Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

(;g 75. országos ülés márczi > 3-áa, szombaton. !88S» az, hogy én nagyon is elismerem, hogy a czukor­adó magában véve reánk nézve több hátránynyal, mint előnynyel jár, de épen azért, midőn mi egy czukoradójavaslattal állunk szemben, felfogásom szerint nem azt kell mérlegelni, hogy mennyiben áll a károsodás ezen adónemnél, hanem ha nem akarunk kiterjeszkedni valamennyi adóra, melylyel az összefüggésben van, különösen azzal az egygyel, melylyel legszorosabb Összefüggésben van, a szesz­adóval — a mit a jelen pillanatban még nem is tehetünk — akkor a jelen törvényjavaslat tárgya­lására nézve nézetem szerint, csak egyetlen mód lehet helyes — mindig abból kiindulva, hogy a közös alapon állunk és a vámközösség ellenségei nem vagyunk— tudniillik azon kérdés tárgyalása, hogy ez a javaslat a korábbi törvénynyel szemben mennyiben óvja meg a mi érdekeinket, ugy az államkincstár, mint a közgazdaság és a fogyasztók szempontjából. Ez lehet egyedül a kérdés és erre kell felelni és minden más irányba való terelése a kérdésnek, azt hiszem, arra vezet bennünket, hogy oly tévutakra és oly labyrintusokba jut az illető, melyekből lehetetlen kiszabadulni máskép, mint oly kicsinyes fogásokkal, melyek nem vezetnek kellő sikerre. Mit mondjak akkor, t. képviselőház, a midőn e javaslattal szemben a praemiumhiveit támadták. Hol van ezen támadás jogosultsága? Mi vagyunk azok, kik a praemiumot meghonosítottuk, mi vagyunk azok, kik a praemiumot felemeltük, váj­jon van-e közülünk valaki, ki a praemium intéz­ményét helyeselné és ki nem kívánná eltörlését, van-e, a ki kétségbe vonná, hogy ez tényleg meg­terheltetése a kincstárnak egy nagy ipar érdeké­ben? Ezt senki nem vonta kétségbe és ép azért nyitott ajtót méltóztatott betörni, midőn a praemium ellen általában felszólaltak. De egészen más kér­dés, hogy az adott viszonyok közt nélkülözhető-e a praemium és nem hiszem, hogy valaki jó lélekkel, komoly megfontolással a mai viszonyok közt azt mondhatja, hogy a czukoriparnál a praemium oly szerepet játszik, mint a gabonánál, bornál, stb. Mert hogy vagyunk a czukoripar tekintetében ? Mindenki tudja, hogy a czukoriparnál épen az adóztatásnak ilyen vagy amolyan, kétségtelenül helytelen terelése folytán az átalányrendszer mel­lett oly túlproductio fejlődött ki, mely magát a czukoripart végveszedelemmel fenyegette. Méltóz­tatnak ismerni az adatokat, melyek rendelkezé­sünkre állanak és azokból lehet látni, hogy az utolsó években egy évben a czukorrépa feldolgo­zása 40 millió métermázsáról 20 millióra szállott le, tehát egy esztendőben felére csökkent le és az által, hogy más országokban a praemium sokkal nagyobb, mint például Francziaországban és mikor egyáltalában minden oldalról magának a czukor­iparnak kivitele veszélyeztetve van, akkor azt mondani, hogy a praemium arra szolgál, hogy más \ országoknak czukoriparát kiszorítsuk az illető piaczokról, az az igazság elferdítése, mert nem arról van szó, hogy egyeseknek előnyt adjunk más országokkal szemben, hanem arról, hogy azon előnyökkel szemben, melyekkel mások bírnak, a mi czukoriparunkat abban az állásban, melyet eddig elfoglalt, megtarthassuk. (Helyeslésjóbbfdől) Azt hiszem, ha magáról az osztrák iparról volna szó, akkor sem szabadna arra az álláspontra helyez­kednünk, hogy ez oly kérdés, melylyel mi idegen érdekeknek hozunk áldozatot. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy nem csak az osztrák iparról van szó, még pedig épen azért, mert nem áll az,. a mit szintén ellenzéki oldalról hallottunk, hogy tudniillik a külföld sokkal távolabb van a magyar­országi gyárakhoz, mint a csehországi és hasonló gyárakhoz, mert hisz az osztrák-magyar czukor­nak piacza nem Csehország közelében fekszik, nem Németország és Francziaország piacza, hanem legnagyobb piacza a kelet, ugy hogy a kivitelnek 60 egynehány százaléka keletre esik. Akkor azt mondani, hogy mi a kelettől távolabb esünk és hogy minden kilátása és eshetősége a kivitelnek sokkal nagyobb mértékben van meg az osztrák iparra vonatkozólag, mint a mieinkre vonatkozólag, azt hiszem, nagy tévedés. De hasonlag tévedésbe esett, azt hiszem, Horánszky Nándor t. képviselőtársam tegnap akkor is, a midőn igazolását kereste annak, hogy miért emeltetett fel a visszatérítés összege ma 5 millió forintra, mikor ez az előtt csak 4 millió forint volt­os a midőn azon számítást kifogásolta, a mely ennek alapjául szolgál. Itt egy kis hiba csúszott be a számcsoportosításba és ez az oka, hogy nem tudta megtalálni annak igazolását, hogy a mostani magasabb praemium mellett — mert a praemium magasabb, mint volt az előtt — miért kellett egy­szersmind a praemium végösszegének is emelkedni. Hogy tévedésre ne adjak alkalmat, meg akarom jegyezni, hogy a praemium az új javaslatban név­leg nagyobb, mint a milyen volt a régi törvényben, de tényleg nem az, mert a mai praemiumhoz képest az újabb tulaj donképen kisebb, mint eddig volt. Honnan keletkezett t. képviselőtársam tévedése ? Sokáig törtem ezen a fejemet és azt hiszem, rá­jöttem. Az ő tévedése tudniillik abban van, hogy ő egyszerűen összeadja a nyers czukornak és raffinált czukornak összegét és azt egynemű ösz­szegeknek véve, ekként számít és azután az így keletkezett átlagot sokszorozza a praemium össze­gével és azért hoz ki az első esetben átlagképen 2.800,000 métermázsát és a másik esetben 2.600,000 métermázsát. Pedig az átlag nem 2.800,000 métermázsa az első esetben és nem 2.600,000 a második esetben sem és az, hogy a második esetben kisebb átlag mellett nagyobb összeg jő ki, mint az első esetben, az nem ellen­' mondás t. képviselő ur azért, mert a második eset-

Next

/
Oldalképek
Tartalom