Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

j 50 Í0S- ors*á-gos ülés május 30-án, szerdán. 1S88, oly törvényt kell vala alkotni, a mely az 1884-ki törvény inconvenientiáit orvosolja s Austriának a mi rovásunkra való felgazdagodását meggátolja, sőt méltán megvárhattuk volna, hogy miután a czukoradót Austria előnyére reformálták, itt a szeszadónál azért recompensatiót nyerjünk, mert ha minden jövedelmi forrásainkat az osztrákok érdekében |elapasztani engedik: akkor hogyan legyünk képesek a roppant közösügyes költségeket fedezni ? Előbb-utóbb be kell, hogy következzék a fizetésképtelenség, a mi még osztrák szempontból se lehet kívánatos, mert a jó fejő tehenet nem szokta a legkapzsibb ember sem agyonéheztetni. Nagyra van a kormány azzal, hogy az összehívott enquéte-ek helyeselték a törvényjavaslat intézkedéseit. Hát igen, mert olyformán voltak, mint az az ember, a kinek két ló között engedtek választást, de előre megmondták, hogy a szürkét nem adják. Különben is amaz enquéte-ek nagyon egyoldalúlag voltak összeállítva, többnyire szesztermelőkből, a kik tagadhatlanul nyerni fognak ez új javaslat által, mely a felemelt adót ő róluk a fogyasztókra hárítja át. Ha a kormány ezek, vagyis a közvetlenül megterhelendők közül hivott volna össze tanácskozmányt bizonyosan egészen más vélemények nyilvánulásával találkozott volna. Még csak egy rövid észrevételt kívánok tenni a ministerelnök ur tegnapelőtti beszédére. A ministerein ök ur azt állítá, hogy a mi contingensünk a népszámhoz mérten nagyobb, mint Austriáé; de e kérdésnél nem a népszám, hanem a termelési képesség és másként elhelyezést nem találó gabonánk nagy mennyisége az irányadó. Minket, mint földmivelő országot, nagyobb contingens illetett volna meg, mint az iparos Austriát, nem neki kellene ide szeszt importálni, hanem nekünk kellene szeszszel őtet ellátnunk, a miként ő lát el minket czukorral, posztóval s más iparczikkekkel. Ezt kivánja a viszonosság. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy jó e javaslat reánk és Austriára egyaránt. Lehet, ha csak fiscalis szempontok lebegnek szemeink előtt; de az állam életében vannak még más magasabb szempontok is. Ám gazdagodjék Austria, nem irigyeljük, de ne a mi rovásunkra. Szólhatnék a kis üstökre felállított theoriája ellen, mely ellentétben van azon élénk actióval, melyet egykor vezetése alatt a kis üstök mellett kifejtettünk s melyek még ma is a székelyföld népének ép oly életszükségletét képezikmintakkor; de hallgatok e tárgyról, mert a távollevőknek nincs igazuk, mi székelyek pedig nemcsak geographailag, hanem másként is nagyon távol esünk, főleg választások után. Arra nézve, hogy a két termelési ág között a ontingentálást már most előzetesen kell vala megosztani, a mint az Austriában történt, a ministerelnök ur azt a megnyugtatást adta, hogy azt nem a kormány, hanem a t. ház fogja eszközölni s igy nincs okunk aggodalomra. No hát ne játszunk a szavakkal, hisz tudjuk, hogy a mi abnormis viszonyaink közt a kormány nálunk a ház, mert az ő akarata itt feltétlenül érvényesül mindig. Az elhalasztást hangoztató kívánságunkra a ministerelnök ur a szőlőben napsugár után esengő tót megfagyásának adomáját alkalmazta. No hát ez alkalmazható szegény hazánkra is, mert ha még soká késik a függetlenség és egy jobb kor napjának hajnalpirja, a nemzet is meg fog dermedni önök közösügyes politikájának fagyos lehelete alatt. Egyáltalában gyanússá teszi e törvényt azon lázas sietség, a melylyel azt átkergetni akarják, hisz az Austriában még nem tárgyaltatott, a két termelési ág közti megosztás arányára nézve még semmi megállapodás nem történt, a szabadraktáraknak igen fontos kérdése sincsen elintézve, maga a bizottság is bevallja, hogy itt a bizonytalannak megyünk neki, hogy az e javaslat által inaugurálandó rendszer a tudomány és tapasztalat eriticájának tíízpróbáját még ki nem állotta, miután az Németországban is — hol egyedül alkalmaztatott — még sokkal újabb, hogysem megállapodott ítéletet lehetne alkotni. Jó lesz tehát bevárni az ottani eritica tíízpróbáját, hogy ne tanuljunk — mint mindig — saját kárunkon, mert igy, a hogy önök le akarják azt rögtönözve tárgyaltatni, valóban nem más, mint „egy nagy ugrás a sötétben". Mindezek folytán én e törvénnjavaslatot elhamarkodottnak és hazánkra nézve ily alakban károsnak Ítélvén, azt általánoságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sigmond Dezső: T. ház ! (Halljuk !) Legyen szabad ez alkalommal nekem is a t. ház figyelmét rövid időre igénybe vennem. (Halljuk!) Etörvényjavaslat előadója, Hegedűs Sándor t. képviselőtársam, valamint mindazon képviselő urak, kik eddig a tárgyalásban részt vettek, meglehetős terjedelmesen ismertették e törvényjavaslat alapelveit és ezekkel szemben bizonyos ellenvetéseket tettek, bizonyos aggályokat fejeztek ki. De daczára mindennek, legyen szabad elmondanom igénytelen nézeteimet nekem is, a ki már huzamos időn át gyakorlatilag működöm a szesztermelés pályáján, a ki szintén tanulmányoztam e törvényjavaslatot, hogy lehetőleg tiszta képet alkossak magamnak az iránt, hogy e javaslattól a jövőben mit várhatunk. Fejtegetéseim nyomán igyekezni fogok megezáfolni a tett ellenvetéseket, a mennyiben azok már eddig részben meg nem czáfoltattak, a melyek részben czáfolatra nem szorulnak, mert saját magákat is megezáfolják, midőn például Orbán képviselőtársam azt állítja, hogy a kivitel is contingentálva van, továbbá, hogy Austriának nincs elég nyersanyaga, melyből szeszt termelhessen, holott con-