Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

108. országos ülés máJBS 30-án, szerdán. 188S. J7£ aránynál, (ügy van! Ugy! hatféléi. Ellenmondás a. jobboldalon.) Ez, t. képviselőház! azt hiszem, hogy igy van. Nagyon fogok örülni, ha tárgyilagos felvilágosításokat kapok, hogy e tekintetben tévedtem; de alig hiszem, mert ennek az egész törvényjavaslatnak az alapgondolata az, hogy minden állam fogyasztása biztosíttassák a termelésnek, hogy az adó a fogyasztásra való átmeneteinél szedessék, hogy a fogyasztás szerint szedje az állam a maga adóját. Igen helyes elv, t. képviselőház! Mi egyebet sem akartunk és sürgettünk, mint hogy a fogyasztási adó kérdésében ez az elv érvényesüljön, de nemcsak itt, de a ezukornál is; mi nem akarunk semmit a máséból, hanem meg akarjuk tartani azt, a mi a mienk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De, t. képviselőház, legyen bár az igy, legyen bár amúgy, annyi egyszer kétségtelen, hogy a mostani eset még világosabban kimutatta annak a theoriának képtelenségét, a mely a fogyasztási adó isonomiájának fentartását, a fogyasztási zárvonalnak kizárását a monarchia nagy politikai érdekeivel hozta összeköttetésbe és a monarchia morális egységének egyik postulatnma gyanánt tüntette fel. A ki elolvassa azokat a tárgyalásokat, a melyek a Lajthán túl már a bizottságban folytak a szeszadóra vonatkozólag, a ki elolvassa e törvényjavaslat első tárgyalási napjának vitáját, mely aReichsrath plenumában folyt, az ebből a hitből gyökeresen kigyógyulhat, ha csak az nála nem bir a babona természetével. Mit látunk ott ? Először ott a Lajthán túl ép ugy, mint nálunk a ház ezen oldalán azt hangoztatják és ebben igazuk van, hogy nekik is, nekünk is lehetetlen egy olyan fogyasztási adó törvényt közösen csinálni, mely ugy az ő, mint a mi érdekeinknek megfeleljen. Ok is egész máskép csinálnák, ha csak a maguk számára alkotnának. .(Igaz! Ügy van ! balfelől.) Aztán azt halljuk ottan és pedig hivatott pénzügyi capacitásoktóí, hogy az osztrák pénzügyi viszonyok szempontjából ezen exorbitans adótételre nincs szükség; de mert Magyarország rosszul gazdálkodott, azért most az ő fogyasztó közönségüket is meg kell terhelniök. Nem vitatom igaz-e vagy nem; csak annyi tény, hogy ezt mondták, még pedig nem utolsó emberek, hanem a Lajthán túli parlamentnek elsőrendű pénzügyi capacitásai •és ezen nézet ott igen el van terjedve. Már most, t. ház, hogyan képezzék ezek az állapotok, ezek a folytonos súrlódások a morális cohaesio, a politikai összetartás factorát, (Tetszés balfelől.) midőn mindkét fél egymással szemben folytonosan azt számítja, hogy ő mennyire károsodik a másiknak előnyére, (Igaz! Ugy van! balfelöl) hol az osztrák képviselők azt magyarázzák küldőiknek, hogy Magyarország miatt kell ily terhes adótételeket viselniök. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A ki nem hódol azon kicsinyes felfogásnak* hogy az erkölcsi és politikai cohaesio alapját nem az egységesítés külső bilincse képezi, hanem az együttmaradás bona fide és loyalis óhajtása és ennek alapján a kölcsönös jogos érdekek kielégítése, az, hogy azon szövetségben magát mindenki jól érezze: az velem együtt egyet fog érteni abban, hogy a jelenlegi viszony fentartása a fogyasztási adókra nézve a mily káros és majdnem sorvasztó hatással bir a mi közgazdaságunkra, ép oly káros a monarchia belső cohaesiójára és solidaritására nézve (Élénk helyeslés balfelöl) és hogy nem kevésbé kell a politikai szövetség, mint a közgazdaság szempontjából kívánunk ezen természetellenes, mert egymással ellentétes érdekeket egy járomba hajtó közösség felbontását. (Hosszas helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ezzel bevégeztem azt, a mit részint ezen tárgyról, részint ezen tárgynak alkalmából elmondani szándékoztam és recapitulálom álláspontomat abban, (Halljuk! Halljuk!) hogy a jelen törvényjavaslatot eredményében és sikerében nagyon problematícusnak tartom, de miután más biztos utat arra, hogy az 1884-iki, annyira rossznak bizonyult törvénytől meneküljünk, nem tudok, ezen problematicus törvényjavaslatot is elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, nem áldásainak elvárásában, hanem azért, hogy az 1884-iki törvénytől szabaduljunk és azon reményben, hogy hasonló alapokon nyugvó kiegyezés többé nem fog köttetni, mint a mely a múlt évben követtetett. (Élénk hosszan tartó helyeslés és tetszés a baloldalon.) Tisza Kálmán mínisterelnök; (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások a szélsőbalon: Két óra van!) Sokkal inkább respeetálom a t. ház türelmetlenségét, semhogy most egy beszédet akarnék tartani; (Halljuk! Halljuk!) de egy gyökeres tévedésre, mely Apponyi Albert gróf t. képviselő ur beszédjének utolsó részében volt, figyelmeztetni már most kötelességemnek tartom. (Halljuk!) Ez miben áll? A képviselő ur azt mondja, hogy a contingentálás a monarchia két állama közt megosztatott a fogyasztás alapján. Nem ugy van. A contingentált összeg a monarchia két államára együttvéve kiszámittatott a fogyasztás szerint, a monarchia két állama között pedig megosztatott az eddig létezett termelési arányban. Ezt tegnapelőtti beszédemben is határozottan kifejeztem és igy is történt. Tehát az a következtetés, melyet gróf Apponyi Albert t. képviselő ur az ellenkezőből levonni méltóztatott, már eo ipso nem áll. Még kevésbé áll az, a mit mint a sülyedés jelét állított oda, hogy a ezukoradó-törvényben megmaradt, a mi nekünk kedvezőtlen, a szeszadó22*