Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

74, országos ülés márezius. 2-án, pénteken. 1888. ret ad és tekintetbe véve különösen nálunk, mint eminenter gazdasági országban, hogy a haszon, mely a mezőgazdaságra ebből származik az által is, hogy a gyárak hulladékai visszatérnek a földbe és annak erejét megifjítják, felfrissítik, ez mind az osztrák tartományok mezőgazdaságainak javára megy és mi fizetjük ennek az árát, — kérdem, hogy nem-e oly botrányos állapot ez, melyen bámulni fog az utókor, hogy lehetett nemzet a földön, mely ily állapotokat tűrt, törvénybe iktatott ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kérdezhetném azt is, hogy vájjon lehetséges-e, hogy ily eredményekkel szemben 20 esztendő után lehet-e csakugyan elhinni azt, hogy komoly politicus, kormányférfiu meg legyen győződve arról, hogy még e téren is ;i közös vámterület üdvös Magyarországra nézve. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek, én elhiszem, hogy lehetnek bizonyos ágai az iparnak, bizonyos ágai a kereskedelemnek, melyekre nézve némely ember felfogása szerint ez hasznos lehet, szerintem nem, de még el birom képzelni legalább azt a felfogást ; de hogy ezen törvényjavaslattal szemben, vagyis általában a czukoradó-törvényhozással szemben ez lehetséges legyen, azt tagadom. A ki ezen törvényjavaslattal szemben mondja, hogy mégis üdvös a közös fogyasztási terület, azt vagy vaksággal verte meg az Isten, vagy nz szántszándékkal ámítani akarja magát és a nemzetet, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ezek — mondom — számokkal eonstatált tények, a melyeket bizonyítani nem kell. Itt vaunak az önök által előterjesztett táblázatok, ott vannak az adóhivatali kimutatások, ezeket két ségbe senki sem vonhatja. Lássuk mennyiben fog ezen változtatni az új törvényjavaslat, ha szerencsétlenségünkre törvényerőre fog emelkedni. (Halljuk !) Hát én készséggel elismerem azt, hogy némely dologban javítani fog a múlthoz képest, javítani fog annyiban, hogy megszüntetvén azátalányozási rendszert, el fog enyészni nem egészen, de részben az a hátrány, mely származott azon különbözetből, mely hazai czukorrépánk és a cseh és morva czukorrépa közt létezett és létezik részben még mai napig is Javítani fogja a helyzetet némi részben a kincstárra nézve is, a mennyiben biztos factorokkal van dolga és habár költségesebb lesz az ellenőrzés, elhiszem, hogy valamicskével, de nagyon csekély Összeggel több jövedelem lesz ^és elhiszem azt is, hogy a gyárosokra nézve — nem valamennyiökre, csak némelyekre nézve — szintén előnyösebb lesz annyiban, a mennyiben az eddig létezett adózási rendszer egyenetlensége elenyészik. Ennyiben tehát kedvező lesz azokra nézve, a kik túlságosan sújtattak eddig és kedvező lesz rajok nézve annyiban is, hogy nem ré.szesittetnek kiválóbb kedvezményekben azok, a kik nem répából, hanem melasse-ból, czukorszörpből készítik a ezukrot; mert hiszen kész terményadót fogadván el, nem gondol senki arra, hogy miből készül. Mindezeket kézséggel elismer em, de t. haz, hiszen az általam imént említettek, azon hátrányok közt, a melyek ránk ezen viszonyból származnak, — azon viszonyból tudniillik, hogy erre nézve is közös a fogyasztási terület Austriával — a legcsekélyebbek. Vájjon elenyészteti-e avagy csak enyhíti is azt a nagy kárt, a mit szenvedünk az által, hogy fogyasztásunknak a

/

3-ada az osztrák kincstár és az osztrák iparosok javára megy? Távolról sem. És hogy nem segit rajta, hogy absolute nem változtat ezen, arról gondoskodik a törvényjavaslat 46. §-a. Engedelmet kérek a képviselőháztól, hogy e szakaszt felolvassam, [Halljuk!) mert bizonyos tekintetben ez képezi sarkpontját az egész törvényjavaslatnak ; de másfelől érdekes az azért is, mert mint stylaris minta is világosan mutatja, hogy honnan származik. A szakasz igy szól (olvassa): „Ötödik fejezet. Határozmányok az 1. §. 1. pontjában megjelölt adózatlan czukornak az osztrákmagyar vámterületen belül az ehhez tartozó országok közötti forgalmára nézve. 46. §. Ha az 1. §. 1. pontjában megjelölt adóköteles ezukortermelvények a magyar korona országaiban fekvő valamely czukorgyártelepről vagy szabadraktárból a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban vagy a közös osztrák-magyar vámterülethez tartozó Bosniábanés Herczegovinában fekvő valamely czukorgyár tel epre vagy szabadraktárba, vagy megfordítva adózatlanul szállíttatnak: ez esetben a czukortermelvényeket terhelő fogyasztási adó a czukortermelvényeket befogadó terület által annak a területnek, melyből a czukortermelvények származnak, megtéríttetik abban a mérvben, a mely mérvben eme czukortermelvények mennyisége nagyobb, mint a befogadó terű létről kiviteli jutalmak mellett a vámvonalon át kivitt czukortermelvények mennyisége." No hát, a ki ezt elolvassa, az nem kételkedhetik abban, hogy az német tollból származott, mert igy magyar ember nem stylizálhat. (Ugyvan! a szélső baloldalon.) Hanem hát ez mindegy. Ez csak alaki kérdés. Magyarra fordítva ez a szakasz azt jelenti, hogy ha teszem például Magyarország kivisz 100,000 métermázsa ezukrot, Áustria pedig behoz 400,000 métermázsát, a mint tényleg kell, hogy ennyit behozzon, mert az utolsó kimutatások szerint az összes magyar gyárak maximális mennyiségben 260,000 métermázsát gyártanak. Már pedig

t hogy magyarország kevesebbet fogyaszszon, mint 450—460,000 métermázsa ezukrot, azt egyetlen egy statisticus «em állíthatja. Ellenkezőleg itt van egy jeles munka, mely a ezukoradó tárgyában a „Nemzetgazdasági Szemlé"-nek utolsó száma-