Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

192 109. országos ülés jaaius 1-én, pénteken. 1888. szeszgyárak érdekében is van; mert hogy ha a beltermelésnek nincs meg a biztos szellentyííje, a mely a kivitelnek állandó összeköttetéseiben és nem a kis mezőgazdasági gyáraknak napról-napra való termelésében rejlik, mit csak a nagy gyáripar képes megteremteni, mert e nélkül a szesztermelés visszaesik, a belpiaczon az árakat lenyomja annyira, hogy a mezőgazdasági szeszgyáraknak még existentiája is veszélyeztetve van. A ki nem érzi azt, hogy a nagy gyárak termelési képessége a belpiaczon milyen tényezőként szerepelt, a ki nem tudja, hogy milyen mellékiparágakat, a kádáriparon kezdve végig, tart fenn és táplál, az tekinteten kivül hagyja nemzetgazdasági fejlődésünknek egy nagy részét és egészséges fejlődésünknek egyik lényeges feltételét.Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben nem mehetünk odáig, hogy az egyes tőkéseket és gyárakat arra utaljuk, hogy ezentúl pamutot gyártsanak; hogy megszabjuk, hogy a gazdák burgonyát vagy répát termeljenek; hogy a nagy gyárak csak belföldi kukoriczát fogyaszszanak stb. Ilyen szempontokat nem érvényesíthetünk, nemcsak mint törvényhozók, a kiknek e tekintetben semmi jogunk sincs, de mint nemzetgazdák, politikusok és hazafiak sem, mert hiszen a fejlődésnek természetes tényezőit ekként megrendszabályozni nem adatott sem egyénnek, sem a törvényhozásnak. (Élénk tetszés és helyeslés jóbbfelől) Igen érdekes és hálás themát érintett a t. képviselő ur, mikor az egészségügyi szempontot hozta fel. Ezért neki köszönettel tartozom. Hiszen méltóztattak hallani, hogy a kormány sem érzéketlen e tekintetben és hogy a kormány is tudja a maga feladatát. Méltóztassék tehát megengedni, hogy ép a dolog természetéből merített tapasztalás alapján bizonyos illusióktól óvjak mindenkit. Ez ugyan beillik polémiának, a nélkül azonban, hogy személyekkel foglalkoznám. (Malijuk! Halljuk!) Az alcoholismus rombolása foglalkoztatja az utóbbi években egész Európa közvéleményét. És sajátságos, de ez kezdődött az orvosoknál, kik észrevették azon nagy arányokat, melyek a tébolydákban az alcoholismus tekintetében a betegek közt vannak és most végződik a nemzetgazdáknál és törvényhozásoknál. Az anquete-ek, különösen a rendkívül tanulságos és terjedelmes svájczi, továbbá a német, valamint a franczia senatus által szervezett gyönyörű enquéte irományai bizonyítják, hogy a kiindulási pontnál táplált remények rendesen meghiúsultak és hogy egészen más téren és más intézkedésekben kell az orvoslást keresni, mint a minőkben az illetők azt a kiinduláskor hitték. Mert tagadhatlan és kétségtelen, hogy ha társadalmilag nem lehet, hát törvényhozásilag kell intézkedni; de az is bizonyos, hogy az alcoholismus pusztítása nem a szeszfogyasztás átlagának emelkedésével áll összeköttetésben. És itt van a csalódás. Nem a naponként rendes és kis adagokban fogyasztott szesz okozza azon erkölcsi és anyagi hátrányokat, azon testi tönkrejutást, melynek sok helyen tanúi vagyunk, pedig a szeszfogyasztás mennyiségét ezen rendes napi adagok teszik ki, hanem az alcoholismus áldozata rendesen s többnyire az a szerencsétlen, a ki hat napon át dolgozik és a hetedik nap estéjétől másnap reggelig és azon túl is egy huzamban iszik. Ebből látszik tehát, hogy mily nehéz e tekintetben a törvényhozási intézkedés; hogy mennyire a szokások, az erkölcsök és legszélsőbb vonalon mennyire a korcsmarendészeti feladatok körébe vág e tekintetben az intézkedés. Többet mondok, az az eszköz sem vezet biztosan czélhoz, melyet t. képviselőtársaim említettek fel, mert ha igaz is, hogy a szeszben lévő propyl-, anyl-, buthil alcohol igen veszedelmes, ez utóbbi három alkatrész nem a gabonából főzött pálinkában mutatkozik nagy mértékben, hanem a burgonyából, de különösen a répából főzött szeszben. Rendkívül érdekes tapasztalat az is, a mit Grandeau hírneves franczia vegyész tett, hogy tudniillik a tökéletesen rafflnált szesznek csak 37 százaléka az, a mi egészséges, a többiben egészségtelen és mérges anyagok foglaltatnak. Ha tehát t. képviselőtársaim törvényhozási intézkedést kivannak a raffinált szesznek kötelezővé tételére, ez által nemcsak két gyakorlati nehézséget hagynak figyelmen kivül, melyeket mindjárt érinteni fogok, de nem is ölelik fel teljes mértékben a feladatot, a mi nem az ő hibájuk, mert ez most nem volt szoros összefüggésben a tárgygyal. Én azonban bátorságot vettem magam nak erre a t. ház figyelmét már most felhívni, mert azt hiszem, hogy itt igen érdekes feladat előtt állunk. (Helyeslés jóbbfelől.) Azon két gyakorlati nehézségnek, melyek e különben üdvös intézkedésnek azonnali valósítását még gátolják, egyike az, a mit a ministerelnök ur említett, tudniillik, hogy ezen intézkedések tekintetében bizonyos sorrendet kell megtartani, már csak a regale szempontjából is. A másik nehézség az, hogy a raffinált szesz kötelezővé tétele által a nagy gyáraknak egy roppant előnyt teremtünk a mezőgazdasági gyárakkal szemben, mert a mezőgazdasági gyárak sohasem fognak azon tökéletes apparátussal birni, mely a tökéletesen raffinált szesz előállítására szükséges És mi ennek a következése ? Az, hogy a mint kötelezővé teszszük a raffinált szeszt, a mezőgazdasági gyárakat kényszerítjük arra, hogy szeszüket bizonyos veszteséggel és értékcsökkenéssel átadják a finomítóknak finomítás czéljából. Hogyha tehát mezőgazdasági gyárainknak érdekét tartjuk szem előtt, nem szabad szem elől téveszteni azok követelményeit sem, de annak megvalósításával bizonyos