Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

75. országos ülés márczlos 3-í.n, szombaton. 1S88. 7 J is emelkedni fog jövőben a magyar czukoripar, a mit én nem tartok oly illusiónak, mint a képviselő ur. És nem is akarok azon álláspontra helyezkedni, hogy a magyar czukoripar ezen és ezen ok miatt nem virágozhatik, mert ha ezen álláspontra helyezkedném, akkor minden ipari fejlődésről le kellene mondanom és én nem jutottam még' odáig, hogy képes volnék Magyarország ipari jövőjéről lemondani. Én tehát hiszem, hogy a midőn az adórendszer oly irányban változik, mely a czukoripar előnyére válik, akkor azon fejlődésből, melyet a czukoripar Magyarországon vesz, a magyar kincstár helyzete kedvezőbb leencl, hogy ha magában véve a megosztási arány lényegében változni nem is fogna. Igyekeztem igen röviden összefoglalni azokat, a miket mondani akartam és nem is szándékozom a t. ház türelmét tovább fárasztani. (Halljuk! Halljuk!) Igyekeztem rámutatni azon, nézetem szerint egyedül helyes álláspontra, a melyről e kérdést megítélni lehet. Egy pillanatig sem habozom annak kijelentésében, hogy a czukoradó jövőre sem fogja a magyar kincstárnak valami fő jövedelmét képezni. Elismerem minden habozás nélkül, hogy a czukoradó jövőben is nagyban véve oly adónem lesz, melyből Austriának sokkal több haszna van, mint a magyar kincstárnak. De midőn ezt elismerem és mindennek daczára a törvényjavaslatnak elfogadására szavazok : teszem azt azért, mert — ismétlem — nem hihetem, hogy épen magasabb politikai szempontokból egy nagy rendszer egyes kiszakított részeinek összekötőjét szabad legyen egyoldalúkig megítélni. És épen azért, mert erős meggyőződésem az, hogy csak a közösség és összetaxtozandóság eszméje köti össze a részeket és mert meggyőződésem, hogy azon más adónemnek oly mérvű kihasználását, melyet érdekünk megkövetel, csak gátoljuk és megnehezítjük az által, hogy minden egyes javaslatnál kicsinyesen mérlegelünk minden egyes forintot, melyből Austriának esetleg több haszna van; mert avval sem vagyok tisztában s azt sem akarom vita kérdésévé tenni, vájjon Austriának a szesznél lesz-e nagyobb károsodása javunkra, mint a milyen a mi károsodásunk esetleg e törvényjavaslatnál: nem habozom kijelenteni, hogy a ki az egész rendszert őszintén és igazán akarja elfogadni, a ki azt nem akarja a pillanatnyi szeszély változásainak kitenni és a ki meg van győződve arról, hogy Magyarország gazdasági és politikai, rendszere magában véve olyan, mely az ország gazdasági és adózási érdekeit megóvja : annak nem szabad egyes kis részleteket elvontan tekinteni, mert ezzel csak azt érjük el, hogy támogatjuk a monarchia másik felében sokkal erősebben érvényesülő érdekirányzatokat, amelyek az érdekközösség ezen eszméjét meglazítani és meggyengíteni hajlandók. E szempontból e törvényjavaslatot a t. háznak tisztelettel elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jóbbfelSl.) Horánszky Nándor: T. ház! A házszabályokban gyökerező jogomnál fogva pusztán és kizárólag tévesen értett vagy inkább félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítására kívánok szorítkozni. (Halljuk! lalfelSl.) Az előttem szólott képviselő ur azt monda, hogy nem helyezkedhetünk azon kicsinyes álláspontra, hogy egy tál lencséért adjuk el talán fontos jogainkat; ez következnék pedig be akkor, ha azon egy negyed vagy félmillió forintnak megtérítését kívántuk volna, a mely a prágai nagy tanácskozmány alkalmából Magyarországnak eshetőleges sérelmeivel szemben kifejezésre jutott. (Halljuk/ Halljuk !) Ezt, t. ház, nem mondtam. Ezt csak például hoztam fel arra nézve, hogy mily kevéssé igyekezett a t. kormány az ország jogait és érdekeit megoltalmazni akkor, midőn bizonyos igazságtalanság a monarchia másik államában oly férfiak által is elismertetik, kiket talán Magyarország nagy barátainak e téren nem tarthatunk. A mit én mondtam, az az volt, hogy én radicalis állásponton állok és részemről semmi körülmények közt sem engedhetek abból, a mi Magyarországot különösen a mai nehéz viszonyok közt joggal megilleti és a mi Magyarország természetes jövedelmeit képezi. És a mit még mondottam, illetőleg a mit kifejezésre juttatni kívántam, azaz, hogy a t. kormány nem igyekezett Magyarország érdekeit egyáltalában semmi téren megoltalmazni, még akkor sem, ha ennek a törvényjavaslatnak álláspontjára helyezkedünk. Egy bizonyítéka ennek az, hogy például a czukoradónál a contingentálást nem méltóztatott kisebb adótétellel megkísérteni, a mi legalább egy részét biztosította volna Magyarország termelése számára. Ez volt álláspontom, ne méltóztassék tehát ezzel szemben nekem oly intentiókat tulajdonítani, melyeket a magaméinak nem vallhatok. (Helyeslés halfelöl.) Láng Lajos: Engedje meg a t. ház, hogy igazolásomra felolvasom t. képviselőtársam beszédének azon részét, melynél fogva azt hihettem, hogy ő azt a megjegyzést tette. A t. képviselő ur ezt mondta: „És hogy e tekintetben nemcsak én vélekedem igy, hanem így vélekedtek Austriában is a prágai nagy tanácskozáson, ez iránt bátorkodom arra hivatkozni, a mi különösen nem érdektelen dolog, hogy azon tanácskozásnak egyik tagja, bizonyos Chodek ur constatálta azt a körülményt, hogy ezen törvény az 1 frt 75 kros emelés mellett, Magyarországra nézve minden esetre hátrányosabb lesz, tekintve Austriának ide való behozatalát, szerinte körülbelül V* millióval; s akkor ő azt proponálta a tanácskozmánynak,hogy