Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

"170 ,<>8- országos ülés máj •oldalon.) Én, t. képviselőház, azt hiszem, hogy ebbe a szempontba, ebbe a ténybe bele kell mélyedni ; bele kell mélyednünk nem a multak miatti recriminatiók szempontjából, melyet mellőzni akarok, de a jövő miatt Én azt óhajtom, hogy ez a kiegyezés legyen az utolsó, a mely ekként köttetett, hogy az országnak legalább fogyasztási adói feletti szabad rendelkezése hiányzott. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Hiszen ebből a javaslatból, ennek a veszélyeiből, kétes voltából és abból az impassból, amelybe jutottunk, ha annak eredménye be nem válik, látjuk milyen képtelen, az országnak gazdasági erőit mennyire lekötő, minden egészséges fejlődést menynyire lehetetlenítő állapot az, melyben a vámszövetség mostani határozatai alapján vagyunk, mindőn fogyasztási adóink terén experimentálni vagyunk kénytelenek, az experimentum javításának lehetősége azonban majdnem ki van zárva. (Élénk helyeslés balfelei.) T. képviselőház! Megvallom, főleg ebből a szempontból szólottam fel, hogy ezt az alap igazságot, a mennyire tőlem telik, a köztudatba átvinni segítsem, Magyarországban igen nagy baj az, hogy tulaj donképen erős és öntudatos közgazdasági közvélemény nem létezik. Létezik Magyarországon közvélemény több-kevesebb erővel nyilvánuló közjogi, létezik administrativ, igazságügyi, szorosabb értelemben vett politikai kérdésben, de közgazdasági kérdések iránti érzék bizonyos közgazdasági igazságok, nagy nemzeti érdekek minden áron, minden esetre való megóvása még nem mentát kellően a közérzületbe. (Élénk helyeslés halfelöl.) Ezeknek'hiányát mindig tapasztaljuk, t. házéslegyen szabad aközélet egy igen nevezetes faetorára, a hazai sajtóra egy megjegyzést tennem. (Halljuk!) Hiszen a sajtó teljes joggal bírálja a parlamenti tevékenységet, legyen szabad a parlament kebelében a sajtó tevékenységét is bírálni és azt mondani, hogy e tekintetben a sajtó feladatának magaslatán nem áll, (ügy van! halfelől.) hogy a sajtó, a melynek egy ily közgazdasági közvéleménynek előkészítésében részt kell vennie, ezen a téren — bármily dicséretesen működjék különben — nem oldja meg kellőkép feladatát. És épen az ügy teszi felfogásomat igen praegmanssá. Hiszen mikor tavaly a közgazdasági kiegyezésnek tárgyalásakor én is és többen ezen padokról a kérdés utolsó stádiumában az ide érkezett főrendiházi módosítás tárgyalása alkalmával még figyelmeztettük a házat és kértük, hogy ne adja ki kezéből ezt az utolsó fegyvert, melylyel még bír biztos eredményt elérni ugy közgazdasági, mint pénzügyi szempontból: akkor az a kérdés és annak felvetése, annak tárgyalása, melynél pedig fontosabb az utolsó ülésszak alatt alig fordult elő, a sajtó részéről alig részesült valami figyelemben, valami méltatásban, de semmi esetre olyanban, 1 30-án, szerdán. 1888. melyben valamely 12-ed rendű sensationalis eset részesülni szokott. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsőhaloldalon.) Hát, t. képviselőház, ezeket csak azért mondom, mert szükségesnek tartom egy erőteljes véleménynek a keletkezését ebben az országban, a mely közvélemény lehet a kormányra nézve — megengedem — az ő párttacticai szempontjából néha kényelmetlen, de viszont a nagy nemzeti érdekek megóvásánál, a mire pedig — nem kétlem — minden kormány legjobb belátása szerint törekedik, oly erő, oly támasz az, melynek nélkülözését a mostani kormány is megérzi. T. képviselőház! Hogy az a kiegyezési politika, mely a fogyasztási adók egyező elvek szerinti elintézését, az isonomiát a fogyasztási adók tekintetében egynolime tangere-nek tekinti, hogy ez a politika hogyan megy lefelé a lejtőn lépesőről-lépcsőre a nemzeti nagy érdekek megóvásánál, azt megint a jelen esetből lehet kimutatni, hol egy jelenség van, melyet az itt felmerülő nagy számok, a szeszadótól várható nagy jövedelmi többletek elfátyoloznak, de melyre mégis jó lesz ráirányozni tekintetünket. (Halljuk! Halljuk!) Az, hogy Magyarország a czukoradónál az osztrákok javára károsodik, mindenki által elismert tény volt, esak a károsodás értékére nézve térnek el a nézetek. A károsodásról lévén szó — bocsánatot kérek, hogy ezt az általánosan tudott tényt reeapitulálom, de szükséges, hogy okoskodásomat arra alapithassam (Halljuk! Halljuk!) — ez a károsodás tudvalevőleg onnan származik, hogy miután a ezukorra nézve a termelésnél szedetik be az adó és az osztrák termelés messze túl van a miénken, az itten fogyasztott ezukorért nagy részben az osztrák kincstárnak fizetünk adót. Valahányszor ez felhozatott az ellenzék részéről a kiegyezési tárgyalások alkalmával, mindig arra történt utalás, hogy kárpótlást nyerünk legalább bizonyos mértékben az által, hogy a szesznél megfordítva áll az arány. A szesznél ugyanazon elv, mely szerint a termelésnek aránya szerint szedi mindegyik állam a jövedelmet, Magyarországnak előnyt ad, a mely előny compensálja, legalább részben, azt a hátrányt, mely a ezukornál mutatkozik. Most, t. képviselőház, hová jutunk? A szeszadó-törvényjavaslat nem a termelés aránya szerint biztosítja egyik és a másik állam szeszadó jövedelmét, hanem a contingens megállapíttatik a fogyasztás arányában. Tehát ennél a czikknél, a melynél a termelés aránya szerinti jövedelemszedés legalább eddig Magyarországnak Austriával szemben kedvezményt nyújtott, átmentünk a fogyasztás szerinti arányra; annál a czikknél pedig, a, melynél a termelés szerinti arány Magyarországnak kárára volt, megmaradtunk a termelés szerinti