Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

70. országos ülés márczius 5-én, hétfon. 1888. 85 A mi a czukoripar, illetőleg a répatermelés jövedelmezőségét illeti, erre csak néhány számot akarok igen röviden idézni. Köztudomású, hogy átlagos számítások szerint kedvező és alkalmas mivelés alatt 10 évi átlagban a czukorrépa catastralis holdankint 200 métermázsát szolgáltat. Azt is tudja mindenki, hogy a répának értekesíthetése oly helyen, hol a czukoripar csakugyan honos, 1 írt, sőt 1 frt 30 krra tehető. Ennek következtében egy catastralis holdnak bruttó hozama e czímen 200—280 frtra tehető. De hozzájárul ehhez a takarmányul szolgáló répaszelet, a mely a mezőgazdaságra nézve e szempontból talán még fontosabb, mint maga a répa. Ez a termesztett répának 25—30%-át teszi és köztudomású, hogy azon vidékeken a hol a czukoripar honos, a gyárak ezt a termelőnek az áron felül vissza szokták szolgáltatni. Ennek értéke, miután az ily répaszelet, egyfél számértéket képvisel, 50 — 80 frtra tehető. Végre hozzászámítandó a répalevél, mely a legújabb kutatásokszerintjbebizonyíthatólag alegjobb takarmányok közé tartozik azon oknál fogva, mivel sok legényt tartalmaz, bár igaz, hogy magában nem etethető, de elkészítve például ensilage utján vagy szalmával keverve jó takarmányt képvisel. Ennek értéke is 10 — 20 frtra tehető. Összesen tehát egy catastralis hold nyers jövedelme 260 —380 frtra tesz. Hogy ebből mennyi a tiszta jövedelem, a viszonyoktól függ. De ha csak 25%-ot veszünk is, már ez oly eredmény, melyet semmiféle más Magyarországon dívó termény nem szolgáltat. A búza bizonyára nem, különösen a mostani 7 frtos árak mellett; mert ha átlag 6 métermázsát számítunk is holdanként, akkor is csak 42 frt egy hold után a jövedelem. De a burgonya sem versenyezhet a répával, pedig ezt a szeszipar által feldolgozva a legjövedelmezőbb termelési ágnak tekintik. Mert burgonya csak félannyi terem, mint répa és a burgonya értékesítése is oly helyen, hol nem emberi táplálékra, hanem ipari feldolgozásra szolgál, csak 50 krra, tehát félannyira tehető, mint a répa ára, ugy, hogy a burgonya-termesztés jövedelme legfeljebb egyharmadát, egynegyedét teszi a czukorrépa jövedelmének. Igaz, hogy a répa ezen nagy jövedelmezősége csak a leggondosabb mivelés és mesterséges trágyázás alkalmazása mellett érhető el. De én •ezt nemcsak bajnak nem tekintem, sőt előnynek. Mert ha a földmivelő megtanulja a gondos nrivelést a czukorrépánál, más növényeknél is alkalmazni fogja és ott is kedvezőbb eredményeket fog elérni. A mi pedig a mesterséges trágyát illeti, tudjuk, hogy a czukorrépának phosphorsavas tartalmú trágyákra, úgynevezett phosphatokra van szüksége. Már pedig a ki Magyarország mezőgazdasági viszonyait ismeri, akinek csak homályos fogalmai vannak a mezőgazdasági chemiáról: tudja, hogy Magyarország merő szemtermelés mellett csak igen rövid ideig bírhatja a termelést a a nélkül, hogy mesterséges trágyát ne alkalmazna, különösen ép e phosphatokat. Mert a szemtermelés egyoklalúlag a phosphortartalmú anyagokat zsarolja ki a földből és ha ezek nem pótoltatuak, ez aduig, mig a föld szüzereje tart, talán nem fogja az aratások eredményét csökkenteni, de aszüzerő nem tarthat örökké és előbb-utóbb, azt hiszem, nem sok idő múlva bekövetkezik az idő, hogy a phosphatok alkalmazását nem fogjuk többé nélkülözhetni. Már pedig egyoldalú szemtermelés mellett lehetetlen oly jövedelem többletet kihozni, melyet mesterséges trágya beszerzésére lehetne fordítani. Ellenben a czukorrépa-termelés igenis megadja erre a lehetőséget és kényszeríti a gazdát ez irányba térni. És ezért a mesterséges trágya alkalmazásának szüksége nemcsak nem hátrány, hanem valóságos előny. Az is igaz, hogy jelenleg divó mezőgazdasági rendszerünkbe a czukorrépa nem illik be — legalább abba a rendszerbe, mely ma még általánosan el van terjedve. A hol a répát tényleg termesztik, mintpéldául Sopron- és Pozsonymegyében, el is ejtették a három nyomású rendszert és behoztak egy négynyomásút. De én ezt se tartom bajnak, sőt ellenkezőleg előnynek, még pedig ép olyannak, mint a mesterséges trágya alkalmazátiak szükségét. A háromnyomású rendszer, mint tudjuk, igenis jogosult, de csak ott, hol nagy rétes legelő-területek állanak rendelkezésre és az ezek segítségével nyerhető trágya a szántóföld javára fordítható. Ma azonban, midőn réteink és legelőink legnagyobb részét feltörtük, midőn más segítsége a szántóföldnek nincs, mint az a szalma, melyet visszaadunk neki, ezen rendszert zsarolási rendszernek tekinthetjük és hogyha minél előbb sikerül attól szabadulnunk, annál jobb. És, t. ház, még egy magasabb közgazdasági tekintetet is volnék bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Ez egy oly dolog, melyet én már más alkalommal is érintettem, de miután a jelenlegi viszonyok közt összes közgazgasági politikánk egyik irányelvét kell, hogy képezze, most sem hallgathatom el. (Halljuk! Halljuk) És ez abban áll: miután mi a gabnavámokat s hozzátehetem, a hasonló természetű marhavámokat igen nagy áron, az ipari vámok árán vásároltuk meg az osztrákoktól, kötelességünk arról gondoskodni, hogy ezen gabnavámok Magyarországra nézve érvényesüljenek. Mert a mostani viszonyok közt még nem érvényesülnek. De igenis érvényesülhetnek, mihelyest a monarchia nem lesz többé arra utalva, hogy a felesleget búzából és állatokból ki kelljen vinnie, hanem maga fogja azt elfogyasztani, midőn tehát ezen czikkek nem kiviteli, hanem behozatali czikké válnak, ép ugy, mint az osztrák iparosokí nak nyújtott ipari vámok tárgyátképező iparczik-