Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
148 108. országos ülés május 30-án, szerdán. 1888. dolgoztató gazdaközönség, mint a mely csaknem kizárólagos fogyasztója köztünk a pálinkának. Tehát e reform nálunk egyértelmű a földadó emelésével s így az nagy mértékben fogja emelni a mi közgazdasági nyomorainkat, mert künn piaczot vesztett gabnánk némi részben a szeszgyárakban nyert elhelyezést, a mi ezután nehezítve lesz a megszorított termelés, a szűk határok közé szorított kivitel által és súlyosbítva a roppantul felemelt — terményadó alakjában kivetett — szeszadó által. így tehát a földmives sújtva lesz gabnája eladásánál és az adózásnál is, a mit utolsó sorban a fogyasztó, tehát ő fizet meg. Hogy ez igy van, azt megítélhetjük a törvényjavaslat fonák intézkedéseiből. Mindenekelőtt azt találjuk, hogy az adó hectolititerenkint 35 frt 45 krra emeltetik, vagyis az érték 140 százaléka vettetik ki adóba. Ez azonban csak általános szabály, a mely bizonyos mennyiségen túl a fokozott adózásnak enged helyet, mert a Németországgal kötött szerződés által a termelés Austriában 997,458, Magyarországon 872,545, Boszniában 8,000 hectoliterre van korlátozva, az ezen felül termelt szesz fogyasztási adója 45 frtra emelkedik. Szeszkivitelünk 200,000 hectoliterre szoríttatik és a kiviteli praemium 5 frtra szállíttatik. Mindez nemcsak korlátozza a termelők szabadságát, alkalmat nyújt a szeszadó önkényes emelésére, hanem egyszersmind nagy reményekre jogosító szeszkiviteli kereskedésünk fejlődése elé oly gátat fog emelni, a minek hátrányait nemcsak a szeszgyárak, hanem leginkább a gabnatermeiők fogják érezni. E mellett e törvényjavaslat olyannyira bizonytalan és bonyodalmas, hogy azon bajos eligazodni s még bajosabb kiszámítani azt a terhet, a mi ennek révén a nemzetre fog háramolni, annál kevésbé lehet ez irányban tájékozást nyerni, mert a kormány — a, mint látom — szépíteni igyekszik annak hátrányait s a megítélhetést hamis adatokkal akarja téves irányba terelni. Egyáltalában a mi kormányunk nagyon el van kapatva. Abból, hogy pártja mindent, a mi csalfénylik, aranynak vesz s mindent, a mit feltálalnak, töltött káposztának vesz. Azt a következtetést látszik levonni a kormány, hogy az egész parlamentből kiveszett a józan megítélés tehetsége, hogy itt az emberek mindent elhisznek, még az adósságot is készpénznek veszik. Azt látszik hinni, hogy itt fejletlen gyermekekkel van dolga, a kik a mester szavára esküsznek s minden állítását szentírási dogmának tekintik. A mit a kormány tesz, az oly játék a komoly dolgokkal, a mi se hozzá, se a parlamenthez nem méltó. A költségvetés tárgyalásakor — mert a kedvező mérleg feltüntetése ugy kívánja — túlozza a bevételeket. Itt — a hol a nemzetet az elvállalandó teher nagysága iránt mistifiealni kell — a bevételt a valóságnál sokkal kevesebbre teszi. így a pénzügyminister ur exposejában 15 millióra tette az új szeszadótörvény alapján bevárandó jövedelmet; pedig mindenki — a ki egy kissé betekint e törvény paragraphusainak tömkelegébe —meggyőződhetik, hogy a befolyandó jövedelem sokkal nagyobb lesz, alkalmasint kétszeresét is túlhalandandja a feltüntetett összegnek. Számítási alapul azt veszem, hogy a contingentált 35 frt adó 900,000 hectoliter után 31V> millió frt bruttó-bevételt ád ki; ha már ehhez hozzáadjuk a megszabott mennyiségen felüli termelés 45 frt adóját: akkor a bruttóbevételt bátran 35 millióra tehetjük, a miből ha kezelési költségekre 2 milliót levonunk s ha tekintetbe veszszük, hogy a múlt évben a szeszadóból csak 9 millió folyt be: akkor azt hiszem, hogy nagyon megközelítjük a valóságot, ha az új szeszadó egy évi eredményét, vagy jobban mondva, jövedelem-többletét 24 millióra teszszük. Ha már most ehhez hozzáadjuk a már korábban megszavazott fogyasztási adó emelések — czukor-, bor-, sör-, hús-, stb. — többletét 12 millió írtban: akkor tisztában lehetünk az iránt, hogy az adóemelés nélkül pénzügyeink rendezésére válalkozott Tisza Kálmán az ő kettős minőségében, az öt éves országgyűlési cyclust 36 millió adóemeléssel inaugurálta, oly lepzett adóemeléssel, a mely leginkább a földmives és iparos osztályt sújtja^ s a mely — bár czímlete más — de igen egy természetű az egyenes adók emelésével. No hát, t. ház, ily módon, ily eszközökkel azután még neki is elhiszem, hogy képes lesz a deficitet elenyésztetni, azonban arról is meg vagyok győződve, hogy az ily heroicus eszközökkel az utolsó döfést fogja megadni a — már is aláásott — nemzeti jólétnek. Nagyra vannak azzal, hogy a gazdasági szeszgyáraknak némi kedvezmény nyujtatik a nagyban dolgozó üzemi szeszgyárak felett, bár a 7 hectoliteres napi termelés nagyon illosoriussá teszi azt, de az ily előny — ha ugyan létezik — csak a most megnehezített helyzettel szemben mutatkozik, csak a legrosszabbal szemben tűnik fel a rossz kevésbé terhelőnők. Aztán egy törvényhozásnak soha sem lehetett hivatása, hogy az érdekek ellentéte által teremtsen állami előnyöket, hogy az érdek összeütközésekből igyekezzék hasznot meríteni. Nemes hivatása az, hogy az érdekeket kiegyenlítse s oly rendszabályokat alkosson, a melyek minden igényeknek megfeleljenek. Ez azonban csak az iparszabadság révén érhető el. Mi a szabadipar hivei lévén, az azt kor-