Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

109. országos ülés jnnins 1-én, pénteken. 1888. Jgj nél, de a mennyiségnél fogva is: ennek természetes folyománya viszont az, hogy az ottani szükséglet­nek kielégítésére lesz első sorban szorítva és utalva már csak saját érdekeinél fogva is. Azt hiszem tehát, hogy azok a gáesországiak, kik szintén csak 6 milliónyi, sőt ha figyelembe vesz­szük Bukovinát és a szomszéd tartományokat, még nagyobb mennyiségű lakosságnak elégítik ki szük­ségletét, főleg ha tudjuk, hogy fejenkint az osztrák contingentálás 4-53 liter, holott nálunk 5"45 liter, meg fognak győződni arról, hogy mégis az ottani szükséglet fogja első sorban igénybe venni az ottani termelést, a miért is a contingentált mennyi­ségen felül a kivitelre nem sok fog maradni. Es másfelől nem szabad elfelejteni azt, hogyha bejut is az északi határon a gácsországi szesz, iimit tökéletesen lehetetlennek mondani nem lehet, sőt valószínű, más irányban a magyar szesznek Austriába való kivitele ez által minden esetre szintén könnyítve lesz;. Horánszky Nándor t. képviselőtársam tulaj­donképen még tovább ment ez aggodalmakban, mert ő már nemcsak a contingentált mennyiségre, hanem a contingentált mennyiségen felül levő ter­melésre is fekteti a fősúlyt és ugy állította fel a kérdést, hogy ha a nagyobb adótétel mellett ter­melt osztrák szesz képes a kisebb adótétel mellett nálunk termelt szeszszel versenyezni: akkor a tör­vényjavaslatnak hatása reánk nézve veszedelmessé válbatik. Én ezt a tételt elfogadom, hanem meg­vallom, hogy egész okoskodásában nem láttam semmi olyan mozzanatot, a melyből meggyőződést meríthettem volna állításának igazolására. Mert az, a mit ő az apró elszivárgásokra, a kis üstöknek termelésére és az adómentes szesztermelésre nézve felhozott, a mit különben a pénzügyi bizottság megszorított: azt hiszem, a monarchia két fele között, ha tudniillik a lisztes anyagokra vonatkozó megszorításokat a t. képviselőház elfogadja, kö­rülbelül egyenlően áll. De különben is a kis üstökkel termelt szesznek minden más anyagból való előállítása nagyon szeszélyes körülmények­hez van fűzve, ugy, hogy állandó versenyt és piaczi tényezőt ez nem képezhet. Mert a gyümölcsterme­lés az időjárás szeszélyének sokkal nagyobb mér­tékben van alávetve, mint másféle termelés. Más­felől a házi főzés igen nagy mértékben a házi szükségletre szorítkozik és ezért, azt hiszem, hogy e tekintetben — kivált, ha a bizottság megszorí­tásai elfogadtatnak —- nem lehet attól félni, hogy a magyar piaezot ezek ugy el fogják önteni szesz­szel, hogy mi képtelenek leszünk e piaezot meg­tartani és az árak csökkenni fognak. Annyival kevésbé lehet pedig ettől tartani, mert az egész okoskodás az árviszonyok fejlődésére van fektetve. Már pedig én a monarchia két felében, két ily közeli országban, az árviszonyoknak egyenlőtlen fejlődését nagy mértékben lehetségesnek nem tartom. Azt hiszem tehát, hogy ha hozzájárul az a pondus, a mely a 10 forint adókülönbségben van, ez tökéletesen elégséges arra, hogy a verseny­képességet a mi piaezunkon, legalább számunkra, fentartsuk. Másfelől nem fogadhatom el azt az okoskodását sem, mintha nekünk a magasabb adó­tétel mellett Austriában szeszt kivinni ne lehetne, mert az árképződégnek olyannak kell lenni a dolog természeténél fogva, hogyha a monarchia kebelén belül a szesz a magasabb adótételt is el fogja viselhetni, igen természetes dolog, hogy ez csak a szállítás kérdése és az ottani szükséglettől függ, hogy versenyképességünket ott is érvényesítsük, illetőleg fentartsuk. Azt hiszem tehát, hogy t. képviselőtársam e tekintetben sok irányban túlment aggodalmaiban és igy azokban nem osztozom. Még két dologra nézve akarok lehetőleg rövi­den nyilatkozni. Az egyik a mezőgazdasági szesz­főzdéknek és a nagy gyáraknak egymáshoz való viszonya. Nagyon sajnálom, hogy bár csak egyes hangok, de mégis hangok emelkedtek, melyek a nagyobb gyáripar nemzetgazdasági jelentőségét, sőt jogosultságát is kérdésbe vonták. Voltak kép­viselők, kik egészen meg akarták azt ölni és az illetőket arra akarták utalni, hogy szőjjenek pa­mutot; voltak, kik az „Aussterbe-Etaf-ra akarták azt juttatni és azt mondták, hogy a nagy gyárakat fokozatosan meg kell szüntetni a mezőgazdasági gyáripar javára. Én e nézetben nem osztozom. És ha gróf Lázár t. képviselő ur gúnyját vonom is magamra, miután gróf Apponyi és Horánszky t. képviselőtársaim nézeteivel e tekintetben teljesen találkozom s igy megoszthatjuk a gúnyt és egész­; seggel el is viselhetjük, mert fontos és komoly | nemzetgazdasági kérdésben emeljük fel szavunkat: | kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy a mi aggályt | kelt bennem e törvényjavaslatnál, az az, hogy első izben markol a törvényhozás adópoliti­kájával a termelési viszonyokba; első izben szól bele az állam, hogy milyen arányban vehetnek részt bizonyos kedvezmények mel­lett a különböző nemzetgazdasági tényezők a saját szabad termelésökben. Nagyfontosságú tény ez, t. ház és ne vigyük e téren messze az intéz­kedéseket, ne hajtsunk tovább e tekintetben, mint a nélkülözhetlen szükség határáig; mert ez veszé­lyes és sikamlós tér, a mely nem respectálja sem az egyéni tulajdont, sem a szabad fejlődést, sem a társadalom erejét és hivatottságát, hanem fel akarja ölelni az állam gondozásába mindazt, a minek teljesítésére más tényezők vannak hivatva. És én meg vagyok győződve arról, hogy a ki e nemzet nemzetgazdasági tényezőit ismeri; a ki tudja, hogy a szesz kivitelének és a piaezok meg­tartásának tekintetében milyen nagy jelertősége van a nagy szeszgyáraknak: az nem fogja két­ségbe vonni, hogy ez egyúttal a mezőgazdasági

Next

/
Oldalképek
Tartalom