Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-105
105. országos ülés májas 28-án, szombaton. 1888. 93 külön osztály létre ne jöhessen; ez már, engedelmet kérek, nem ministeri szeszély, mely imittamott legfeljebb gúnymosolyt kelthet, hanem ez komoly dolog, a melynek komoly következményei lehetnek. (Helyeslés szélső balfelöl.) Vájjon megfontolta-e a minister ur, a mikor azt mondta és hozzá tehetem: megfontolta-e a kormány, mert hiszen azt nem hihetem, hogy egy szakminister — bárki legyen is — oly irányban tegyen határozott nyilatkozatot, a mely politikai horderővel is bir, a nélkül, hogy legalább is a kormány fejével ez iránt megállapodásra nem jutott volna, supponálnom kell tehát, hogy ez a kormány nyilatkozata. Megfontolta-e teli át a kormány ennek következményeit, ha ily nyilatkozatot majdnem hivatalos alakban tesz, mert hiszen a mit a ministerek mondanak, az körülbelül mind hivatalos azért, mert minister szájából jön és hogy ez Parisban hihetőleg tudva van. Megfontolták-e ennek következményeit közvetlenül iparunkra nézve, mely egyfelől károsittatik az által, bogy megfosztatik egy kedvező alkalomtól arra, hogy magát ott megismertesse, másfelől odiosussá teszi magát a franczia piaezon, a melynek bizony van akárhány módja arra, hogy retorsióval éljen és felkeltve az ellenszenvet a magyar ipar irányában, revanche-t vegyen, miután ott e szót ugy is nagyon jól ismerik ; és megfontolta-e a kormány, hogy ennek politikailag is következménye lehet; sőt hogy az majdnem kimaradhatlan, mert midőn látjuk, hogy daczára annak, hogy hivatalosan alig van ott képviselve egy állam, mégis a legnevezetesebb államok a kiállításban résztvesznek, habár nem is mint államok; habár nem hivatalos alakban, ott van Anglia, maga Németország, Olaszország, ott van a velünk egy uralkodó alatt élő Ausztria is és ezzel szemben csupán maga Magyarországtártja magát távol oly tüntetőleg és jelenti ki oly tüntetőleg, hogy ott, mint magyarnak, senkinek jelen lenni nem szabad; megfontolta-e, ennek mily következményei lehetnek? Mert ez nem oly sértés, a minő elő szokott fordulni néha a kormányok között s a melynek nincs mindig következménye, mert a népek nem mindig solidarisak azzal, a mit a kormányok tesznek; de ez valódi sértés a franczia nép ellen, ez provocátió ! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezek alapján kötelességemnek tartom ez iránt kérdést intézni mind a két t. minister úrhoz. Mert hisz két nyilatkozat van most előttünk, melyek egymásnak ellenmondanak és én nem tudom, miként birják ezen utóbbi nyilatkozatot összeegyeztetni az elsővel és még kevésbé tadont miként birja a kormány ezen líjabbi nyilatkozatot összeegyeztetni azon barátságos viszonynyal, melyben Francziaországgal állunk. Mielőtt felolvasnám interpellátiómat, még csak arra akarom figyelmeztetni a t. minister urakat, kegyeskedjenek kérdésemre minél előbb válaszolni, hogy az iparosok is tudják, mihez tartsák magukat, ámbár akármennyire sülyedt is a függetlenségi érzet Magyarországon, annyira még sem sülyedt, hogy az iparosok a minister ur tetszésétől tegyék függővé: résztvegyenek-e oly dologbam melyben résztvenni teljes szabadságukban áll. És most felolvasom interpellátiómat. „Interpellatió a t. ministerelnök úrhoz és a földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi minister úrhoz. A fővárosi sajtó egybehangzó hirei, de saját értesülésem szerint is a földmüvelés- ipar- és kereskedelemügyi minister ur a napokban több iparos előtt akként nyilatkozott, hogy ő az 1889-ki párisi kiállításban való részvételt illoyalis cselekedetnek tartja s ennélfogva minden lehetőt el fog követni, hogy magyar osztály létrejöttét megakadályozza. Tekintve, hogy múlt évi május 23-án az igen t. ministerelnök ur az e tárgyban hozzáintézett interpellatiómra valaszolólag kijelenté, hogy noha a kormány, tekintettel különösen pénzügyi helyzetünkre, elhatározta, hogy Magyarország államilag abban a kiállításban részt ne vegyen. egyes iparosokat, akik abban résztvenni akarnak, senki gátolni nem fog, „sőt amennyiben ez az államtól követelt áldozatok nélkül tehető, a magyar kormán}' őket szívesen fogja bizonyos pártfogásban is részesíteni", kérdem : Miként vélik a t. minister urak egyfelől e két ellentétes nyilatkozatot egymással, másfelől a magyar ipar érdekeivel és a Francziaországgal fennálló barátságos viszonynyal összeegyeztethetni? az illető iparosok pedig a két nyilatkozat közül melyiket tartsák magukra nézve mérvadónak?" (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur felszólított, hogy minél előbb válaszoljak. Nem tagadom, hogy helyzetemben a válasz megadása nem tartozik a legkönnyebb dolgok közé, (Halljuk! Halljuk!) mert meg kell fontolnom az egyes szavakat, melyekkel válaszolni akarok és épen ezért — nem tagadom — igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur legalább pár órával előbb nem volt szives velem közölni interpellatióját, mert akkor alkalmam lett volna talán részletesebben válaszolhatni, mint a hogy most tenni fogom; de válaszolni igenis fogok most rögtönözve is. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, természetesen szorítkozom válaszomban azokra, a mik a dolog lényegét illetőleg felhozattak; azon imputátiókra, melyeket a képviselő ur, t. barátom a kereskedelmi minister irányában hangoztatott, ő is fel lévén szólítva válaszolásra, bizonyosan meg fogja adni a választ maga. A t. képviselő ur emlékeztetett a múlt évi
