Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

J6g 108. országos ülés májas 30-áu, szerdán, 1SSS. folytonos csökkenését mutatja; mondom, mert a jelen torvényt szesziparunkra nézve annyira rossznak tartjuk, hogy azt okvetetlenül hatályon kivül helyezendőnek és ezzel szemben még egy problematikus értékű kisérletet is a helyzet javulásának, vagy a helyzet javulására irányuló eszköznek tartunk. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Kezünk, sajnos, meg van kötve. A képviselőház a mi ismételt és mondhatnám, a legutolsó pillanatig folytatott figyelmeztetéseink daczára is — nem ezen, hanem az utolsó országgyűlés — hozzájárult a vámszövetség megkötéséhez olykép, hogy a nemzet abban 10 évre lemondott arról, a mi az én meggyőződésem szerint, szabiid közgazdasági fejlődésünk követelményeinek minimumát képezi: a fogyasztási adók ügye feletti szabad rendelkezésről. (Élénk helyeslés balfélöl.) Ha én ma ezt a törvényjavaslatot elvetném s belegondolnám magam abba a helyzetbe —• pedig e szerint szoktam szavazataimat irányítani — hogy az én szavazatom ma többséget nyerne és a képviselőház ezen törvényjavaslatot valójában elvetné : akkor tartoznám a háznak és tartoznám a hazai iparnak és az egész hazai közönségének azzal, hogy megjelölhessek neki nemcsak egy jobb utat a jelenlegi helyzet megváltoztatására — és ilyet talán ki tudnék j'elölni — de egyszersmind egy oly utat, melyen a keresztülvihetőség iránt is biztosítékkal szolgálhatnék. (Helyeslés balfelöl.) S ez az, a mivel a helyzet jelenlegi stádiumában, a mivel a mi megkötött kezeinkkel a vámszövetség megkötése után nem léphetek elő. (ügy van! balfelöl.) Én, t. ház, nem vállalhatok garantiát érte, sőt megvallom, nem is tartom valószínűnek, hogy midőn a vámszövetség felmondásának fegyvere nincsen kezünkben: én vagy bárki más, ily helyzetben a monarchia másik államával szemben kedvezőbb módozatot tudjon keresztülvinni annál, a mely a jelenlegi törvényjavaslatban foglaltatik. Ez és kizárólag csak ez az ok, a mely miatt a jelenlegi törvényjavaslathoz hozzájárulok. (Helyeslés balfelöl.) De, t. ház, ehhez két rendbeli megjegyzést kell fűznöm. (Halljuk!) Az egyik megjegyzés az, hogy' vannak — a mint azt előttem felszólalt t. elvbarátaim már kifejtették — ebben a törvényjavaslatban oly pontok, melyekhez mostani alakjukban hozzá nem járulhatok, melyeknek fentartása mellett az volna meggyőződésünk, hogy a törvényjavaslattól remélt üdvös hatás el nem érethetnék és igy megszűnvén az indok, mely miatt mi a törvényjavaslatot elfogadjuk, a harmadszori felolvasásnál arra szavazatunkat nem adhatnók. S ezek a pontok a bonificatio oly mérvekben való megállapítása, a mint az a pénzügyi bizottságban megállapittatott s a contingentálás revisiójára vonatkozó azon intézkedés, mely a pénzügyi bizottság javaslatában foglaltatik és a melyet mi ugy alkotmányos alapelveinkkel, mint az ország közgazdasági érdekeinek biztosítékaival összeegyeztetni nem tudunk. Felemlittetett még, hogy ezekkel is végezzek, ezen kivül két követelmény. Felemlittetett az, hogy a háznak a magyarországi belügyi contingentálást is ismernie kellene, mielőtt ezt a törvényjavaslatot megszavazza. Én ezt a körülményt igen helyesnek és alaposnak tartom s az igen t. államtitkár ur imént elhangzott beszédében maga is elmondta, hogy tulajdonkép jogos dolog az, ha valaki, mielőtt egy határozathoz hozzájárul, azt a határozatot a maga teljességében ismerni akarja. De mint már tegnap Gaál Jenő t. barátom monda, ebből feltételt a megszavazásra nézve nem csinálunk és pedig két okból. Az első az — és ezt leplezetlenül akarom kimondani — hogy én azokat az alapelveket, a melyeket ugy a ministerelnök ur, mint utána a t. államtitkár ur a contingensnek Magyarországon leendő felosztására nézve mondott, a magam részéről helyeseknek tartom. Én helyesnek tartom azt, hogy a fejlődés irányításában a mezőgazdasági szeszgyárakra fektettessék a fősxily és azok kedvezményben részesittessenek, de másrészt nem ismerem félre az ipari szeszgyáraknak a mi adott viszonyaink közt való fontosságát. Es ámbár igazat adok Szentkirályi Albert t. barátomnak abban, hogy jogi evictióval az állam nem tartozik semmiféle keresetforrásnak azokért a károsodásokért, melyeket nekik az adótörvényhozás esetleg okozhat, mind a mellett nem tartanám semméltányosnak, sem pedig ebben a tőkeszegény országban a helyes közgazdasági alapelveknek megfelelő dolognak azt, ha itt a törvényhozás a nagy tőkék megsemmisítésére dolgoznék (Helyeslés balfelöl) s azt hiszem, hogy egy ilyen praecedens a tőkének ide bevándorlására semmi esetre ingert nem nyújtana. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De ha egészben véve helyeslem is azokat az alapelveket, melyeket erre nézve a ministerelnök ur és az államtitkár ur mondottak, természetesen ezek az általánosságban kifejtett alapelvek nem tartalmazhatják és nem pótolhatják azt a biztosítékot, melyet magának a javaslatnak teljes ismerete nyújt. Mert a leghelyesebben kimondott alapelvek is lehetnek a megtestesülésre hivatott javaslatban oly módon formulázva, hogy azután a valóságban helyt nem állanak, meg nem valósulnak. (Ugy van! ügy van! balfelöl.) Tehát teljes megnyugvást e tekintetben csak magának a javaslatnak ismerete nyújthatna. De, t. ház, e tekintetben megnyugtat engem az a tény, hogy e javaslatnak, a Magyarországon belüli contingentálásra vonatkozó javaslatnak elintézése kizárólag a magyar törvényhozás jogkörébe tartozik, hogy ez semminemu újabb alkudozásnak tárgyát nem képezheti, ugy, hogy ez iránt a magyar törvényhozás a maga belátásához