Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

103. országos ülés mft. statálva van, hogy oly olcsó burgonyát állít elő, melylyel alig versenyezhetünk. Igyekezni fogok egyszersmind megkisérleni azon aggályok eloszlatását, melyek e törvényjavaslat üdvös hatása iránt tápiáitatnak, itt a házban ép ugy, mint a házon kivül az ipari termelök részéről is; Mert kivált ezek € törvényjavaslatnak azon bíívös erőt tulajdonították, hogy ha már ennek sorsa, valamint Anstriában, ugy hazánkban is a törvényhozó testületek előtt meglehetősen biztosítva van : akkor az iparnak válsága, mintegy varázsvessző csapásával azonnal megszünend és az iparnak helyezete jobbrafordul. Sokkal mélyebben fekszik a baj, t. ház, mintsem hogy azt ily gyorsan eszközölni lehetne. De ép azért, nézetem szerint, szükséges az, hogy a törvényjavaslat mihamarabb törvényerőre emelkedve, üdvös hatását az ipari termelésre gyakorolhassa, a mely abból áll, hogy a fogyasztásra szükséges kisebb adótétel mellett termelhető szeszmennyiség termelését korlátozza és ez által az ipart azon nagy bajától, mely a túltermelésben rejlik, megszabadítsa, (ügy van! jobbfelöl.) T. ház! Egyszersmind megkísérlem bebizonyítani, hogy Gaál Jenő t. képviselőtársam azon állítása, hogy e törvényjavaslat nem egyéb a tisztán sötétben való tapogatódzásnál, nem épen áll. Tény az. hogy ennek következményeit egész praeeisitással megállapítani teljes lehetetlenség. De igenis, lehet alapos következtetéseket levonni arra nézve, hogy jelenleg fennálló helyzetünk jövőben javulni fog. És hogy ha fejtegetéseim folyamában a már felemlített dolgoknak bizonyos ismétlésébe bocsátkoznám, szolgáljon mentségemül azon körülmény, hogy ez fejtegetéseim megvilágítása s mintegy kikerekítése szempontjából mulli iitatlanul szükséges. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban áttérnék az e tövényjavaslatban lefektetett alapelveknek bírálatára; mielőtt kifejezném véleményemet az iránt, hogy e torvényjavaslat alapelveinek a gyakorlatban való együttes alkalmazásától mit lehet várni állampénzügyi, közgazdasági, közegészségügyi ésközerkölcsiségi szempontokból: épen azért, hogy ezt annál inkább kitüntessem, szükséges röviden ismertetnem a jelenlegi helyzetet is, (Halljuk! Halljuk!) Tény az, t. ház, hogy a szeszadóról szóló 1884: XXI. t.-cz. e követelményeknek vajmi csekély mértékben tudott eleget tenni; mert először is, tekintve a pénzügyi szempontot, tény az, hogy az átalányozási rendszer mellett dolgozó szeszfőzdék a contemplált30%-nyi adóemelést teljesen illusóriussá tették; mert a mennyiben a szeszadónak emelése, tekintettel arra, hogy az adókirovásnál ez az erj űrméret és az ebből nyerendő szeszfokok mennyisége által történik és az utóbbiaknak emelése folytán volt szándékolva, hogy az adó emeltessék: ép ily mérvben sikerült e szeszfőzi 30-án, szerdán. 18SS. 15{ déknék az erjedés gyorsítása, ugy, hogy az adóemelés csakugyan a papíron maradt; de sőt akárhány eset van, melyek ma köztudomásúak, hogy némely gyárak csekélyebb adóval termelnek, mint az 1884 ik év előtti korszakban. Gaál Jenő t. képviselőtársam tegnapi napon azt állította, hogy ő annak idejében ezt megmondotta a háznak, 0 azon látnoki tehetséggel birt, hogy előre meg tudta határozni, hogy az ipar és technica haladásának csakugyan sikerülni fog az erjedés gyorsítását ily módon eszközölni, holott kitűnő szakemberek, a tudomány és gyakorlat emberei e tekintetben teljesen meg voltak nyugodva és az átalányozási rendszer a mezőgazdasági szeszfőzdék részére meghagyatott azon szempontból, hogy ők ne terheltessenek azon költséges berendezésekkel, melyeket a terményadó életbeléptetése maga után von. Nem ebben fekszik valóságban a legnagyobb baj, hanem abban, hogy annak idejében, midőn 45 hectoliterben lett megállapítva a legmagasabb erjedésű űrméret, ez felemeltetett átmenetileg 60 hectoliterre, később pedig folyton 50 maradt. Ezen 60 hectoliter elegendő volt a gácsországi szeszgyáraknak egy éven át arra, hogy ugyszólva szembeállván az 50 hectoliter leszállításának, őket kitanítsa és mintegy rákényszerítse, hogy az erjedési technicát fejleszszék és ma tény az, hogy nekik sikerült az 50 hectoliterből annyit termelni, mint a mennyit 60 hectoliter segélyével termeltek, a mi naponta 8, sőt 10 hectolitert tesz ki. Ez okozta, t. ház, a túltermelést és ez valósággal a legnagyobb baj, de a mennyiben baj ez nekünk, baj nekik is. Igaz, t. ház, hogy az ipari szeszfőzdék az új adórendszer mellett, miután terményadóra lettek kötelezve, ma kétszer akkora adót fizetnek, mint az ezt megelőző években, de ennek természetes következménye kellett, hogy legyen az, hogy termelésük szemben azon nagy versenynyel, mely különösen a gácsországi szeszfőzdék által előidéztetett, folyton csökkent. És csakugyan alapos az a félelem, hogyha ez a jelenleg fennálló adórendszer gyors gyökeres reform alá nem jön és ez által hazai iparunkon segítve nem leend, a gácsországi szeszfőzdék a jelenleg élvezett adóelőny, továbbá a termelési előnyös viszonyoknál fogva hazai szeszfogyasztásunk egy részét is saját termelésükből fogják fedezni, a mi a közgazdaság hátránya mellett elő fogja idézni azon pénzügyi hátrányt is, hogy hazánkban az elfogyasztott szesz egy része után az adó nem a magyar, hanem az osztrák pénztár javára fog esni. De, t. ház, ezen adó-rendszer sok tekintetben teljesen túlélte magát, mert a mint említem, egyes intézkedései nem is tudtak érvényre jutni, hanem előidézték a túltermelést, mely azt a nagy kárt okozta, hogy az árak a közös vámterület mellett mindenütt egyaránt hanyatlottak. Ezen árhanyat-