Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

10S. orzságros ülés május SO-án, szerdán. 1888. |Q7 fog valószínűleg a szeszfogyasztás csökkenni, mert itt azután minden tényleges számítási alapot nélkülözünk, itt tisztán psyehologiai factoroknak mérlegelésére vagyunk utalva, melyeket arányszámokban kifejezni nagyon nehéz. (Helyeslés bal felől.) El fogja tehát ismerni mindenki, t. ház, hogy ezeknek az arányoknak számokban való kifejezése praecarius, ingatag alapon nyugszik, a mely vajmi kevés biztosítékot tartalmaz arra, hogy a megállapítás helyes. Másrészt tökéletesen áll az is, a mit a t. előadó ur mondott, hogy egy lényeges tévedés azon számok megállapításában — hangsúlyozom : nem csekély, de lényeges tévedés, mert nem akarok illoyalis módon idézni, illoyalis fegyverekkel élni a discussióban — a törvényjavaslat üdvös hatását veszélyezteti, sőt esetleg igen káros kihatásokkal lehet. Mert ha a két állam szeszfogyasztásának contingentálása, tudniillik ama szeszmennyiség, a mely alacsonyabb adótétel alá esik, túlságos magasan van megállapítva, nevezetesen túlhaladja a tényleges fogyasztás mértékét: akkor, t. ház, nem éretik el az a czél, hogy nagyobb adótétel által a túltermelésnek eleje vétessék, akkor a túltermelés vigan tovább fog folyni a kisebb adótétel alapján és akkor el nem éretik a másik czél sem, hogy a monarchia két államának mindegyike a maga részére biztosítsa legalább a belfogyasztás fedezését a maga termelése által. Mert hogyha Austriá ban az alacsony adótétel mellett több szesz termeltetik, mint a mennyi az ottani belfogyasztás : akkor azon fölöslegnek, melyet az ottani belfogyasztás nem absorbeál, ide hozzánk beáradása talán némileg korlátozó tabb mértékben, de tovább fog folyni, mint ez jelenleg történik. Ha pedig lényegesen kisebb a contingens, mint a mely a tényleges fogyasztásnak megfelel, akkor előáll azon visszásság, hogy miután a fogyasztásnak kielégítéséhez a nagyobb adótétel mellett termelt szesz is szükséges, az árképződés a nagyobb adótételhez fog simulni, vagy legalább azt meg fogja közelíteni és akkor azon adópolitikai helytelen állapot áll elő, hogy a fogyasztó közönség megterheltetése sokkal nagyobb, mint minő az államnak ebből eredő bevétele. De ezzel még az a visszásság is jár, hogy mihelyt egyszer az árak a nagyobb adótételhez simulnak: akkor a nagyobb adótétel azt a hatását is, mely szerint a túltermelést korlátozza, elveszítette és igy ismét meghiúsul a törvénynek egyik főczélja. Tehát azt hiszem, t. ház, világos, mily nagyon igaza volt a t. előadó urnak, midőn azt mondotta, hogy ezen mechanismus oly kényes, hogy annak bármely lényeges alkotó részében elkövetett nagyobb hiba egész contemplált hatását lerontja, (ügy van! balfelöl.) De nem csupán a contingens megállapításának számszerű helyességétől van feltételezve ezen törvényjavaslat hatása, vagy ezen hatásnak elmaradása, hanem a két adótétel közötti distantia helyes megállapításától is. Mert el van ismerve minden oldalról, hogy különösen a gácsországi úgynevezett mezőgazdasági, tényleg azonban nagyrészt igazán nagyiparilag és a nagy vállalkozás minden előnyeivel űzött szeszgyártás igen nagy termelési előnyöket élvez a mienkkel szemben. (Igaz ! JJgy van! a baloldalon.) Már most, hogy ez a 10 frtnyi különbözet elég-e ezen termelési előnyöknek kiegyenlítésére, hogy ki van-e zárva a veszély, hogy, nem mondom, hogy a tisztán a nagyobb adótétel mellett termelt, de oly szeszszel, melyet egy vállalkozó részben a kisebb adótétel, részben a nagyobb adótétel mellett termel, melynek ára tehát a kettő közötti középszám szerint fog alakulni': hogy ilyen szeszszel nem lesz-e képes a mi termelésünkre káros concurrentiát a mi területünkön tovább folytatni, ez megint nagyon kétes. (Igaz! ZJgy van! a baloldalon.) Alaposan a dologhoz értő szakkörökben azon nézet komolyan vitattatott és hangsúlyoztatott, hogy a 10 frtnyi különbözet a kisebb és a nagyobb adótétel között csekély arra, hogy ezen termelési előnyöknek ellensúlyozását minden körülmények között biztosítsa. És mégis, ha e szám elhibáztatott, ismét csak nem éretik el a törvényjavaslatnak az a czélja, az a valóban minimalis és nagyon szerény követelmény,^hogy legalább a belfogyasztás fedezése szesziparunk számára okvetlenül biztosittassék. (ügy van! balfelől.) Valóban igen praecarius és sokkal nagyobb mértékben praecarius természetű kísérlettel állunk itt szemben, mint a minőnek az előttem szólott t. államtitkár ur elismerni hajlandó volt. Ezzel a javaslattal szemben azután talán indokoltabb, nem akarom mondani, az a magatartás, mert hiszen a magatartásban csak végeredményben lesz talán eltérés, egyelőre azonban nincs; mert hiszen a részletes vita alapjául a törvényjavaslatot mi is elfogadjuk; mondom, indokoltabb az a lelki hangulat, melyben Graál Jenő és egyáltalában roi ezeken a padokon a törvényjavaslattal szemben vagyunk, mint az a nagymérvű bizalom, melyet a t. túloldal szónokai annak hatására nézve éreztek. De, t. ház, miért járulunk mi ezen kételyek daczára ahhoz hozzá, hogy e törvényjavaslat a részletes vita alapjául elfogadtassák ? Nem azért, mintha ezen törvényjavaslatot igen jónak, mintha annak üdvös eredményeit biztosaknak tartanok, hanem azért, mert a mostani állapotot, a mostan fennálló szeszadó -törvényt közgazdasági hatásaiban annyira rossznak és romlásosuak tartjuk, mint ezt a pénzügyi bizottság jelentésében foglalt igen rövid statistika is igazolja, mely a hazánkba való i behozatal folytonos szaporodását és a mi kivitelünk