Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

76. országos ülés m&rczins 5-én, hétfőn." 1888. 98 is nem rosszabb e a jelen törvényjavaslat, mintáz eddigi állapot? Hosszabb a törvényjavaslat már abból a szempontból is—és ez nem is vonatott kétségbe, a mint hogy nem is lehetett kétségbe vonni — hogy ha a czukorára az export-praemium folytán megdrágul, az e tekintetben 6 — 7 százezer írtra rugó összeg a magyar fogyasztók által az •osztrák gyárosoknak fog adatni. Rám nézve pedig nem közönhös dolog, hogy a károsodás a kincstár vagy az adózók zsebére megy-e? Világos tehát, hogy a törvény e tekintetben hátrányosabb. Ezt tartom ma is és e tekintetben nem is ezáfolt meg senki. Az államtitkár ur és a t. előadó nr is szíve­sek voltak, beszédem egy részére reflectálva, megjegyezni, hogy nincs igazam, midőn az iránt neheztelésemet fejeztem ki, hogy azzal indokol­tatik a magasabb praemium szemben a német­országi praemiummal, mert a hazai gyártmányokra vonatkozólag a szállítás terhei nagyobbak lesznek. Ezzel szemben azt állítják: Magyarország keletre exportál. Megvallom, hogy én ez indokot megérteni nem tudom. Mert mit állítottam én? Azt, hogy az osztrák praemiumot magasabbra tenni azon az alapon, mert a szállítási teher nagyobb, biz nem lehet és pedig azon oknál fogva, mert a hazai ipar hátrányosabb helyzetbe jő, miután ez még távolabb van a világpiacztól, mint a mon­archia másik állama és ezen kivül a szállítási adó is terheli. Ha most önök bennünket az exporttal ke­letre utalnak, kell, hogy a mi praemiumunk még kisebb legyen, mint Németországé. Mert hisz Kémetország kelettől távolabb van és ennélfogva annak kellene nagyobb praemiumot behoznia. Hogy tehát e tételnél az indokoló szemei előtt nem a kelet lebegett, hanem valamely más világpiaez, például Mannheim vagy London és csakis így indokolhatta állítását ugy, a mint indokolta, az bizonyos és én erre jegyeztem meg: hogyha ez lebegett az illetők szemei előtt : akkor a magyar czukoripar helyzetét még hátrányosabbnak tartom, mert nem is említve, hogy az említettem piaczokra egy kilogrammot sem exportálunk, de ha iparunk odáig fejlődik, hogy majd exportálhatunk, még hátrányosabb lesz helyzetünk, mint Németországé, mert amaz export-helyektől még távolabb esünk, mint Németország, ezen felül pedig külön szállí­tási adót is fizetünk. De midőn elfogadtam azon álláspontot, hogy a terményadó előnyösb az átalányrendszernél, azt mondtam, hogy a terményadót Austriában is ki • vánták és igy nem a mi érdemünk, hogy azt be­hozták. Meg is vagyok arról győződve, hogyha Ausztriában nem tartották volna a terményadót előnyösebbnek, nem is hozták volna. (Helyeslés balfelöl.) Az előadó ur erre azt mondta, hogy ez Austriában is nehezen, küzdelmesen ment. Igaz, hogy a prágai eonferentián emelkedtek hangok, melyek felhozták, hogy a terményadó a répaquali­tas rovására van, továbbá, hogy nagy secatura lesz a termelőre és a forgalomba hozatalnál is: de a vége mégis csak az volt, hogy a terményadó ellen egyetlen ember sem szavazott. Tehát a küz­delem nem volt oly nagy. Én most is azon állásponton állok, melyet az általános vitában elfoglaltam, most is azon né­zeten vagyok, hogy a jelenlegi czukoradó-törvény­javaslat hátrányosabb az eddiginél azért, mert ha az osztrák kincstár javára való megterheltetésünk nem nagyobb is, de bizonytalanabb a szabadraktá­rak miatt. Az államtitkár ur azonban akarata ellenére is bebizonyította, hogy nagyobb, továbbá, hogy még külön az osztrák gyárosok részére is nagyobb teherrel lesznek megróva, nem ugyan a magyar államkincstár, hanem a fogyasztók, annak . utána constatáltam azon körülményt is, melyre a t. államtitkár ur nem helyezett súlyt, vagy leg­alább erről nem emlékezett meg, hogy t. i. ezen javaslat mellett megtörténhetik az, hogy a mon­archiamásik állomából be fog ide jönni oly czukor, mely itt sem el nem fogyasztatik, sem nem expor­táltatik és adóját mégis kénytelenek leszünk leszá­molás után az osztrák kincstárnak megtéríteni, melynek ha dimensioi nagyobbak lesznek, a kár is jelentékeny lesz; miután végül constatálva van az is, hogy az aránykulcs tekintetében helyzetünk szintén rosszabb, ismétlem, miután mindezek ki, vannak mutatva, természetesnek fogja találni a t. ház, hogy én, ki különben ezen adókérdésekben azon állásponton állok, hogy a mi Magyarországot megilleti, annak Magyarország számára minden körülmények közt biztosíttatnia is kell, de ha er­ről letennék is, nem fogadhatom el ezen javaslatot, mert határozottan rosszabb, mint az eddigi. Ezeket óhajtottam csak megemlíteni. (Élénk helyeslés lalfelól.) Tibád Antal jegyző: Láng Lajos! Láng Lajos: T. ház! Én csak az előttem >?zólt képviselőtársam egyetlenegy ídlítására aka­rok igen röviden reflectálni, mert igazán azt hi­szem, hogy a vita ezen előhaladott stádiumában visszaélnék a t. ház türelmével, ha a czukorvitá­ból második kiadást csinálnék. Én részemről arra a térre, melyen a t. képviselő ur áll, nem szándé­kozom őt követni, hanem azon egy pontra akarok felelni, melyhez személyes kérdésben is felszóllal­hattam volna és ez a számítást illeti. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam első beszédében kifogásolta azt, hogy a praemium végösszege, a mely az eredeti javaslatban4 millió volt, a későbbi javaslatban 5 millióra emeltetett fel és kifogásolta ' ezt azért, mert, ugy mondja, az 5 évi kivitel átlaga kisebb, mint a 3 évi kivitel átlaga, pedig akkor, midőn 4 millió állapíttatott meg, mint a praemiu­I mok összege, 3 év szolgált alapjául a számításnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom