Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-106
106. országos ülés május 28-án, liétfőn. 188S. ||3 megvetendő előny volna, ha figyelembe veszszük azon rendkívüli kivándorlást Amerikába, melyet leginkább a munkahiány idéz elő. Egy másik előny volna a trágyanyerés, melyre a termelő földnek rendkívüli szüksége van. A 872,542 hectoliter szesz után heetoliterenkint 12 hectoliter moslékot számítva 77,542 darab szarvasmarhát lehet hizlalni és igy 155,084 hold földet trágyázni, vagyis egy hat évi turnust számítva, kerekszámban egy millió hold föld volna belterjes gazdálkodás számára nyerve. Ezen trágya maga, ha a guanó árát figyelembe veszszük, legalább 3—4 millió forint értéket képviselne. Igaz, hogy a nagy gyárak is termelnek trágyát, azonban épen az képezi az itt számba jövő legnagyobb hátrányt, hogy azt a gazdasági czélokra a fuvardíjak folytán csakis a nagy gyárak környékében lehet értékesíteni; mert ha csak 10 krajczárjával számítjuk is a trágya métermázsáját, annak vitelbére fel- és lerakása folytán a métermázsa trágya legalább is 30 krajczárba kerülne és egy-egy hold föld trágyázása 45 forintba és nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak nem kényszerítik a földtulajdonost a trágyát készpénzért megszerezni, minthogy azt saját gazdaságában termelné. A nagy iparszeszgyärak szeretnek arra hivatkozni, hogy évenkint 2 —27a millió métermázsa tengerit dolgoznak fel és igy körülbelül 330,000 hold tengeri termelését értékesítik. Én nem akarom kétségbe vonni, hogy ez által a mezőgazdaság érdekeinek szolgálnak, csakhogy feledni nem szabad azt sem, hogy addig, mig a romániai határ elzárva nem volt, ezen tengerit legnagyobb részben nem a mi termesztményeinkből, hanem a romániai termesztményekből dolgozták fel. A statistikai adatok szerint még 1885-ben Románia tengeri bevitele 1.081,000 métermázsára rúgott, mely legnagyobb részt a nagy főzdékben került feldolgozás alá és csak miután 1886-ban a bevitel 77,000 métermázsára szállt le, voltak kénytelenek tengerit feldolgozó szeszgyárak hazánk tengeri termeszemé nyeihez folyamodni. Különben ezen tengerit termelő 330,000hold föld tekintetében nem kellene kétségbe esnünk még akkor sem, hogy ha a nagy gyárak a szesztermeléssel egyáltalán felhagynának; mert ez esetben az áldott alföld mezőgazdáinak mintaképül szolgálhatna az állami kezelés alatt álló mezőhegyesi gazdaság; mert ott 7 mezőgazdasági szeszgyár számára répa termesztetik, még pedig hectaronként 3—400 métermázsa termesztménynyel. Megengedem, hogy a nagy és közép birtokosok nem birnak oly tökéletesen instruált gazdasággal és a hol nincs gőzeke alkalmazásban, nem lesznek képesek ily eredményt felmutatni. Azonban kétségtelen az, hogy a meglevő szántó-eszközökkel is képesek lesznek catastralis holdanként j KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. ; körülbelül 100 métermázsa répát termeszteni, vagyis 130,000 catastralis holdon 13 millió métermázsát, melyből méter mázsánként 5 liter szesznyeredéket számítva, helyettesítené azon 650,000 hectoliter szeszt, melyet a nagy gyárak a 330,000 holdnyi termő föld tengeri termesztményeiből előállítanak, vagyis 130,000 hold répával termesztve ugyanazon eredményhez vezetne, mint 330,000 hold tengeri termesztménye és a fenmaradó 200,000 hold mint nyereség jelentkeznék és annak tengeri termesztménye vagy természetben vagy pedig fel- vagy átdolgozott alakban volna értékesíthető. E mellett a répamivelés több munkaerőt igényelvén, legalább 20,000 munkáskezet foglalkoztatna és ismét csak az északi megyékben grassáló kivándorlásnak gátat vethetne, amint ezt szintén a mezőhegyesi gazdaságban alkalmazott tótajkú és az északi megyékből szerzett munkások példája bizonyítja. Midőn Francziaországban az ötvenes években a phylloxera először mutatkozott, a szeszgyártás egész forradalmon ment át. Azon missiót, melyet addig a bor a szeszgyártásnál teljesített, átvette a répa; 1840—1850 átlag répából 500 hectoliter, borból pedig 900,000 hectoliter szesz termesztetett, 1882-ben borból csak 55,397 hectoliter, répából pedig 556,056 hectoliter. Miért nem volna nálunk is ily átalakulás lehetséges? Azt hiszem, hogy az alföldön a talaj ép oly alkalmas a répatermelésre, mint Francziaország északi részeiben, mely a szeszgyáraknak a répát szolgáltatja. A mi pedig a hiányzó szeszgyárhoz szükséges tőkét illeti, nem kétkedem abban, hogy a vállalkozók, tapasztalva azt, hogy a szeszipar ismét virágzásnak indul, szívesen fogják tőkéiket szeszgyárak felállítására fordítani. Hiszen 1884. óta, < mióta a gazdasági szeszgyárak a számukra fení tartott átalányozási rendszer folytán a nagy ipargyárak fölött némi előnyben részesültek, daczára az árban beállott depressiónak, számban lassan ugyan, de mégis emelkedtek. Mig a mezőgazdasági szeszgyárak száma 1884—85-ben 420 volt, már 1886 — 87-ban számuk 474-re emelkedett, ellenben a terményadóval megadózott szeszgyárak 105-ről 86-ra apadtak. Termelés tekintetében pedig az előbbiek 170,000 hectoliterrő] 184 000-re emelkedtek, az utóbbiak pedig 801,000 hectoliterrő! leszálltak 649 ezer hectoliterre; az előbbiek 8%-nyi gyarapodást, az utóbbiak 18%-nyi fogyatkozást mutatnak fel. Mindez mutatja, hogy a mezőgazdaság szesz-iparának életképességében és fejlődési lehetőségében kétkedni nem kell. Felteszem a kormány bölcsességéről, hogy a contingentálási törvény alkotásánál mindezen momentumokat szemügyre venni és a gazdasági szeszgyárak fejlődését lehetőleg elősegíteni fogja. T. ház! A contingentálás és a két adótétel 15
