Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

84 76. országos ülés máre*to.5 5-én, hétfőn. 18S8. azt is, hogy az iránt sincsen véleményeltérés, hogy ezen abnormitas nem is szüntethető meg máskép, mint csupán czukortermelesünk kiterjesztésével. A másik pont, a melyre nézve ezen házban eltérő nézet nem nyilvánult, az, hogy az átalányozási rendszer megszüntetésével, illetőleg a terményadó behozatalával el lesz enyésztetve azon adózási egyenetlenség, mely eddig fennállott és ÍI mely következményeiben a rosszabb répával dolgozó magyar gyárakra nézve a helyzetet a jobb répával dolgozó osztrák gyárakkal szemben oly kedvezőtlenné tette, hogy azok létükben veszélyeztetve lettek. Ezen pontra nézve sem volt nézeteltérés, noha e pontnak egyes részleteire nézve, illetőleg úgyszólván mellékkérdéseire nézve igenis nagyon eltérő nézetek nyilvánultak. így, t. ház, el lévén hárítva a magyar iparra nézve fennálló azon legnagyobb akadály, a mely nemcsak a versenyt tette lehetetlenné, hanem még a létező gyárakra is veszélyeztetőieg hatott, a mely tehát, ha szabad egy-egy házjogi terminus technicust ily triviális dologra alkalmazni, mint a czukoripar, valóságos impedimentum dirimens jellegével birt. Ha már most, t. ház, ezen pontokból kivonjuk a következtetést abban az irányban, hogy mit kell tehát tennünk, azt hiszem, nem lehet vélemény különbség arra nézve sem, hogy feladatunk a czukoripar fejlesztését kiváló gondoskodásunk tárgyává tenni. Mindent el kell követnünk, hogy hazánkban a czukoripart fejleszszük, mert csak ez által csökkenthetjük azon adózási összeget, a melyet Magyarország Ánstriának fizet, de azon kivül csupán ez által érvényesíthetjük azon előnyt, a mely a terményadó behozatalánál létesül* és a mely egyelőre csak virtuális lehetőség és a mely csak akkor érvényesül valóban, hogy ha ezen az alapon czukoriparunk csakugyan fejlesztetni fog. Ez, t. ház, nézetem szerint az általános vitából, illetőleg a kérdés pénzügyi oldalából levonható gyakorlati tanulság. Engedje meg azonban a t. ház, hogy a kérdésnek még egy másik oldalára is felhívjam a figyelmét, azon oldalára, a mely eddig úgyszólván, még csak érintve volt és a melyre nézve egyáltalában a pártok között eltérő nézeteknek helye nem is lehet, tudni illik a kérdésnek nemzetgazdasági, vagyis első sorban ipari, másodsorban mezőgazdasági oldalára. Én a kérdésnek ezen oldalára még nagyobb súlyt fektetek, mint magára a pénzügyi oldalra; mert bármily fontos legyen is a czukoripar, illetőleg annak termeivénye, mint adótárgy, sokkal nagyobb fontosságú maga a czukorgyártás és ezzel kapcsolatban a répatermelés, mint termelési ág, mint vagyonalkotó tényező, mint a nemzet megélhetésének és jövedelmének előmozdítója. A czukorgyártásnak, mint iparágnak, fontosI ságát nem taglalom, mert ha minden csekély új iparágat, a melyet meghonosítani sikerül, sőt hogyha minden létesülő új ipartelepet örömmel üdvözlünk s minden új iparágban és ipartelepben közgazdasági létünk megszilárdulásának egy-egy tényezőjét látjuk; és ha mindent elkövetünk, hogy a létező iparágakat fejleszszük és megszilárdítsuk, a nem létezőket pedig meghonosítsuk; ha az iránt egyetértőleg jár el a törvényhozás, a kormány és a társadalom, akkor mennyivel inkább hivatásunk ez egy oly fontos iparággal szemben, mint a czukoripar, melynek világgazdasági jelentősége az összes mezőgazdasági iparágak közt első sorban áll, mely tehát bátran versenyezhet, a világgazdasági szempontot, tekintve akár a malom, akár a szesziparral, egy oly iparággal, mely nálunk nem is új s már a technicai fejlettség igen magas fokát érte el; és csupán csak az adózási viszonyok által hozatott oly kedvezőtlen helyzetbe, hogy további fejlődése megakadt, sőt bizonyos tekintetben hátramaradi E tekintetben, t. ház, csak egyet akarok megemlíteni. Ha számítjuk azon értékösszeget, melyet az összmonarchia czukoripara képvisel, akkor te kintetbe véve, hogy egyes években a bruttó adóbevétel 43 — 45 millióra ment, bátran állíthatjuk, hogy az összmonarchiában a czukoripar évi termeivényének értéke 200 millió forintot tesz. Ha csak azon arányt sikerült volna fentartani, mely 1868-ban meg volt a magyar czukoripar és az osztrák között, tudniillik, hogy midőn a monarchia összes ezukoriparának 16%-át tette a magyar czukoripar, akkor már ez Magyarországra nézve 32 millió frt értéket képvisel. Tehát oly iparág ez, melyhez hasonlót Magyarországon nagyon keveset találunk. Elszámlálhatnám valamennyit, mely hasonló fontossággal bir, ilyen például a malomipar, a vasipar, talán még a szeszipar is, de ezeken kivül egy sem. Az ily fontos iparágat elhanyagolnunk, az ily fontos iparág fejlesztésére s már elért positiójának visszavívására minden lehetőt el nem követnünk, azt hiszem, valóságos közgazdasági hiba volna. Még nagyobb fontosságot tulajdonítok azonban a czukoriparnak és illetőleg a répatermelésnek mezőgazdasági szempontból. Ezt sem kívánom bővebben taglalni, de azt hiszem, hogy midőn közgazdaságunk súlyos válságban szenved, midőn terményeink értékesítése napról-napra nehezebbé válik; mikor keresve keressük azon új terményeket, a melyek a megcsökkent jövedelmet pótolhatnák, akkor örömmel kell megragadnunk minden oly terményt, a mely a mezőgazdaságnak megcsökkent jövedelmét pótolhatja és mely legalább eszköze lehet annak, hogy a jelenlegi nagy mezőgazdasági válságból kibontakozhassunk. Én a czukoripart, illetőleg a répatermelést ilyennek tekintem.