aggályokat fejeztek ki — mindig azt kérdezték, hogyan ne lenne aggály, midőn positiv számadatok nem állnak rendelkezésre. Egyszer tehát nem állnak positiv számadatok rendelkezésre, (Mozgás túlfelől) másszor pedig positivitással mutatnak ki számokat, melyekkel a törvényjavaslat kedvezőtlen következményeit bebizonyítani lehessen. (Ugy van! jőbbfelöl.) Ismétlem egyébiránt, hogy egy pár számra beszédem folyamán fogok reflectálni. Mindenekelőtt azonban, habár e kérdést az •előttem szólott t. előadó ur is érintette, kötelességem arra reflectálni, a mit múltkori beszéde végén gróf Apponyi Albert t. képviselő ur felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Egyáltalában az a beszéd inkább politikai. mint a szeszadóhoz szóló beszéd volt. Nem kibáztatáskép mondom ezt, mert ehhez is teljes joga volt és én hallgattam, de azt az egyet kell róla megjegyeznem, hogy azon igen éles dialecticával és szép szónoki formák közt mondott beszéd nem azt mutatja .ki mindenki előtt, a ki abból a consequentiát logice levonni akarja, a mit ő kivánt kimutatni, hogy tudniillik kell közös vámterület, kell 1867-iki kiegyezés, csak fogyasztási adóközösség nem kell; hanem az egyszerű logica azt vonja ki belőle, hogy nem kell közös vámterület sem s nem kell 1867-iki kiegyezés. (Élénk helyeslés a szélső bálfelöl. Tetszés a jobboldalon.) Engedelmet kérek, ez a logica, ha őszintén ki akarjuk vonni a consequentiát, a personal unióig meg nem áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon, Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A képviselő ur szives volt siami ikrekről és a szabad kéz előnyeiről beszélni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elismerem, hogy a mi helyzetünk nehézségeiről — nem a ministeriumét, hanem általában a nehézségeket értem — általában lehet beszélni és lehet beszélni abad kéz előnyeiről is. Tudja ezt mindenki, én is tettem annak idejében amott, (Szóló a baloldalra mutat) csakhogy, midőn én vitattam ily eszméket — iimétlem teljes őszinteséggel, pedig önök beszélnek őszinteség hiányáról — (Derültség jobbfelől) kivontam a consequentiát s azt mondtam, hogy ezen nem segít más, mint az 1867-iki kiegyezés megváltoztatása. (Tetszés jobbfelől.) Mert kérdem ? lehet-e bármely politikai viszonyt egyetlen egy tényből megítélni ? Nem lehet. Ha két fél együtt akar haladni, természetes, hogy mindenik tartozik bizonyos dolgokban a másiknak engedni, (Igaz! Ugy van! jobbfelől) még pedig nemcsak a szesz- és czukor kérdésében, a vámtételek megállapításánál, a kereskedelmi politikánál, hanem a még teljesen és tisztán nem közgazdasági, de a politikai élet mezején is számtalan kérdésnél elő áll ez az eset. (Helyeslés jobbfelől.) Nem szabad tehát a kötött kezet oly szomorú, oly fekete színben festenieannak, a ki e viszonyt fenn akarja tartani, (jílénk helyeslés a jobboldalon.) És épen, mert meggyőződtem először arról, hogy más politikai viszony hazánk érdekében ma nem lehetséges és másfelől, mert meggyőződtem arról is, hogy ezen viszonyban a közgazdasági kérdések tekintetében elfoglalt helyzetünk — nem egyes momentumai, de az egészét tekintve — mily üdvös Magyarországra nézve; igenis én is azért voltam rajta, hogy megköttessék a kereskedelmi és vámszövetség és megköttessék ugyanazon alapokon, milyeken í 867-ben köttetett és azóta fennáll. Ebben tehát szemrehányást nem fogadok el. (Helyeslés jobbfelől.) Epenséggel nem volt pedig igaza a képviselő urnak akkor — s ez az a miért szintén kénytelen vagyok felszólalni — midőn ecsetelte, hogy a mostani kormány alatt mennyire sülyed az ország érdekeinek védelme iránt való érzék a közgazdasági téren. Azt hozta fel ugyanis, hogy a czukoradónál az osztrákok érdekében volt a termény szerinti adózás, ez ott — úgymond — meghagyatott ; most meg, a hol a mi érdekünkben állana, tudniillik a szesznél, átvették a fogyasztás szerinti adózást, tehát ott meghagyták, a hol kárunkra volt r itt meg nem hagyták, a hol előnyünkre lett volna. Hát, t. ház, ha előnyünkre lesz a szeszadó azon az alapon, amint gróf Apponyi Albert képviselő ur kivánta, akkor teljesen nyugodt lehet, mert a leszámolás a két állam között ugyanazon elven van megállapítva a szeszadónál, mint a czukoradónáí s igy ha ezen leszámolási mód a szesznél előnyünkre van, ezen előnyt részünkre a törvényjavaslat biztosítja. (Helyeslés jobbfelől.) De még egyet. Igaz, a contingentált összeg megállapittatott a magyar-osztrák monarchia összesnépessége illetőleg a kipuhatolható fogyasztási adatok alapján, azaz a belszükséglet mennyiségéhez képest; de a felosztásnál a monarchia két állama közt figyelembe vették mindegyiknek utolsó 6 évi termelését és nem a fogyasztás volt többé amegosztás kulcsa, hanem a két államban levő termelésnek egymáshoz való viszonya. (Helyeslés jobbfelől.) Ha e tekintetben Magyarországnak biztosítva van a mi a termelésből aránylag megilleti,.
