Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-107
142 107. országos ülés május Ki-én, kedden. 1888, Austriától függene, e nyilatkozatot megnyugvással tudomásul veszem. Utoljára hagytam a boniíicatio kérdését, a melynek ez alkalommal a legaetualisabb jelentőséget tulajdonítom. Már az imént említettem, hogy én a beltermélést a világpiacz befolyása mellett leginkább az által látom veszélyeztetve, hogy az osztrák szesz, ugy mint eddig, nagyobb mértékben fog hozzánk beözönleni Az, a mit tegnap a t. ministerelnök ur a bonificatiokra vonatkozólag mondott, a legélénkebb aggodalmakat keltette bennem ez irányban és meg vagyok arról győződve, hogy ha e törvény egyébként káros nem lenne, a t. ministerelnök ur által kilátásba helyezett módosítvány elfogadása esetén mégis újból csak ott leszünk, hol az 1884. évi törvény hatása következtében voltunk idáig. Ez esetben a jelen törvényjavaslatnak még az a hatása sem lehet meg, hogy a baj fejlődését legalább megakadályozza. Mert hogyan áll e kérdés? (Halljuk!Halljuk!) Azt mondja az igen t. ministerelnök ur, hogy ezek a bonificatiók sem lesznek oly károsak a mi termelésünkre, hiszen a magyar gazdasági szeszgyárak is fogják azok jótéteményét élvezni s egyenlő termelési viszonyokról beszélt a gazdasági szeszgyárak körében nálunk és Galicziában. Tisza Kálmán ministerelnök és pónzügyminister: Épen nem ! Gaál Jenő (pécskai): Szórói-szóra itt van és ha méltóztatik kívánni, fel is olvasom (olvassa) : „Igaz egy bizonyos károsodást szenved általa jövedelmeiben az államkincstár, de gazdasági szeszgyáraink szempontjából ez — azt hiszem — nem elvetendő dolog, sőt épen azok által, kik a gazdasági szeszgyárak fentartását és fejlesztését hangsúlyozzák, igen könnyen és szívesen elfogadható. Mert bocsássa meg Helfy képviselő ur, azt mondhatná valaki, hogy a bonificatio emelése veszélyt hozhat általában az ipari szeszgyárakra, melyek semmi bonificatiót nem kapnak, de midőn egyéb általános termelési viszonyok ugyanazok maradnak és a boniíicatio egyforma a magyar gazdasági és az osztrák gazdasági szeszgyárakra, annak emelése azután az egymássali versenyezhetési viszonyt semmiképen a világon nem változtathatja." A magyarországi és a galicziai mezőgazdasági szeszgyárakat méltóztatott tehát egymással szembeállítani, mint a melyek bizonyos homogén termelési viszonyokkal bírnak. (Igás! ügy van! balfelöl. Ellenmondás a jobboldalon.) De ha nemigy értette a t. ministerelnök ur, én ennél tovább nem insistálok, állítom azonban, a mi az előbbi állítással egyre megy, hogy ha most ezt a javaslatot terjeszti elő : akkor mindenesetre félreismeri azt a roppant különbséget, mely a termelési viszonyok közt van a gazdasági szeszgyáraknál nálunk és Gáesországban. Hogyan állunk e tekintetben ? (Halljuk ! Halljuk !) G-ácsországban a gazdasági szeszgyárak nem ugy vannak berendezve, mint Magyarországon. Ott a szeszgyárakat szabály szerint nem a birtokos kezeli, hanem azok bérbeadatnak, még pedig ugy, hogy a földtulajdonos a burgonyát szolgáltatja, ő hizlalja az állatokat s természetesen kapja a czélból a moslékot is. Az üzletet, a szesz előállítást átadja az üzletembernek, a ki azután képzett, tapasztalt szesztermelő és kereskedő. Ily egyének bérbevesznek szeszgyárakat sokszor nagyobb számmal. Némely birtokosnak van 10—20 szeszgyára, a mint az e napokban constatáltatott az osztrák szeszadó bizottságban, melyek mind a bérlőnek adatnak át. Ezen bérlő a generális kiadásokat csak egyszer fedezi, technicai személyzetet nem tart külön minden gyárnál, hanem azoknak értelmi vezetését összpontosítja. Itt ennélfogva a gazdasági szeszgyártás a maga előnyeivel az ipari szesztermelés előnyeihez társul. Az ily gyári complesumokban gyakran 2000 darab ökörig történik a hizlalás. Milyen már most a szeszégetés nálunk a mezőgazdasági gyárakban ? Kevés kivétellel bizony nagyon el vannak hanyagolva; kevés tőkével, igen nagy általános költségek mellett s igen kevés szakértelemmel kezeltetnek, mert a szakembereket nem képesek megfizetni. Azon kivül a burgonya is rosszabb nálunk, a mint ez constatáltva volt a kormány által tartott euquéte-ekben is. De az összes termelési viszonyok is kedvezőtlenebbek, mert a mi gazdasági szeszgyáraink nincsenek üzletemberek kezében. Ha már most vizsgáljuk, hogy azok a bonificatiók, melyek a javaslatban eredetileg voltak, továbbá azok, melyek a pénzügyi bizottság javaslata folytán jutottak bele s végül azok, a melyeket a t. ministerelnök ur tegnap kilátásba helyezett, hogyan viszonylanak egymáshoz, azt fogjuk találni, hogy itt nem csekély különbözetek mutatkoznak. Az eredeti előterjesztés szerint tettek volna a bonificatiók azon megfordított arányban, melyre a t. ministerelnök tegnap hivatkozott, egy-két és három forintot; a pénzügyi bizottság fölemelte két, három és négy í forintra; kilátásba van helyezve a contingentált mennyiségre nézve három, négy, öt forint, a nem contingentált mennyiségre pedig egy, két, három forint. Már most egy hét hectoliter szeszt előállító gyárnak a boniíicatiója tesz minden nap az eredeti javaslat szerint hét forintot, a mádik javaslat szerint tizennégy forintot, a harmadik javaslat szerint tizenhét forintot. Ennélfogva az eredeti javaslat és a ministerelnök ur által kilátásba helyezett bonificatio között a differentia minden egyes gyárnál naponkint tíz forint. Ha már most nyolcz hónapot,azaz 240 napot veszünk,a differentia
