Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

58 74. országos ülés márezins 2-án, pénteken. 1888. megszavazok nagyobb adótételt is a ezukorra, csak segítsünk az államháztartáson; mert végül azt látom, hogy külön fogyasztási adónk is van, ezenfelül istápoljuk az osztrák gyárosokat és töm­jük az osztrák kincstárt: én sem elvileg, sem gazda­ságilag, sem pénzügyileg, sem az ország méltóságára és önérzetére való tekintettel nem fogadom el a törvényjavaslatot és azt sem én, sem elvbarátaim meg nem szavazzuk. (Elénk, hosszantartó helyeslés a hál- és szélső haloldalon.) Mudrony Soma: T. ház. (Felkiáltások: Holnap/ Ma! Zaj.Halljuk!) Azt hiszem,nem lesz köz­tünk senki sem a ház ezen oldalán, még kevésbé a túloldalon, a ki kétségbe vonná, hogy a helyes kiindulási pont, melyet e törvényjavaslat megítélé­sénél követnünk kell, az a tény, hogy e törvény­javaslat kiegészítő alkatrészét képezi az Austriával kötött vám- és kereskedelmi szövetségnek. Mert ha ez nem volna igy, ha nekünk tisztán saját financiális és közgazdasági érdekeinket kellene szem előtt tartani: akkor e törvényjaslat mind egészében, mind legfontosabb részleteiben egészen más lehetne és másnak is kellene lenni. Akkor mindenek előtt — a mit különben az előttem szólt képviselőtársaim is kifejtettek — egészen feles­leges volna a törvényben kiviteli praemiumról szólni, mert ha fogyasztásunk tetemesen felülhaldja termelésünket, akkor a kiviteli praeminm, mint ilyen, magában véve non sens. És ha elesnék a praemium szüksége, elesnék annak szüksége is, hogy terményadót hozzunk be és ha elesnék a terményadó szüksége, felesleges volna azon nagy ellenőrködési apparátus, mely ezen törvényben contempíálva van, szóval az egész törvény sokkal egyszerűbb, sokkal szabadabb mozgást engedő, sokkal könnyebben keresztülvihető lenne. De ezen törvény lényeges kiegészítő részét képezi a vám- és kereskedelmi szövetségnek, ez pedig már meg van kötve. A szövetségi szerződés szavai szerint a czukoradó egyikét képezi azon ügyeknek, melyekben a monarchia mindkét felében egyenlő törvény és igazgatási szabályok szerint kell eljárni. E szerint Austriának ezen ügybe beleszólása van, és minthogy az osztrák czukor­ipar sokkal fejlettebb, mint a magyar, a tények logicájában rejlik, hogy az osztrák czukorérdek sokkal hathatósabban léphet fel ezen ügyben és Magyarország nem képes saját érdekeit oly nagy mértékben érvényesíteni. Ezen tényállásból már kivonta Helfy t. bará­tom a következtetést azon irányban, hogy azon párt, melyhez én is szerencsés vagyok tartozni, minő álláspontot foglal el e törvényjavaslattal szemben. Én ezen fejtegetésekhez, ismétlésekbe nem akarván bocsátkozni, nem szólok hozzá, hanem csak néhány szerény észrevételt leszek bátor tenni. (Bálijuk !) A ki visszaemlékezik azon nagyszabású tanácskozásokra, melyek az 1878-ikryámszövetség megkötése alkalmával, különösen ezen törvény­javaslatra és illetőleg az indirect adókra vonatkozó­lag folytattattak, emlékezhetik arra is, hogy ez ügy valóban igen heves vitákra adott alkalmat, sőt valóságos pártforrongásokra is. És méltán a czukoradó-törvény volt legsötétebb pontja az Austriával való vám- és kereskedelmi kiegyezés­nek, nem ugyan azért, minha talán nem lett volna azon kiegyezésnek oly része, mely nagyobb köz­jogi,közgazdasági vagy pénzügyi érdekeket érintett volna, hanem azért, mert nem volt a kiegyezésnek egyetlen egy része sem, melyben az osztrák érdek a magyar érdekkel oly homlokegyenest ellentétben állott volna és a melyben a magyar érdeknek ne kellett volna magát oly kézzelfogható és feltűnő módon alárendelni. Különösen két sérelem volt, melyre kiválóan nagy súlyt kellett fektetni e kér T désben. Egyik pénzügyi sérelem volt, tudniillik az, mely itt Helfy Ignácz és Horánszky Nándor t. kép­viselőtársaim által is kifejeztetett és a mely külön­ben a ministerelnök úr által is mai beszédében kiemeltetett, hogy tudniillik, Magyarország a czukoradó berendezésnél fogva saját fogyasztói által fizetett adójának jó nagy részét nem a magyar kincstárba, hanem az osztrák kincstárba szolgál­tatta. A másik, szerintem, nem kisebb sérelem volt az, mely itt szintén hangsúlyozva volt, hogy tudniillik az átalány rendszer következtében a jobb répából dolgozó czukorgyáraknak oly nagyszru előnyök adattak, a melyekkel szemben a rosszabb répából dolgozó czukorgyárak fenn nem állhattak és létükben veszélyeztettek. Én, t. képviselőház, a végett, hogy különösen azon egyenlőtlenséget, a mely a répa különbözősé­géből eredő czukor feldolgozására nézve az adóban előáll és azt, hogy ezen egyenlőtlenség mily hatást gyakorolt az egyes czukorgyárak versenyviszo­nyaira és jövedelmezőségére, praegnans alakban feltüntessem s bátor vagyok egy példát felhozni s azt a t. ház szíves figyelmébe ajánlani. (Halljuk!} Két különböző typusu gyárat veszek fel, egy olyat, mely 8%-os répából és egy olyat, mely 12%-os répából dolgozik. Az első meglehetősen megfelel annak a typusnak, a mely a 70-es évek­ben még a magyar gyárakra nézve állott. Azóta természetesen változtak a viszonyok, mert épen a legrosszabb répából dolgozó gyárak elesvén, a viszony természetesen e tekintetben kedvezőbb. A másik meglehetősen megfelel az osztrák czukor­gyárak typusának, nem mondom, a legjobbnak, de a legrosszabbnak sem. Ha ekét gyárat összehason­i lítjuk, a. következő eredményt fogjuk látni. Vegyük | mindenek előtt az adót. Az adó az első gyárnál, I tudniillik a magyar typusunál, 10 irtot tett, a másiknál tudniillik az osztrák typusunál, 6 frt 67 krt, e szerint tehát már maga az adó 50%-al volt nálunk magasabb, mint Austriában. Ehhez y < t. ház, hozzájárul a restitutió, s illetőleg a resti-

Next

/
Oldalképek
Tartalom