Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

166 108. országos ülés m&jag 39-rtn, szerdáit. 1S5S. Törs Kálmán jegyző: Gróf Ápponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Sálijuk!) Azon szakszerű méltatás után, melyet a jelen törvényjavaslat (Halljuk! Bálijuk!) a ház ezen padjairól előttem gr. Dessewffy Aurél és Gaál Jenő t. barátaim részéről nyert, nem lehet feladatom, de nem is vagyok rá illetékes, hogy a törvényjavaslat teehnicai részleteivel foglalkozzam. Feladatomnak csupán azt tekintem, hogy a csélba vett intézkedést legfőbb vonalaiban állítsam újból a ház elé és hogy ebből folyólag úgy szavazatomat indokoljam, mint ez alkalommal némely oly eszmét pendítsek meg, a melynek, meggyőződésem szerint, ha nem is most, de talán a jövőben némi hasznát vehetjük. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy a kormány eddigi pénzügyi előterjesztésével szemben és a költségvetés tárgyalásánál is a következő álláspontot foglaltuk el. Bár meg vagyunk győződve — igy szóltunk — hogy újabb terhek elvállalása nélkül a pénzügyek rendezése lehetetlen, miután új terhek elvállalása csupán a pénzügyi rendezés czélja által nyer jogosultságot: addig, mig oly pénzügyi tervet magunk előtt nem látunk, mely a pénzügyi kibontakozásra nézve biztosítékokat foglal magában; addig tehát, a mig e czél elérésének valószinüségét nem látjuk,^ semmiféle új terheltetéshez hozzá nem járulunk. És mégis e javaslattal szemben nem alkalmazom ezt az elvet, nem erre a kiindulási pontra állok és pedig nemcsak azért nem, mert meggyőződésem szerint, melyben gondolom, mindenki osztozik, a szesz nagyobb mérvben való adóztatása oly rendszabály, mely minden néven nevezendő pénzügyi programm egyik sarkalatos pontját képezné, hanem főleg azért, mert ez az előterjesztés nem tisztán pénzügyi előterjesztés, hanem legalább is oly mértékben, a milyenben pénzügyi, egyúttal közgazdasági természetű is. Tehát nem egyedül és kizárólag a pénzügyi előterjesztésekre alkalmazandó, avagy mértékével mérendő, hanem igen fontos közgazdasági szempontok alá is esik és ezek teszik szükségessé, hogy a javaslattal szemben annak érdeme szerint határozzuk meg a magunk álláspontját. T. ház! A javaslat czélja első sorban az állam jövedelmeit nagy mérvben szaporítani és ez a czél, semmi kétség, el is fog éretni. Hogy mily mértékben: abban a mértékben-e, melyben a t. ministerelnök urnak az előttem szólt t, képviselő ur által is idézett nyilatkozatában foglaltatik, annál nagyobb vagy kisebb mértékben-e: erre nézve nyilatkozni, meggyőződést kifejezni nem vagyok képes. Annyit elismerek mindenesetre, hogy kétségtelenül el fog éretni az a czél, hogy a törvényjavaslat életbeléptetése által nagymérvű jövedelem-szaporulat létesüljön. De a javaslat közgazdasági szempontokat is kivan szolgálni. És pedig orvosolni kívánja — a mennyiben adótörvénynyel lehet — a túltermelést, orvosolni kívánja azon inferioritást, mely felé az utolsó szeszadó-törvény hatása alatt szesztermelésünk az osztrákkal szemben tendál, a verseny-viszonyokat a közös vámterületen a két állam szesztermelése közt javítani akarja, legalább azok rosszabbodását, mely a mi hátrányunkra volna, meg akarja akadályozni. Ezt a czélt a javaslat meglehetősen complicált meehanismus által kívánja elérni. A javaslat megállapítja először az egész monarchiának belfogyasztását, megállapítja azt, hogy ezen belfogyasztásból a monarchia két államának mindegyikére mennyi esik, a két állam mindegyikének számára biztosítani kívánja legalább azt a termelést, mely saját beifogyasztását fedezi és ezen czél elérése végett azt a mennyiséget, mely fedezi a belfogyasztást kisebb, az ezen túl termelt mennyiséget pedig nagyobb adótétellel sújtja és ebből várhatólag, ex bypothesi, azon eredmény fogna előállani, hogy mindegyik állam legalább a maga belfogyasztásának erejéig biztosíthatja magának a termelést, valamint kétségtelenül a nagyobb adótétel a termelés túlterjesztésére való ingert is korlátozza és ez által a túltermelésnek útját vágja. Ez, t. ház, egy igen elmés meehanismus s ha szabad volna .azt a jelzőt alkalmazni egy törvényjavaslatra, azt mondanám, hogy ez valóban „szellemdús" törvényjavaslat. így általános kitételekben kifejezve, nagyon plausibilisnek is látszik, hogy a meehanismus ezt a czélt el fogja érni. Csak egy baj van a dologban, hogy tudniillik mindezeket az általános arányosítási tételeket, a melyeknek összműködésére a törvényjavaslat várható hatása alapítva van, beszélgetés, sőt beszéd közben is lehet ily általánosságokban kifejezni; de midőn törvényt fogalmazunk, midőn jogszabályt alkotunk, akkor ezeket prsecis számokban kell kifejezni. Ezen számok megállapítására nézve pedig egyfelől a kellő biztos alap hiányzik, másfelől, a mint azt igen helyesen emelte ki a vitát megnyitó kitűnő beszédében a t. előadó úr, épen ezen számok helyes eltalálásától függ a törvényjavaslat üdvös hatása, vagy ezen üdvös hatásnak elmaradása vagy legalább nagy mértékben való megzavarása. Hiányzik a biztos alap ezen számtételek meghatározására, mert hiszen mindazok a számítások, melyek részint a ministeri indokolásban foglaltatnak, részint az előadói, ministeri és államtitkári beszédek által megviláigttattak és melyek által a mostani tényleges szeszfogyasztás akar megállapittatni — ezt talán el fogja ismerni mindenki — nagyon praecarius, nagyon hozzávetőleges természetűek. De még ennél is sokkal ingatagabb alapon fekszik annak kiszámítása, hogy az adóemelés és | az ebből eredő megdrágulás folytán mennyivel