Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

70 75. országos ülés márezins 3-án, szombaton. 1888. ítélni (Helyeslés a jobboldalon) és ha azt látom, hogy olyan a törvényjavaslat, mely a magyar czukortermelő iparnak kedvező, engem az nem tudna elkeseríteni, hogy ebben a magyar kormánynak valami nagy érdeme nincs és ez nem fogna visszatartani attól, hogy megszavazzam. (Helyeslés a jobboldalon.) De hát lássuk, hogyan állunk a másik kérdéssel, tudniillik az adózás kérdésével, (Halljuk!) hogy tudniillik a magyar kincstár kisebb vagy nagyobb részben fog-e a forrásból meríteni. Azt hiszem, azt, hogy a magyar kincstár ezentúl kisebb mérvben fogna meríteni e forrásból, vagy hogy a károsodás nagyobb mérvű lenne, azt komolyan senki sem bizonyította. Maga Horánszky t. képviselő ur is csak annyit mondott — ha jól emlékszem — hogy lehetséges egy esetben, abban az esetben tudniillik, ha az Austriából nyert ezukor jön a mi rafinériánkba és az ismét visszamegy Austriába : akkor lehetséges, ha nem menne szabadraktárba, hogy Magyarország oly czukor után fizet adót, amely sem itt nem termesztetett essem itt nem fogyasztatott. Azt el fogja ismerni a képviselő ur, hogy egy problematicus és nem valószínű és a szabadraktárak kifejlése mellett, melyre e törvényjavaslat czéloz, az eshetőségek közé egyáltalában nem számítható. De általában nem akadt senki, a ki azt vitatta volna, hogy a czukoradó jövőre a magyar kincstárnak kevesebb jövedelmet szolgáltat. Sőt én azt hiszem, hogy valamivel többet fog szolgáltatni. Megmondom miért: épen egy olyan okért, a miben az új javaslat eltér a régitől és én erre mégis súlyt fektetek, mert midőn t. képviselőtársam szembeállította egymással a két javaslatot, a régit és az újat, nem méltóztatott tekintetbe venni — a mire én igen nagy súlyt fektetek — a mit részéről rossznak tartott, de a mire, azt hiszem, sikerült bebizonyítanom, hogy alapjában egyáltalában nem volt rossz. Tudni illik, mi az eltérés a régibb és az újabb javaslat közt. Ez a 46. §-ban előadott módja a megtérítésnek. Hogyan történik ez a megtérítés? Ttt egy pillanatra kérem a t, ház figyelmét, mert nagyon óhajtom, hogy a kérdést tisztán és világosan állíthassam a t, ház elé. (Halljuk! Halljuk!) Hogyan van tervezve az új javaslatban a megtérítés? Akképen, hogyha Austriából hozzánk behozatik bizonyos czukormennyiség, annak adója itt fizettetik meg, de természetesen, minthogy a javaslat czélja az, hogy ne a fogyasztás, hanem a termelés arányában történjék a visszatérítés, ez az adó vissza fog téríttetni Austriának. Tehát első sorban a magyar kincstár pénztárába fog folyni, de azután a magyar kincstár visszatéríti Austriának, hogy egészben véve megmaradjon az arány és hogy az adóztatás a termelés szerint történjék. Azonban egy nevezetes kivételt statuál a46-ik §.; azt tudniillik, hogy a visszatérítésből levonandók azon összegek, a melyek az ország területéről kivitetnek. Ez lényeges különbség, a melyet lesz szerencséin példával is megvilágosítani. Azon mennyiségek, a melyek Austriából behozattak és innen kivitettek vagy megfordítva, természetesen levonattak az előtt is; az, hogy azon mennyiség, a mely Magyarországban termeltetik és innen kivitetik, levonassék azon összegből, melylyel Ausztriának tartozunk, ez új és a javaslatnak nem megvetendő előnye. Hogy ezt practice is lássuk, számokkal is fogom ezt röviden igazolni. (Halljuk! Halljuk!) Nem ragaszkodom, t. ház, a tekintetben ahhoz, hogy azok a valóságnak is megfelelnek, nincs is erre szükség s csakis a példa kedvéért használom azokat. Tegyük fel, hogy a czukortermelés ma 250,000 métermázsa és ebből kivitetik 50,000 métermázsa; tegyük fel továbbá azt, hogy — és ezzel befejezem feltevéseimet — Austriából behozatik hozzánk 200,000 métermázsa czukorral több, mint a mennyit mi Austriába kiviszünk. Ha a mai állapotok szerint nézzük az adózást, mi fog ezen mennyiségek után a magyar kincstárba befolyni? A mai állapot szerint a magyar kincstár pénztárába befolyik azon 200,000 métermázsa czukor adója, a mely idehaza termeltetik és fogyasztatik. Az 50,000 métermázsa, a mely idehaza termeltetett, de kivitetett, az nem fizet adót. Hasonlókép azon 200,000métermázsasemfizetadót, a melyAustriából hozzánk bejött. Tehát a mai viszonyok szerint 200,000 métermázsa lesz az, miért az adó itt fizettetik, ellenben azon változott formában, melyet a törvényjavaslat nyújt, a 200,000 métermázsán kiviil, a mely egyenesen a magyar kincstár zsebébe folyik, van még 200,000 métermázsa, a mely Austriából idejő és első sorban a magyar kincstárnak fizeti meg az adót. Ezt azonban vissza kell téríteni, de nem az egész mennyiség után, mert azon mennyiséget, a mely kivitetik, le lehet vonni és igy Austriának nem 200 ezer, hanem csak 150 ezer métermázsáért kell fizetni. Horánszky Nándor: Hogy ez mily tévedés, azt majd kimutatom. Láng Lajos: Ha tévedtem, t. ház, saját igazolásom végett hivatkozom azon munkára, melyet az ellenzéki padokról is, mint igen kitűnő auctoritást állítottak oda. E szerint a magyar kincstár részesedése még kedvezőbb színben van feltüntetve, mint a hogy én mondottam. Azt hiszem tehát, hogy abban concludálhatok, hogy a törvényjavaslat a helyzetet lényegesen nem alterálja, hanem az egészben véve, czukoriparunk helyzetét javíthatja, de semmi esetre sem teheti rosszabbá. A javaslat a kincstárnak helyzetét is inkább javítja, mint rontja, még ha azon álláspontra helyezkedem is, hogy a magyar kincstár részesedése aránylag nem változik és hogy az ezentúl is csak azon arányban részesül, mint eddig, mert még ezen esetben