Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

114 106, országos ülés május 28-án, hétfőn. 1888. által az czéloztatik, hogy a nagyobb és kisebb adótétel közötti különbözet, vagyis a 10 frt a szeszgyáraknak állandó elemét képezze és habár eszme még gyakorlatilag valósítva sehol se lett, Németországban pedig nemcsak az idő rövidsége, hanem egyéb körülmények is gátolták annak teljes megvalósítását, mégis kiindulva azonjelentőségből, melyet a kereslet és kínálat az árképzésre bir, a 10 frtnyi adókülönbözetnek, ha nem is egészen, de legalább nagy részben kell, hogy már a kisebb adótétel mellett termelt szesz árában jelentkezzék, a mi a fogyasztók részéről a szesztermelőknek nyújtott évenkinti 8 millió praemiumot j"elent. Németországban a két adótétel közti 20 márkára rugó adókülönbözet eddig azért nem jelentkezhetett teljesen a szesz árában, mert több, mint 21 millió márkát kitevő pótadó fizetése mutatja, hogy legalább 5—-700,000hectoliter szeszkészlet létezett Németországban a törvény életbeléptetésekor és tekintetbe véve, hogy a eontingentált szeszmennyiségen felül a tényleg szükségelt szeszmennyiség évenként körülbelül 400,000 hectoliterre rug, világos, hogy a szeszkészlet majdnem két évre kiterjedőleg akadályozza a törvény helyes functionálását. Ezen 8 millió alkalmat és módot nyújt, hogy a mezőgazdasági érdekeket erőteljesen felkaroljuk és a kormány, mely e javaslat előterjesztésével is bizonyította, hogy feladatának magaslatán áll, bizonyosan nem fogja elszalasztani ezen kedvező alkalmat a mezőgazdasági érdekek gyámolítására. Németországban azon hibát követték el, hogy a meglevő készletek után fizetendő pótadót nem 50, hanem 30 márkára szabták, ami által a szeszkészletek benmaradtak az országban és mint már említem, a törvény contemplált fímctionálása évekre maidnem lehetetlenné tétetett és azért csak helyeselhető, hogy a javaslat a pótadót az eddigi adótétel figyelembe vételete mellett 24 forinttal szabja meg. Ajánlatosabb lett volna azonban e mellett a kiviteli praemiumot már néhány hónappal a törvény életbeléptetése előtt megadni, mert •ez esetben ezen praeminm az eddig fizetett és 3 frt 30 krt kitevő részlet praemiummal együtt 8 frt 30 krt tenne ki, [mi által talán elérni lehetne azt, hogy a törvény életbeléptetésekor a szesz kivitelének szelentyíí nyittatnék és hogy ez által a törvény mindjárt életbeléptetéjekor azon eredménynyel működhetnék, a melyet tőle várnak. A pótadófizetés tekintetében csak a kis üstfőzdékben feldolgozott gyümölcsökből, törkölyből, boiból stb. készült készletekre nézve kellene a pótadót az ezen anyagokból készült szesz után fizetendő adóhoz arányosítani, nehogy a készlet tulajdonosai a törvény élepbeléptetése utáni termesztvényekkel szemben károsodva legyenek. Nem akarom a t. ház már ugy is kifárasztott türelmét továbbra is igénybe venni és még csak a törvényjavaslat által czélbavett kiviteli praemiumra kívánok néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarom a t. házat azon aggályokkal saturálni, melyek elméleti szempontból tudvalevőleg a praemium ellen egyáltalán emeltetnek, mert kétségtelen az, hogy habár a praemium ott, a hol szükséges, a belföldi ipar figyelmét a világpiaczra irányítani képes és bizonyos körülmények és termelési viszonyok közt elutasíthatlan szükségességet képez, mégis a belföldi árakat bizonyos függőségbe hozza a világpiaczi áraktól, lehetővé teszi, hogy a termény az előállítási áron alul értékesíthessék és minden körülmények közt minden természetes alapot nélkülöző concurrentiát mesterséges úton dédelget. Nálunk az általányozási rendszer mellett dívott rejtett praemium idézte elő azon veszélyes túlproductiót, melynek káros következményei alól a szeszipar mai napig nem bir kibontakozni. Ezen túlproductió semmisítette meg a kisebb existentiákat és teremtette a jelenlegi válságot. De a praemium ellen felhozható ezen általános ellenvetéseken kivül vannak még nyomós okok, melyek hangosan amellett szólnak, hogy az állam a praemium megállapításánál fölötte óvatos legyen. Ugyanis tény az, hogy a világpiaca szeszfelvételi képessége az utolsó időkben évről-évre hanyatlik. Szükséglete, mely még néhány évvel ezelőtt 1.800,000 hectoliter volt, már is néhány százezer hectoliterrel kisebb és tény az is, hogy mi a többi kiviteli államokkal versenyezni képesek nem vagyunk. Nem vagyunk képesek versenyezni Németországgal egyrészről azért, mert szeszét kiválóan a legolcsóbb anyagból, burgonyából állítja elő — ott több burgonya dolgoztatik fel a szeszgyárakban, mint a mennyi nálunk egészben véve termeltetik — másrészről azért sem, mert Németországban a szesztermelés nem önczél, hanem túlsúlyban a gazdasági érdekeknek szolgál és igy a fogyasztás alá nem kerülő szeszen a tout prix túl kell adni. Mind a mellett azt látjuk, hogy Németországban is a kivitel évről-évre hanyatlik, hogy mig a kivitel csak néhány évvel ezelőtt még az összes prodnctiónak több, mint egy negyedrésze, vagyis 1 millió hectoliternél több volt, addig ma már annak alig egy ötödét képezi. Még kevésbé versenyezhetünk Oroszországgal azon rendkívüli praemium folytán, mely ott a kivitelnek nyíltan és kéz alatt adatik és a mely különösen az orosz rubelnek elértéktelenítése folytán a szesztermelőnek nyujtatik. Ezen körülmények előidézik azt, hogy Oroszország kivitele rendkívüli mérvben emelkedik s hogy a németországi kivitelt is majdnem túlszárnyalja. Spanyolország, mint legnagyobb beviteli ország, Svédországban rectificált orosz szeszszel látja el szükségletét. Az orosz szesz meghódította