Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-76
92 76. országos ülés márczins 5-én, hétfőn. 18S8. a 11 frtos adóját ő szedi s nekünk abból egy fityinget sem ad. (ügy van! ügy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Ott fogyasztatik. (Eílenmondások a jobboldalon) Engedelmet kérek, ez megfordítva is áll, mi az övéket itt fogyasztjuk és fizetjük nekik leszámolás utján az adót. Ez világos, kétségbevonhatatlan ealculus és ha a t. államtitkár ur akár közvetlen, akár itt is felében szabadraktárak utján hozza ezen 70 000 métermázsát forgalomba, Magyarország részéről az osztrák államkincstár számára fizetendő adó ezzel nagyobb lesz és pedig ha egészen raktár utján jön forgalomba, lesz a fizetendő adó 3.430,000 frt, ha pedig csak felében jön szabadraktár útján forgalomba, az adó 2.990,000 frtot fog tenni, minden esetre azonban többet fog tenni, mint a mennyit eddig adóztunk, t. i. 2 660,000 frtot, mint ezt a t. államtitkár ur constatálni méltóztatott. T. ház! Kétségbevonhatatlanul áll tehát e tekintetben — épen az államtitkár ur adatai szerint is — az, hogy károsodásunk e téren még nagyobb mint eddig volt. Ha pedig az Austriából ide behozandó mennyiség nem szabad raktárak utján jön be, akkor károsodásunk még ennél is nagyobb lesz, mert akkor a gyártmány ott szabadul fel és ott fizettetik utána az adó és nem lesz miből levonni azt a mennyiséget, melyet mi a vám vonalon keresztül exportálunk, pedig ezen szabadraktárakra nézve a törvényjavaslat semmiféle imperativ intézkedést nem tartalmaz. Hogy és mikép fog ez alakulni, ez iránt jóslatot mondani nem akarok, de hogy az osztrákok meg fogják tudni érdekeiket védelmezni, az bizonyos. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Most egy más szempontra vagyok bátor kitérni és igénybe venni a t.ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Sajátságosan vagyunk mi ezen szabad raktárakkal. A pénzügyi bizottság jelentése azt tartalmazza, hogy ezen törvényjavaslatnak előnyei vagy hátrányai akként fognak alakulni, a mily mértékben a szabadraktári intézmény ki fog fejlődni. Ez, mint tétel, csak egyoldalúan áll. E javaslat szerint ugyanis mi lesz a mi érdekünk ? Az, hogy óhajtanunk kell, hogy Magyarországon a szabadraktári intézmény fejlődjék, viszont azonban azt kell óhajtanunk, hogy a monarchia másik államában ez ne fejlődjék. S miért mondom, hogy óhajtanunk kell azt, hogy Austriában a szabadraktári intézmény ne fejlődjék. Azért, mert az austriai szabadraktári intézményből nem fogunk kapni egy garast sem. Mert a mi itt szabadul fel, annak adóját itt fogjuk bevenni, ellenkező esetben pedig ezt ott fogják élvezni. Már hogy miféle rendeletekkel és rendszabályokkal fogjuk azt elérni, hogy egy és ugyanazon érdek különbözőképen érvényesüljön itt és ott, az véges eszembe bele nem fér Csak egyet tudok, tudom azt, hogy a monarchia másik felében bizonyára meg fog történni minden lehető intézkedés arra, hogy az, a mi főiünk hozzájuk megy, az szabadraktárak utján hozassék forgalomba és ne itt szabadittassék fel az adó alól. Hasonlóan érdekes az a számítás, melyet a t. államtitkár ur a részesedési arányra vonatkozólag az export praemiumokra való tekintettel tett. Igen helyesen tette a számítást, midőn beszédének erre vonatkozó első részében azt monda, hogy eddigelé ugy áll a dolog, hogy a monarchia két állama — mondjuk — 2 millió métermázsát fogyaszt. Ebből az eddig fennálló adótétel szerint — mindig raffinált czukorról szólva — minden mázsát 11 forint 55 krjával számítva, kijön 23.100,000 frt. Miután pedig a legutolsó évben a czukoradó contingálva volt, következik, hogy 11.000,000 frt az az összeg, a melyet a czukoripar érdekeire a monarchia két állama áldozott. Ebből Magyarországra, tekintve a termelési arányokat — mely eddig a nyersjövedelem volt. tehát az irányadó kulcs: 4.87°/ 0 , mondjuk 5o/ 0 , a monarchia másik államára pedig 95%-ot tett —550,000 forint esett. Ezután pedig, tekintve, hogy a praemium maximája 5 milló forint, ugyanez 500,000 frt lesz. Már most, ha áll az, a mit én mondok, hogy a vámszövetségi törvény értelmében a praemiumban való részesedésünk ezután is az elérendő nyers jövedelem alapján fog megkatároztatni, e szerint pedig részesedséünk: Magyarországra 10%, reájok pedig 90% lesz. Akkor is az 5 milliónak 10%-a 550,000, az övéké pedig 445,000 frt lesz. Itt az eredmény azután rögtön tiszta. Mig t. i. a jelenleg fennálló törvények szerint azon 11 millióban mi 550.000 írttal részesedtünk, addig a monarchia másik állama 10.450,000 írttal. Ezután azonban a helyzet az lett, hogy a mi részesedésünk megmarad 550,000 frt, az övéké ellenben csak 4.500,000 frt lesz. Ez, gondolom, tiszta, világos ealculus. Kárunk, az igaz, nagyobb nem lesz ,de hasznot nem fogunk elérni, azonban Austria eléri, hogy terhe circa 6.000,000 írttal kevesbedik , vagyis kétséget nem szenved, hogy e törvényjavaslat e tekintetben is rosszabb. Azért voltam bátor a kormány figyelmét felhívni azon körülményre, hogy világosítson fel bennünket az iránt, hogy az exportpraemiumban való részesedési aránykulcs a termelés mennyisége, vagy az elérendő nyersjövedelem lesz-e. A pénzügyi bizottság jelentésében foglalt e tétel tehát, felfogásom szerint téves, tehát ezt tisztáznunk kellett. Ma tehát constatálhatom, hogy a megosztási kulcs nem a termelés aránya, hanem az elérendő nyersjövedelem lesz. Hogy ennél a mi károsodásunk az eddigihez képest, igaz, nem nagyobb, de a monarchia másik államának haszna nagyobb, gondolom, világos. Már most azt kérdem, hogy e tekintetben
