Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

94 105. •rszáges Illés mijus 26-án, gsonbaton. 1888. május hóban tett interpellatiójára. Én is emlékezem rá. Most két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a t képviselő ur nem ugyan interpellatiójábíin, de az én általam arra adott válaszra történt újabb föl szól alá sbíin érintette már azt a thémát, a mely ma interpellatiójának egyik főtárgyátképezi, az 1889. évnek dátumát és ennek hatását. Erre most is azt válaszolhatom, a mit akkor már válaszoltam ; válaszoltam pedig azt, hogy annak megitélése, vájjon az ilőpontot czélszeruen választották-e, tisztán Francziaországot illeti, ez Francziaországnak belügye és épen, mert vele barátságban akarunk lenni, arról, liogy jól van-e a terminus választva, vagy nem, nem szólok. (Helyeslés.) Ezt mondtam akkor, ezt mondom ma is. (Helyeslés jolbfeUl.) De abban is ugyanazt mondom és semmi tény nem áll vele szemben, a mit akkor is mondtam, hogy az egyes iparosoknak szabadságukban áll, ha akarnak kimenni és ott a kiállításban résztvenni. Akkor is kimondottam, hogy anyagi támogatásra semmi szin alatt nem számíthatnak és a mostani újabb fellépésnek egyik indoka, a melyről mindjárt szólok, épen az volt, hogy egy körlevél bocsáttatott szét, mely, mert akkori szavaim nem szó szerint idéztettek, félrevezetést eszközölhetett volna — nem mondom az illetők szándékánál — az iparosoknál, hogy a kormány részéről számolhatnak anyagi támogatásra is. Pázmándy Dénes: Nincs benne! Tisza Kálmán ministerelnök: Nyomtatva van! (Felkiáltások szélső halfelöl: Erkölcsi támogatás! Halljuk! Halljuk.') Félrevezetni pedig engedni, hamis reményeket ébreszteni az iparosokban azért, hogy ezen utón egyesek talán Parisban fényeskedhessenek, azt hiszem, a kormánynak megengedni nem szabad. (Helyeslés jobbfelöl.) A másik dolog és ebben — megengedem — igen is van egy bizonyos változás a múlt májusi állásponton, az: (Halljuk' Halljuk!) hogy a mit akkor nem mondtam, azt mondom ma, hogy szabad minden iparosnak kiállítani, de a melyik tőlem fog tanácsot kérni, mindegyiknek azt fogom tanácsolni, hogy ne menjen. (Mozgás és zaj szélsőbalfelől. Bálijuk! Halljuk! jőbbfelől és felkiáltások : Miért?) Meg fogom mondani. Csakhogy épen ez a része a kérdésnek melyre teljes őszinteséggel és részletességgel válaszolni igen nehéz. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Talán mégis figyelemmel kiséri mindenki a politikai helyzet alakulását. (Közbeszólás a szélső-baloldalról: Mindig háborúval ijesztgetnék!) Ugy látom a képviselő uraknál már kedélyháború van. (Derültség jobb/elől) Én igen csendesen beszélek és mégis minduntalan belekiabálnak. Ismétlem, mindenkinek azt fogom tanácsolni s erre egyik okom az, mert bármit mondjon Helfy képviselő ur, a magyar ipar érdekében levőnek nem is tartom, hogy néhány jeles iparos ott megjelenvén, úgy tűnjék fel a dolog, hogy itt van Magyarország egész ipara. (Ellenmondások a szélső baloldalon. Igás! Ugy van! a jobboldalon.) De engedelmet kérek, ez úgy van! Megtilt mi nincs jogom, de tanácsommal támogatni nem fogom. (Zaj a szélső baloldalon.) Ez az egyik. A másik pedig ez. Tudják a képviselő urak, hogy a kiálh'tás megnyíltáig még körülbelül egy esztendő van. Pázmándy Dénes: Május elsején nyílik meg! Tisza Kálmán ministerelnök: Tehát körülbelül egy esztendő! Én azt hiszem, t. ház, hogy elég sokszor volt hangsúlyozva, sokkal inkább mások által, mint én általam, a külpolitikai helyzet bizonytalansága, semhogy a kormány, mielőtt tanácsolná azt, hogy kiállítsanak-e vagy nem, meg ne kellene fontolnia azt is: mi lehetne belőle akkor, ha minden akaratunk daczára is a viszonyok még bonyolultabbakká válnának, vagy még ha az általános béke és ez államnak békéje Francziaországgal — amit tiszta szivemből óhajtok — fen nem tartatnék. Mert hiszen méltóztatnak tudni, ott is van" néha izgatott kedélyhangulat s ha a kormány és az egész nemzet akarata daczára is ily izgatott kedélyhangulat mellett, akár az iparosok vagyonában történnék kár. (Ellenmondás •a szélső baloldalon. Közbeszólás a szélső balon : Bismarck parancsol Magyarországon!) — hogy itt mikép lehet ezt applicálni, azt nem tudom —mondom, akár azok vagyonában, akár az általuk ott használt nemzeti színeken valami sérelem történnék. Pázmándy Dénes: Az lehetetlenség! Tisza Kálmán ministerelnök: Azt lehetetlenségnek mondja a képviselő ur; többért tud jótállani, mint a mennyiért ma, azt hiszem, Francziaország kormánya jótállhat. Pázmándy Dénes: Ezért jótállok. (Derültség a jobboldalon,) Tisza Kálmán ministerelnök: És mert a képviselő urak közbeszólásai késztetnek egy irányban, Helfy képviselő ur ped'g hangsúlyozta azt, hogy ez sértés lenne Francziaországra nézve, hogy indirecte feleljek, directe pedig jelét adjam annak, hogy Francziaországot nem fogjuk és nem akarjuk megsérteni: s mint a hogyFrancziaország ezt részünkről sértésnek bizonyára nem veszi, bátor vagyok emlékeztetni arra, holy mily kellemetlen bajok és felszólalások keletkeztek abból, midőn egy velünk nemcsak barátságban, de szövetségben élő állam területén az egyesek által kellő meggondolás nélkül odavitt nemzeti zászlót vagy nemzeti szalagot nem kellő elbánásban részesítették. (Tetszés jobbfelöl.) Ez épen annak szolgál magyarázatául, hogy még egy oly hatalmas kormány és oly rendezett viszonyok közt levő állam sem állhat jót egyes