Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-74
50 74, országos filés márcaius 2-án, péuteken. 1888. már a 30-as évek elején Franeziaországban be volt az hozva, tehát tapasztalatok is voltak már ezen irányban. De a képviselő ur, miután ezt elmondta, most azt mondja: azóta azonban tapasztalatok tétettek s meggyőződött róla a világ, hogy a terményadó nem ér semmit. (Tetszés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: Nem mondtam ! Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: Engedelmet kérek, a t. képviselő ur azt mondotta, hogy az nem hozza meg azon jó eredményt, a melyet tőle várunk. Ha még ehhez hozzá veszem, hogy midőn az utóbbi kiegyezések történtek, mikor a ezukoradó megállapítása régebben szóba jött, nemcsak 18 évvel ezelőtt, de azóta is mindig fejtegettetett azon oldalról, hogy azon adó mennyire ellene van érdekeinknek, miért nem hozzák be a terményadót? Ugy látszik, a tapasztalatokat, hogy a teriuéuyadó nem ér semmit, csak abban a perczben szerezte meg a t. képviselő ur, midőn a kormány a terményadót proponálta. Megjegyzem, hogy én a képviselő ur helyén — de hiszen ő ítélheti meg, hogy ez irányban mi helyes, mi nem — semmi esetre sem idéztein volna fel, bár az ellenpárthoz tartozom, de általam is becsült SimonyiErnő nevét, csak azért, hogy aztán rábizonyítsam, hogy a mit ő akart, az nem jó; pedig a képviselő urnem azért, hogy rábizonyítsa, de csak, hogy azt bizonyítsa, hogy rossz, a mit mi proponálunk, még erre is készséggel vállalkozott. (Élénk tetszés a jobboldalon.) A képviselő ur azt is felhozta, hogy hiálian concurrálnak a mi czukorgyáraink, ép ugy nem fognak tudni emelkedni a közös vámterület mellett a terményadó folytán, mint eddig. Erről majd szólok még pár szót, most csak azt jegyzem meg, hogy magam is a terményadó behozatalával mindent elhárítva, a mi nehezebbé teszi itt a fejlődést, nem látok. Ezt, ha jól emlékszem, az előadó ur sem mondta; de igen is azt, hogy a legnagyobb akadály ez által el lesz hárítva. A képviselő ur azonban ezután felhozta a különbségek közt az olcsó pénzt. Bocsásson meg, hitellel biró gyárvállatok, ma itt vagy épen semmivel drágább, vagy alig valamivel drágább pénzzel tudnak dolgozni, mint a monarchia másik államában. (Ugy van! a jobboldalon.) Felhozta még a szállítási adót szemben a vasúti tarifa-kedvezményekkel. E tekintetben minden szállítási adó daczára bátran merek ráhivatkozni, hogy a magyar vasúti tarifa a magyar terményekre a tömeges szállításnál nem kedvezőtlenebb, sőt azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy kedvezőbb. Itt is tehát az a differentia, melyet felállított azért, hogy a kormányt vádolhassa, engedjen meg, de a valódi helyzetnek nem Alél meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Tudom, t. ház, én is, hogy minden akadály elhárítva nincs, de miért nincs? Azt hiszem, abban igázok volt mindazoknak, a kik azt mondták, hogy mig a terményadó be nem hozatik, a répa minőségének különbözőségénél fogva majdnem lehetetlenné van téve a magyar czukorgyárak fejlődése, kivéve az országnak azon aránylag csekély részét, melyben a kellő jóminőségű", az Austriában termettel majdnem, vagy egészen egyforma czukortartalmú répa terem. Hallottunk régebben javaslatokat, melyek ezen bajon zóna-rendszer által akartak segíteni; de ha a zóna-rendszer behozatik : akkor is minden esetre egy nagy igazságtalanság megmarad, nem az egész osztrák-magyar monarchia területén, de igenis az egyes zónákon belül és ismét a jobb minőségű répát termelni képes vidékek azok, melyekben a fejlemény lehetővé tétetik. Egyformaság csakis és kizárólag a terményadó által érhető el s ez az, a mit a kormány javasol és ez az oka főleg, a miért ezt javasolja. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur először is azt mondta, hogy midőn az előadó ur felemlítette a régi czukoradótörvény hibáit, kár volt meg nem mondania azt is r hogy annak hatása alatt mennyire csökkent Magyarországon a czukorgyártás. Igaz, t. ház, hogy a czukorgyárak száma tetemesen csökkent; a termelt czukor, vagy a feldolgozott répamennyiség azonban növekedett. Nem lehet tehát azt mondani, hogy maga a czukorgyártás csökkent. De ez is igazolta épen azt, hogy az az átalányozási rendszer annyiban volt káros, a mennyiben a répa-czukorgyártás csakis azon vidékeken volt lehető, a hol, mint már jeleztem, nagyobb czukortartalmú répa terem. Azon gyárak bírtak fejlődni és azok növelték is nagyobb részben termelésüket, mig a más vidékeken levő gyáraknak természetesen el kellett pusztulni. Egyébiránt — hogy el ne felejtsem — a czukorgyártás nagyobb növekedésének egy oly ellensége van Magyarországban, a mely másrészt talán még kedvező jelenségnek is mondható. (Halljuk!) Ez a napszám-árak emelkedése. Méltóztassanak elhinni, hogy az ország azon vidékein, a hol igen nagy mértékben termeltetik a répa, a répatermelési napszám egy része morva- és csehországi behozott munkások által teljesíttetik, mert ezeknek olcsóbb a munkájok, mint a helybelieké. (Igás! a jobboldalon.) Ez nagy baj a gyárfejlődésre nézve, de országos, nemzeti és humanisticus szempontból nem is lehet ezen talán nagyon szomorkodni, mert csak azt mutatja, hogy a mezei munkásoknak jobb sorsuk van nálunk, mint a szomszéd Austriában. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Ez az egyik baj és ez az, a mit ezen törvényjavaslat nem tud, de nem is akar elhárítani. A t. képviselő ur, midőn számítását megteszi^ Magyarország fogyasztását, ha jól jegyeztem fel,.
