Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-107
107. országos ülés május 20 én, kedden. 1888. ^4 [ seprőből, törkölyből és hasonló anyagokból történő szeszégetésnek félreismerhetien közgazdasági fontossága csakugyan van. De midőn köröskörül a termelés összes feltételei megnehezittetnek és a termelőknek egy bizonyos csoportja a törvény által teljesen érintetlenül hagyatik : akkor az, a ki ez ellen felszólal, nem akarja a kedvezményt elvonni, hanem csak a maga valóságában kívánja azt fentartani. (Ugy van! Ugy van! balfelől) Kétségtelen az, hogy a gyümölcsből és az említett anyagokból szeszt előállító szeszfőzdéknél a törvényben megállapított töltési képesség és a szesznyeredék nem felelnek meg a valóságnak, a következetesség azt hozta volna magával, hogy a pénzügyi bizottság e tekintetben is bizonyos emeléseket hozzon javaslatba. (Helyeslés balfelöl.) Nagy hatásuk lehet a szabadraktáraknak a törvény kedvezőbb befolyásának előmozdítására és itt bizonyos könnyítések az administrativ téren nagyon indokoltak lesznek, mert fontossággal bír az, hogy ezek a szabadraktárak egyedárúságot a nagy tőkések, különösen a nagy szesziparosok kezében ne képezzenek. Ha e szabadraktárak oly biztosítékok mellett lesznek csak felállíthatók, a melyeket a szeszkereskedéssel eddig foglalkozott üzletemberek nem tehetnek le, akkor tartok attól: hogy ez k leszorulván a térről, egész vidékeket egyesek fognak hatalmukba keríteni és az árakat úgyszólván dictálhatják majd. (Helyeslés. Ugy van! balfelöl.) Ezt lehetetlen megengednünk, mert ez nagy befolyással birna magára az adózásra is. Nem elméleti aggályokat sorolok itt elő, t. ház, hanem tapasztalatból beszélek és ilyenek alapján állíthatom, hogy ezek az aggályok széles körökben igen élénken jelentkeznek. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Az utóadóztatás magassága tekintetében teljesen egyetértek avval, amit a t. előadó urtegnap mondott. Nagyon helyes a készleteket ugy megadóztatni, hogy azok bizonyos jogosulatlan versenyt ne csináljanak az ezentúl nagy adóteher mellett előállítandó szesznek. De itt azután, daczára annak, hogy a jelentésben benfoglaltatik, bátor vagyok a t. kormány figyelmét a magam részéről is felhívni annak fontosságára, hogy az ütóadóztatásnál bizonyos méltányos hitel a készletek tulajdonosaínak adandó lenne ; mert nagyon sokan lesznek azon helyzetben, a kik, ha tőlük majd kívántatni fog, az adót rögtön letenni képtelennek lesznek és ennélfogva ideje korán szabadulni akarnak majd készleteiktől, minek nyomán keletkezik majd egy speculatió, melynek sem indoka, sem jogos alapja nem lesz. A törvényjavaslatnak egy nagy hiánya felfogásom szerint az, hogy annak pendantját: a contingentáló törvényt nem ismerjük. (Halljuk!) A szeszadójavaslat hatását lehetetlen megállapítani a nélkül, hogy a contingensnek a gyárak egyes cathegoriái közötti felosztása ismeretes volna. Valóban nem csodálkozhatoni eléggé azon, hogy a t. kormány a képviselőházat ezen törvényjavaslat tárgyalásába bele engedi menni és pedig ugy, hogy a contingentáló törvény iránt előterjesztést mind e pillanatig nem tett. (Helyeslés balfelöl.) Ez oly különös eljárás, melynek magyarázatát én feltalálni nem vagyok képes. Hiszen a szomszéd államnak, a mely hasonló helyzetben van, mint a mienk, kormánya, a mint e szeszadó-törvényjavaslat előterjesztetett, rögtön összehívta az enquéte-et; pedig ott az érdekellentétek talán nagyobbak az egyes ipari cathegoriák közt, mint nálunk s meghallgatva annak véleményét, alig teltei egy hét és betérj esztette a contingentáló törvényt is. Azt alaposan tanulmányozhatja ott mindenki. A t. ministerelnök ur tegnap kilátásba helyezte, hogy nemsokára össze fogja hívni azon szakértekezletet, melynek véleményét ki akarja kérni; ennélfogva részletekbe menő positiv nyilatkozatot, mint monda, nem tehet. Tökéletesen igaza van, de a hiba ott van, hogy az enquéte-t nem most, hanem mindjárt a törvényjavaslat beterjesztése után kellett volna egybehívnia. Nagy súlyt fek tétek e törvény ismeretére. De minthogy a minister ur e tekintetben már tegnap bizonyos nyilatkozatokat tett, melyek engem arról győznek meg, hogy ő az egyes szesziparágak között bizonyos méltányosságot kivan megvalósítani s minthogy nem tartom lehetségesnek, hogy az a javaslat még ez ülésszakban előterjesztessék, pedig e szeszadó-javaslatnak még most kell törvénynyé lennie, én szavazatomat e contingentáló törvényjavaslatnak ez ülésszakban való beterjesztéséhez nem kötöm. Hiába keresünk a törvényjavaslatban egészségügyi intézkedéseket. Pedig a német törvényben ilyenek vannak, úgyszintén a legújabb svájczi szesz monopol-törvényben is. Tegnap a ministerelnök ur e részben szintén nyilatkozott és kijelentette, hogy majd ha e törvényjavaslat törvényerőre emelkedik és a regale megváltatik, külön magyar törvényjavaslatot fog ez iránt előterjeszteni. Attól tart azonban, hogy az egézségügyi törvényeknek sokkal nyomasztóbb hatása lesz a fogyasztott mennyiségre, mint az adótétel felemelésének. Én ez aggodalom alaposságot belátni képes nem vagyok, mert ha az országban mindenütt csak az egészségre nézve ártalmatlan szeszt lehet kapni: akkor a minister ur azon ellenvetése nem áll, hogy az emberek a harmadik faluba mennek rossz, tudniillik kozmás, olajokkal inficiált szeszért. Minthogy azonban a t. ministerelnök ur külön magyar törvényt helyezett kilátásba és én örülök minden ! alkalomnak, midőn valamit külön magunk intézj hetünkéi, a nélkül, hogyannak érvényre juthatnsa
