Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-107
107. országos ülés május '29-én, kedden. 1888. 1S9 tékben imponált. Azután az összes benyomás, melyet az annak végrehajtásáról ide jött hirek reám tettek, arra hangolt, hogy ezt a törvényJHvaslatot — de csak ha azt bizonyos irányban, mely czéljával összeesik, sikerül módosíttatnunk — a limiue ne utasítsam vissza. Ez a javaslat, t. ház, abban a sajnos helyzetben, a hova a kormány eléggé nem gáncsolható kiegyezési politikája sodort bennünket, más, mint kísérletezés nem is lehet. E vita folyamán felemlittetett, hogy a szesz-monopoliumot kellett volna életbeléptetni. A szeszegyedárúság azonban szintén csak egy országban lett eddig alkalmazva és pedig szintén tavaly, tapasztalataink tehát nincsenek. Ha már most e két kísérlet közt kell választanom, akkor hajlaimnál fogva inkább azon javaslatot teszem magamévá, a mely inkább kedvez a szabadságnak. Itt is sok a korlátozás. Ez is nagyon mechanicus természetű, de a szabadságnak bizonyos tere van még benne. Már pedig korunkban, midőn az állam lépésről-lépésre foglal el minden tért s minden egyéb tevékenységi kört hatalmába kerít, nagyon meg kell gondolnunk azt, hogy a létezők mellé még egy új monopóliumot honosítsunk meg az országban. (Élénk helyeslés a baloldalon ) így lévén meggyőződve, vizsgálni kezdtem ennek a törvénynek alapeszméjét és arra a — nem meggyőződésre —- hanem hogy ugy fejezzem ki magamat, hangulatra jutottam, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapgondolata bizonyos feltételek mellett esetleg legalább annyira biztosítja a mi szesziparunkat, hogy további romlását megszünteti. Azt én nem remélem ettől a törvényjavaslattól, hogy az 1884. óta föladott tért visszafoglaltathassuk vele, de azt szeretem remélni, hogy a további romlást meg 1 fogja gátolni. És pedig miért merem ezt remélni, í. ház ? Összehasonlítottam ennek a reformnak alapeszméjét a mozgó gabona-, vám alapgondolatával és azt találtam ezen javaslat előnyére, hogy itt mégis sokkal biztosabb tényezővel lehet számolni, mint a másiknál. A mozgó gabonavámnál, mert bizonyos hasonlatosság van a kettő között, nincs egyetlenegy biztos vagy befolyásolható tényező a fogyasztáson kívül. A belföldi gabonatermelésre semmi befolyást nem lehet gyakorolni, mert z időjárástól függ. A szesztermelésre ellenben lehet befolyni és én meg is vagyok róla győződve, hogy ha mi Magyarországot teljesen elszigetelve képzelhetnők, ekét adótétellel — nem kellene ezeket megváltoztatni, csak egyszer helyesen megállapítani — elérhetnők azt, hogy a túlproductio megszűnvén, folyton a szükséglethez alkalmazkodnék. A veszedelem itt a kivitelben rejlik, abban tudniillik, hogy a világpiacz viszonyai folytán a tőlünk külföldre irányuló .szeszmennyiség esetleg redundálna. S miután nekünk két ilyen külföldünk^ van közgazdasági tekintetben, az egyik aszoros értelmű külföld, a másik pedig Austria, két áramlat fény eget bennünket: az egyik, a mely kivitelünk visszafolyásából, a másik, mely az osztrák termelés hozzánk özönlésébó'l származik. Azért, ha valaki ezt a törvényjavaslatot némi megnyugvással akarja elfogadni, annak vizsgálni kell, vájjon intézkedései olyanok-e, melyek ama veszély ellenében segédeszközöket, vagy bizonyos fogantyúkat nyújtanak. Ennélfogva nem tartom elegendőnek azt, a mit a t. előadó ur tegnap mondott, midőn maga is jelezte, hogy ez a törvényjavaslat mennyire veszélyes, hogy tudniillik kellőleg hajtassák végre és átmeneti intézkedései helyesen állapittasanak meg; hanem főleg arra tartom irányozandónak a figyelmet, a mik magában, mint főintézkedések a javaslatban vannak. És itt mindjárt; szembeötlik, t. ház, az igen magas adó, mely pedig fokozott veszélyekkel jár a termelésre nézve. Most nem kifogásolom a javaslatot e részben,, mert hiszen általánosságban hajlandó vagyok hozzájárulni, de nem mulaszthatom el azon aggó dalmamnak adni kifejezést, hogy ez a magas adótétel fokozza azt a veszélyt, mely ily mechanicus törvénynyel mindig összeköttetésben szokott lenni. Csak felvetem a kérdést, vájjon nem lett volna-e helyesebb, ha a t. kormány idejében megváltja a regálét, a mire alkalma lett volna mert; hiszen olyan eljárás mellett, a milyennel most fogja a megváltást eszközölni, azt évekkel ezelőtt ismegválthatta volna — erről az oldalról sürgettük is folytonosan s ha ez megtörtént, behozza az italadót s ebből az esetleg szintén bő forrásból igyekezett volna az államháztartás hiányát lehetőleg fedezni? Vájjon nem kedvezőbb helyzetben lett volna a termelés, a kincstár és az összes közgazdaság? Biztosíthattuk volna saját fogyasztásunkat saját termelésünk számára. Azután itt ennél a kérdésnél szemembe ötlik az, hogy a magas adótétel bizonyos káros hatást fog előidézni nem általában a fogyasztóknál, hanem bizonyos vidékeken a fogyasztásra, hol a szeszivók nagy részére az nem csak élvezeti, hanem élelmi czikket is képez. Felső-Magyarországon számtalan vidék van, majdnem az egész felső Magyarország ilyen, hol a munkás bérének egy részét szesz alakjában kapja ki. A szeszadó emelése folytán sok esetben a tehertöbblet, mely igy keletkezik, igen súlyos lesz. Egyik t. barátom, ki Sárosmegye egyik kerületének képviselője, közölte velem a következő jellemző és igen érdekes adatokat. (Halljuk! Halljuk!) 350 frt földadóval megrótt birtokán évenkint 4 hectoliter tiszta szeszre van szüksége. Ez került neki eddig 26 forintjával számítva 104 frtba, az adóemelés következtében, miután most a szesz ára mintegy 55 frt lesz, fog neki ugyanaz 220 írtjába kerülni. A teher-többlet tehát 116 forintot tesz. Miután földadója 350 frt,, 18*
