Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

107. országos ülés május 29-én, kedden. 1888. 133 tói, mert hisz Németországban az a sajátságos eset történt, hogy behozták a finomítási kényszert a pálinkára általában, de kivételt engedtek a rozspálinkára, ugy, hogy a rozspálinkánál nem kell finomítás, ellenben a gyümölcsből, törkölyből, borseprőből főzött pálinkáknál, melyek kétségkívül sokkal egészségesebbek, megkívántatik a finomítás. A másik szempont, melyet gróf Dessewffy t. képviselő ur felhozott, annak kiemeléséből állott, hogy azt lehetne remélni a facultativ monopol behozatala esetében, hogy a csempészet sikerülése hatályosabban volna meggátolható. Hiszen csakugyan az Alglave-féle rendszer az ő szerzője szerint ezen előnynyel is bir; de meg fogja engedni gróf Desseffwy Aurél képviselő ur, hogy én e tekintetben más nézeten vagyok és pedig, miután korántsem akarom az ő tekintélyével szemben az én szerény véleményemet latba vetni, engedje meg, hogy hivátkozhassam a franezia szakköröké tekintetbeni nézetére. Ott pedig épen azt tartják az Alglave-féle rendszer legnagyobb hibájának, legnagyobb veszélyének és hátrányának, hogy előreláthatólag az a bűvös palaczk, a mely Alglave szerint oly könnyen kiüríthető,, de nehezen megtöltbető, hogy ezen bűvös palaczk egyáltalában nem fog gátat vetni a csempészetnek, a mely mindinkább növekszik. Egyébiránt bármikép gondolkozunk a monopol kérdéséről, azt az egyet, azt hiszem, concedálhatjuk, hogy ez oly óriási változás lenne, a milyet nem tanácsos rögtönözve, hirtelenséggel megteremteni. Hogy ha jövőben az általános viszonyok oly irányban alakulnának, hogy csakugyan a monopólium behozatala czélszerűnek mutatkozik, hiszen jobb előkészítése a monopóliumnak alig képzelhető, mint épen a jelen javaslat. (Helyeslés a jobboldalon.) A második elvi kifogás, a melyet a javaslattal szemben Helfy képviselő ur emelt, a eontingentálásnak a monarchia két állama közötti felosztására vonatkozik. Nem mehetek tovább e téren, mint a meddig elment a pénzügyi bizottság t. előadója, a ki maga is kijelentette itt, hogy apodicticus, kétségtelen számadatok nem állanak nekünk rendelkezésünkre ; alapul kellett tehát venni egyfelől az adóstatistikát, másfelől pedig az árú forgalmat. Az adóstatistikára igen helyesen jegyezte meg, hogy az a tényleges eredményeket nem tüntethette fel, hogy az csak arra nézve nyújt nekünk tájékozást, hogy mennyi az, a mi tényleg adó alá be lett jelentve. Én még tovább megyek és az árúforgalmi statistikát is hiányosnak tartom; hiányosnak azért, mert azon árkülönbözetnél fogva, a mely az adókülönbözetből eredőleg Poroszországban és Austriában létesült, igen nagymérvű csempészkedés folyt ott a galicziai határon át nemcsak Galicziából, hanem sokkal nagyobb mérvben Németország keleti tartományaiból is. Az orosz pénzügyminister a czárhoz intézett felterjesztésében nyilván hatásra számított, túlzással 70 millió literre, vagyis 700,000 hektoliterre tevén azon mennyiséget, a mely Németországból és Austriából Oroszországba becsempésztetett; német részről 100,000 hektoliterre tétetik az a mennyiség, a mely Németországból becsempésztetett. Hogyha hasonló kulcsot alkalmazunk itt, akkor 40,000 hektoliterre tehető azon szeszmenynyiség, a mely Galicziából átcsempésztetett. Igen természetes, hogy ezen csempészett mennyiség az árúforgalmi adatokban nincs kitüntetve és igy tehát azt levonásba hozni nem is lehetett; de másfelől az is tagadhatatlan és kétségbe nem vonható, hogy a galicziai termelési viszonyok sokkal kedvezőbbek, mint a mieink, a tényleges termelés kiszámításánál pedig egyenlő kulcs lett alkalmazva. Ebben látom a kárpótlást ama mennyiségért, mely a csempészet titokzatosságánál fogva a contingens kiszámításánál nem volt tekintetbe vehető. Egyébiránt pedig elvégre is csupán csak oly adatok alapján tehetünk számítást, a mely adatok valósággal léteznek. Kifogásolni, megtámadni az alapot lehet, hanem ezen adatokkal helyesebbet felmutatni eddig még senkinek sem sikerült. Hiszen igen helyesen utalt a t. pénzügyminister ur tegnap arra, hogy még egy számítási alap volna képzelhető és ez a fejenkinti számítási alap, mely igen egyszerűen kiszámítható. Hiszen csak azt kell hogy vegyük, hogy mennyi a népesség és mennyi a contingens és rögtön tudni fogjuk, hogy a mostani állapot mellett nálunk fejenkint 5*45 liter, majdnem 5 és V» liter jut egy főre, Austriában pedig 4*36 liter, tehát körülbelül í V* literré] kevesebb, mint nálunk. Nem tartok attól, a mit Szentkirályi Albert t. képviselő ur az imént felhozott, hogy a fogyasztásra megállapított mennyiség túlságosan magasnak bizonyulhatna, nem tartok ettől azért, mert hiszen a javaslat szerinti fogyasztás 5 és V* litert tesz, körülbelől 11 liter 50°A>-os pálinkának felel meg és ez, ha megnézzük Keleti élelmezési statistikáját, a melyben 23 literre van véve a jelenlegi fogyasztás átlag fejenkint, akár pedig magunk teszünk számítást, az utolsó három év átlagát vévén számítás alapjául: akkor körülbelül 15 liter fog egy főre jutni; tehát a fogyasztási csökkenés ugy is igen nagy mértékben van számításba véve. Nem osztozom abban a nézetben, hogy igen nagy mérvben fognának felszökkenni a pálinkának árai és hogy ezen áremelkedés szintén elviselhetetlen terhet fogna képezni azokra az osztályokra nézve, melyeket Szentkirályi Albert igen t. képviselő ur felhozott. Nem osztozom abban azért, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy adóemelé-