Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-106
102 106. orszügos ülés májnB 28-án, hétfőn. 1888, vezményeivel szemben és az adóban rejlő különböző modalitásokban egy bizonyos ellensúlyt biztosítson. Tehát azért bír ez fontossággal reánk nézve s nemcsak az fi jelentősége van a differentiának, mint Németországban, hogy a közgazdasági és pénzügyi eredmények és a különböző gyárak közt e téren a verseny tekintetében a compromissumot létesítse, hanem azért is, hogy az osztrák verseny ellenében bizonyos tekintetben ellensúlyt nyújtson. Ezért kiváló figyelmet kell fordítanunk annak megállapítására és megvallom, hogy a 10 írtban megállapított mértéket elégnek tartom, egy feltétel alatt. A feltétel viszont nyilvánulni fog egy másik kérdésben, a mezőgazdasági szeszgyáraknak nyújtottbonificationál. Mert, mint volt szerencsém említeni, a javaslat minden részletében olyan mesteri összehatással bir egymásra, hogy alig lehet az egyiket érinteni, anélkül, hogy a másikra való hatását ne tapasztaljuk. Azt vagyok bátor tehát megjegyezni — és még egy pár adattal illustrálom — hogy el lehet fogadni a 10 frtnyi differentiát, mely elég, de csak azon esetben, ha a mezőgazdasági szeszgyárak bonificatiójánál meg nem rontatik. És miért mondom ezt, hogy más tapasztalatok és adatok alapján elég? Azért, mert méltóztatnak tudni, hogy Németországban 20 márka differentia állapíttatott meg — tehát több, mint nálunk — minthogy az adótétel is más és e tekintetben a differentia még nagyobbnak tűnik fel. De mit tapasztalunk? Épen az utóbbi hónapokban constatáltatott, hogy a nagy differentia kedvezőtlen hatással van az árviszonyok képződésére, tudniillik az árfejlődés nem tudta elérni azt a spatiumot, melyet a törvényhozás elébe szabott. Es ennek mi az eredménye? Az ipari depressió. De egy másik szempont is van: a fogyasztók érdeke, mert erre is kell tekintettel lenni. Elég nagy mértékben fogja drágítani a szeszt ez a magas adótétel; és pedig, mint méltóztatnak tudni, hivatásánál és rendeltetésénél fogva a magasabb adótétel nemcsak annak a szesznek árát fokozza, mely a contingentált mennyiségen felül termeltetik, hanem az egész ezeszmennyiséget. A törvényhozásnak arra is figyelemmel kell lenni, hogy a fogyasztó érdekében a spáciumot igen magasra ne tegye, mert ebben az esetben a szesz ára nagy mértékben fogna emelkedni, minden esetre a fogyasztók terhére. Nagyon fontos kérdés az, hogy maga az adótétel ebben a két összegben, a 35 és 45 frtban nincs-e magasra véve? E tekintetben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a sötétben tapogatózunk, mert a külföldi országokból számtalan statistikai adattal szolgálhatnék ugyan, de én ezekből következtetést vonni nem merek. Két okom van rá. Az egyik az, hogy a mi viszonyaink minden tekintetben nem hasonlíthatók össze a külföldi országokéval s legfeljebb azt a megnyugvást merítheti az ember, hogy ha a szegény orosz nép sokkal magasabb tételt elbir és ha más országokban, hol a bor rendkívül olcsó, hol az almabor, sör nagy mértékben termeltetik, mint például [Francziaországban, illetőleg Németországban, Belgiumban a szeszadó még magasabb tételeit is elbírja a fogyasztó: akkor, azt hiszem elbirja nálunk is. De kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen adórendszer mellett az adótételnek hatása egészen más, mint az eddigi adórendszerek mellett, Miért? Mert az eddigi adórendszerek mellett, részben az átalányrendszer, sőt a terményadónak azon módja is, mely eddig dívott ugy nálunk, mint másutt, az árképződésben megosztotta a szerepet, részben visszahatással volt magára a termelési költségekre, illetőleg a gyárosra s csak részben folyt be magára a piaczi árakra s az megint a concurrentia kérdése volt, hogy milyen mértékben oszlott meg a teher. Ennek az új adórendszernek feladata épen az, hogy az adót csak akkor veszi igénybe, mikor a szesz a fogyasztás czéljáhól a forgalomnak átadatik; ennek következtében rendeltetését a tekintetben csak akkor teljesíti, ha azt a fogyasztásra egészen áthárítja. Azért kell e tekintetben bizonyos óvással élnem, úgyszólván salválnom lelkemet, mert az eddigi tapasztalatok után biztos következtetést ennek kihatására és irányára vonni nem lehet, igen érdekes és fontos része e törvényjavaslatnak a mezőgazdasági gyárak kérdése. (Halljuk! Hattyúk!) Az a termelési viszony és termelési feladat, mely a mezőgazdasági gyárakra vár, a törvényhozástól mindig megkövetelte,hogy bizonyos előzékenységgel, könnyebbítéssel bánjék el velük a teherviselés tekintetében is. De ha ez az átalányrendszer mellett igen könnyű volt, akár az űrtartalom megszabása, akár a felöntések száma, akár a szeszfok megállapítása tekintetében, ha a terményadó ezen formája mellett sem nehéz, a melyet megállapítottunk volt eddig az egyszerű százalék felöntésben, nagy feladatot képez erendszernél, a hol már nem csak arról van szó, hogy mivel adózik, hanem egyszersmind arról is, hogy a contingentált mennyiségben, milyen mértékben, milyen előnyökkel részesüljön, sőt tovább megyek, mint volt szerencsém említeni, egyúttal arról is, hogy részben a contigentált mennyiségen belül, részben azon túl, a különböző gyárak és a monarchia különböző részei milyen termelési és versenyképességgel birnak. És minthogy a törvényhozásnak egyenlőnek kell lenni, okvetlenül kénytelenek vagyunk compromissiumot létesíteni. Annyi ellentétes érdek és annyi különböző viszony megoldása és kiegyenlítéséről van itt szó, hogy egyoldalúíag eljárni nem szabad. Ha vannak érdekek, a melyek mezőgazdasági gyárainkat és
