Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

152 108. orszíígos ülés május 30-án, szerdán. 1SSS. lásnak tulajdonítom, t. ház, azt is, hogy nem egy esetben találkozunk ma már hazánkban azzal, hogy a korcsmákban 7—8 krajczárért árulják literét a pálinkának, mig a 10—12 krajc2áros pálinkaárak nagyon gyakoriak. Hogy, t. ház, ez közegészségügyi és közerkölcsiségi szempontból mily káros hatást tud gyakorolni, azt a t. ház bölcs belátására kívánom bizni, de én azt hiszem, hogy mindezen elmondottakkal sikerült bebizonyítanom azon állításom igazságát, miszerint az 1884. évi törvényjavaslat sem pénzügyi, sem közgazdasági, sem közerkölcsiségi szempontból a czélnak meg nem felelt és hogy nagyon is eljött már az ideje annak, hogy ez gyökeres reform alájöjjön. Graál Jenő t. barátom és képviselőtársam tegnap — ha jól emlékszem — azzal kezdte beszédjét, hogy neki nagyon nehéz a helyzete, midőn e törvényjavaslathoz szól. Azt hiszem, el fogja ismerni azt, hogy az én helyzetem az övével szemben még jóval nehezebb. Vájjon ő a törvényjavaslatot meg fogja-e szavazni vagy sem, ugy látszik, azt még ő sem tudja, én épen nem tudom; de hogy én e törvényjavaslatot megszavazom, azzal tisztában vagyok. (Derültség a hal- és a szélső baloldalon.) És épen ezért tisztában vagyok magammal az iránt is, hogy az ebből folyó erkölcsi felelősséget nyugodt lelkiismerettel elvállaljam, de egyszersmind elvállaljam a felelősséget — mint szesztermelő — azon esetleges károkért is, melyeket állítólag ezen törvényjavaslat elfogadása nekeiü is okozna. (Helyeslés a jobboldalon.) Es most át kívánok térni magára a törvényjavaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat szakít az eddigi adórendszerek elveivel; egészen új, szokatlan módon kívánja az állam befolyását az ipari termelésre eszközölni s ez által ugy az állam pénztigyi, mint az ipari érdekeket kívánja védelmezni. Es ezen kettős czél — hogy így fejezzem ki magamat — igen fontos és nevezetes, de elkerülhetlenüí szükséges is; mert hogy állampénzügyeink kellőleg megvédehneztethessenek, mindenekelőtt szükséges biztosítani azt, hogy a hazai belfogyasztásunkra szükséges szeszmennyiséget hazai iparunk versenyképesen állíthassa elő. Mert mentől magasabb az adótétel, melylyel a szeszfogyasztást terheljük: annál nevezetesebb ezen feladat tökéletes megoldása. E tekintetben, t. ház, az eddigi törvények vajmi csekély mértékben gondoskodtak, hanem a mint koronkint a nagy ipari vagy a gazdasági főzésnek inkább kedveztek, az egyiket vagy a másikat inkább fejlesztették, ugy a termelés zöme is egyik országból átvándorolt a másikba s ugyanakkor a közgazdasági előnyökkel együtt átvándoroltak a pénzügyi előnyök is. (Igás/ Ugy van! jobbfelől.) T. ház! A contingens megállapítása, mely a kisebb adótétel mellett termelhető, a kettős adótétel életbeléptetése a contingentált összeg erejéig, nézetem szerint, rendkívüli esetek kivételével ennek jövőben gátot vet. És én épen ezért a contingens megállapítását, valamint a kettős adótétel életbeléptetését ezen törvényjavaslat egyik legszerencsésebb conceptiói közé kívánom sorozni. De lássuk, t.ház, először is a pénzügyi eredményt. Tény az, hogy a 35 forintos adótétel mellett a Magyarország részére megállapított contingenssel pénzügyi érdekeink oly módon lesznek kielégítve, hogy ahhoz hasonlót eddigelé egyetlen pénzügyi politikai intézkedéseink sem voltak képesek csak megközelítőleg is felmutatni. Mert én azon bevételt, mely ezen szeszadó czímén a contingens után, valamint a kis üstök által termelt szeszmennyiség után, mely a contingensbe beszámítva nincs, évenkint körülbelül 33 millióra becsülöm és ha ebből levonjuk a jelenleg elért eredményt : körülbelül 24 millió forint marad fenn, mint felesleg, mely összeg, ha még leszámítjuk a mezőgazdasági szeszgyáraknak adandó kedvezményt, továbbá azon több-költséget, melybe az ellenőrzés szigorítása szempontjából felállítandó új ellenőrzési közegek kerülni fognak, még mindig oly hatalmas eszközt szolgáltat állampénzügyeink rendezésére, melyhez egyhamar hasonlót felmutatni nem tudunk. Igaz, hogy ezen állításommal szemben azt mondhatják, sőt e házban már sokan igen tüzetesen és terjedelmesen foglalkoztak is azzal, hogy a szeszadónak ezen magassága által a fogyasztás rendkivül meg fog csökkenni. Jóval nagyobb leend azon 15"/o-nál, mely a kiszámításnál alapul lett véve. De, t. ház, én ezzel szemben csak azt vagyok bátor felelni, hogy ezen apadás 15%-nál jóval nagyobb; ez apadás 25, sőt még ezen felül 287o-ig is mehet és még akkor is ezen contingentált összeg el fog fogyasztatni. Ezen állításomat azzal kívánom támogatni, hogy a statistica alapján és gyakorlati tapasztalataim után kiszámítottam azon mennyiséget, mely azon 6 év alatt valósággal Austria-Magyarországon termeltetett, mely 6 évi átlag a contingens kiszámításának alapjául szolgált és akkor, t. ház, midőn átalányozási rendszer mellett termelő szeszfőzdék adóját hectoliterenkint körülbelül 4 frt 50 krra számítottam, a mi pedig határozottan nem igen csekélyre van véve, úgyszintén, midőn azon szeszfőzdéknek, melyek a terményadót alkalmazzák, 9 frtos adótételt számítottam, holott ismeretes dolog, hogy 9 frtnál csekélyebb adóval termelnek, tehát még több szeszmennyiség állíttatik elő, ilyen kulcsot vévén alapul, az összeg, mely mint felesleg marad az apadásra Austria-Magyarország területén, szemben a 15%-al, 6 évi átlag szerint 670,646 hectoliter. Ez, t. képviselőház, 26'3% apadást jelent. De ha nem a 6 évi átlagot számítom, hanem