Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

132 107. országos ölés májas 29-én, kedden. 188S. kénsavval való pancsolás által előállított szeszszel. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egyébiránt ez nem tartozik ezen törvényjavaslat keretébe, tehát elég legyen azon néhány szó, a mit mondtam. Végzem beszédemet, midőn levonom azon következtetést abból, a mit eddig mondani szerencsés voltam. Miután tudniillik sem pénzügyileg, sem nemzetgazdászatilag nem tartom helyes alapokra fektetve ezen törvényjavaslatot, azt visszautasítom és a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Báró Rosner Ervin: T. ház! (Halljuk! Hallljuk!) Egyáltalában nem akarok kiterjeszkedni azon általánosságokra, melyek e törvényjavaslat megítélésénél fontosak ugyan, de a melyekre vonatkozólag, azt hiszem, egyáltalában nem lehet tapasztalni nézet-eltérést, hanem ellenkezőleg a legnagyobb összhang észlelhető. Nem fogok tehát szólani arról, hogy alig képzelhető jobb adóalap, mint a szesz; nem fogok szólani arról, hogy ezen adótárgynak kihasználása a külföldi államokban mily nagy mértékben sikerült; nem fogom ecsetelni ezen törvényjavaslatnak a közerkölesiségre várható hatását; nem fogom azt a dilemmát felállítani, hogy vagy emelkedik a fogyasztás és akkor meglesz a pénzügyi eredmény, vagy csökken a fogyasztás és akkor meg lesz az erkölcsi hatás; arról is csak mellékesen szólok, hogy e törvényjavaslat által el fogjuk érni azon czélt, a mely felett oly sokáig tanakodtunk: elfogjuk érni a hazai bortermelés leghatásosabb védelmét a mesterségesen gyártott borokkal szemben; mert bármily intézkedést létesítsünk is, egy sem lesz oly czélszerű, mint az, midőn a szeszadó emelése által oly mérvben fokozzuk annak árát, hogy annak felhasználása mesterséges borgyártásra már nem mutatkozhatik többé jövedelmezőnek ; nem fogok szólani azon nagy előnyökről, a melyekkel az életbeléptetendő adórendszer a czefre-űrtartalom adóztatás felett bir: hanem egyenesen in medias rcs bocsátkozva, azon ellenvetéseket akarom szemügyre venni, melyek a jelen törvényjavaslattal szemben emeltettek. Az első ellenvetést, Helfy t. képviselő ur egy nagy eszme, a szabadság és haladás eszméje nevében emelte. De megvallom, hogy bármennyire gondolkoztam ezen, a contingentálásban egyáltalában nem tudtam megtalálni' a szabadságnak oly korlátozását, a mely sérelem gyanánt kiemelhető volna. Ilyen sérelmet csak akkor láthatnék, ha azt tartanám, hogy az állam feladata az absolut közöny, a teljes tétlenség, a laisser fairé, a laisser passer rendszere ; ha azt tartanám, hogy pusztulni kell hagyni mindent, csakhogy tartózkodjunk az állam beavatkozásától. De különösen csodálkozom, hogy épeu Helfy képviselő ur hozta fel a sérelmet akkor, midőn beszédének további folyamán oly lelkes szavakban tudta kiemelni, hogy hazánkra nézve mily nagy fontossággal bírnak a mezőgazdasági szeszfőzdék. Már pedig a eontingentálásnak mi a czélja? Hiszien annak czélja épen a mezőgazdasági szeszfőzdék megvédelmezése, a kisebb existentiák biztosítása a nagyobbak versenye ellen. A másik nagy elvi kifogás, melyet ezen javaslat ellen emeltek, egy nagy jelszó fölhasználásával tétetett. E jelszó a monopol. Azt mondja Helfy t. képviselő ur, hogy a javasolt rendszer magában foglalja a lelepzett monopolt, csakhogy annak előnyei nélkül, csupán csak hátrányait. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy én megfordítsam e tételt, mert hisz ha elfogadom a leplezett monopol nevét, akkor azt látom, hogy a javaslatban meg vannak az előnyök, de hiányzanak a hátrányok. Mert miben egyezik meg ezen rendszer a monopollal? Megegyezik abban, hogy az állam bizonyos garantiákat igyekszik teremteni a szesztermelés jövedelmezősége érdekében és megegyezik abban, hogy az állam bizonyos korlátok közé igyekszik terelni a szesztermelés mennyiségét. De lényegesen elüt a monopoltól annyiban, hogy hiányzik benne épen az az ismérv, melyet mint a monopol legnagyobb hátrányát szoktak hangoztatni, tudniillik, hogy az állam ügyetlen kereskedő és ügyetlen vállalkozó. Az állam itt nem lép fel sem mint kereskedő, sem mint vállalkozó; ugy a szesztermelés, mint a szesz forgalomba hozatala ezentúl is magánkezekben marad. A másik szempontot a monopol tekintetében gróf Dessewffy Aurél t. képviselő ur említette fel, kijelentvén, hogy ő sokkal jobban szerette volna, ha e törvényjavaslat is vagy a jteljes monopol vagy legalább az Alglave tanár által kifejtett úgynevezett facultativ monopol rendszerére alapíttatott volna. A nélkül, hogy részletesebben belebocsátkoznám az állami socialismus e nagy problémájának ecsetelésébe, csak azt akarom constatálni, hogy különösen két szempontot emelt ki gróf Dessewffy t. képviselő ur. Az egyik az, hogy ő a facultativ monopol behozatalától első sorban várná a közegészség javulását, mert nem lennének forgalomba hozhatók az egészségre annyira káros kozmásolajokkal saturált szeszek. E tekintetben az igen t. pénzügyminister ur kijelentette, hogy ő korántsem foglal el ellentétes álláspontot a finomítással szemben, sőt ellenkezőleg ő maga is elismeri a finomítás szükségét, de azt tartja, hogy a reformok fokozatos létesítése érdekében ehhez annál inkább idő kell, mert e kérdést ugy is külön kell majd szabályozni nálunk és Horvát-Szlavonországokban. Azt hiszem, e válasz kielégítőnek tekinthető, annál inkább, mert épen a felhozott német példa arra int bennünket, hogy tartózkodjunk az elhamarkodás-