Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

98. országos ülés május 5-én. szombaton. 1888. 371 indokolásban, mind a pénzügyi bizottságban azzal vigasztalt bennünket, hogy ebből az államra íVj teher nem származik. Sietek itt megjegyezni, hogy midőn a t. kormány ezen beruházásokat engedélyezte, a törvényhozást akkor sem kérdezte meg, ha tehát visszamegyek azon időpontra, mikor ezen engedélyezések történtek, ezen időpontra mégis csak minden esetre lényeges teheremelést involválnak. De, t. ház, én bátor vagyok a magam részéről megjegyezni, hogy én nem oszthatom azon felfogást sem, hogy ezen újabbi kamatgarantia elvállalásából az államra ezen időpontban sem származik újabb teher. Azt monda ugyanis a t. előadó úr és a bizottságban a t. minister ur is, hogy ezen összeg megszavazása és az arra kivántató garantia felemelése által az illető vasutaknak üzletszámlái olyan összegektől fognak szabadulni, melyek a kamat-garantia összegének teljesen megfelelnek, vagy talán azt fölözik is; következőleg tehát a teher csak más alapot fog nyerni, de semmivel sem lesz több. És ezt részletezték azzal, hogy jelenleg ezen három vasútnak, melyről szó van, évenként átlag mintegy 519,000 frt engedélyeztetik ilyen természetű beruházásokra. Itt meg kell jegyeznem, hogy ezen vasutak közül egyet, az első gácsországit talán ki kell hagyni, mert ezen vasútnak a múlt évben ilyen természetű kiadásokra törvénynyel engedélyeztetett névleg mintegy 2.200,000 frt, tényleg pedig 1.800,000 forint; következőleg föl kell tennünk, hogy aa első gácsországi vasút üzletszámlái a muít évben megszavazott Összeg által már szabadultak ezen évi beruházási terhektől, mert különben nem tudom, hogy a múlt évben megszavavazott összegnek mi volt a czélja és rendeltetése. Felfogásom szerint tehát az első gácsországi vasat elesik. De itt talán tekintetbe jön azon másik körülmény is, hogy ezen vasutak kettejénél, ha a második vágány kiépíttetik, legalább jövőre a fentartási költségek újabb terhet fognak okozni, mert azt látjuk a vasutak zárszámadásaikból, hogy a felépítmény fentartása körülbelül a felépítmény beruházási tőkének mintegy l°/o-át képezi és igy ezen második vágány kiépítése folytán annak fentartási terhe mégiscsak ezen törvényjavaslat terhére lesz írandó, illetőleg annak forrása ezen törvényjavaslat lesz. Ezen kívül, t. ház — a mint mondatott — az üzletszámla szabadul még részint azon kamatok, részint azon törlesztési összegektől is, melyek időközönkint ezen vasutaknak, mint függő kölcsönök engedélyeztettek és melyek mint ilyenek az üzletszámlát terhelték, mely összegek összesen 515,000 irtot tesznek. Hát ezt én megengedem.; de viszont itt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ezen összegekben tőketörlesztés is van és a függő kölcsön rövidebb idő alatt törlesztetvén, azok nem fogták volna az államot oly hosszú j időre terhelni, a meddig az engedélyokmány terjedelme tart, holott a jelenben kivánt garantiaemelés a terhet a végső időhatárig megörökíti. A mi már azon körülményt illeti, hogy a hadászati czélokra bizonyos beruházások mindenesetre szükségesek lévén, az azokra felveendő összegek kamatai az üzletszámla terhére Írandók, ez csak a jövőre vonatkozik, jelenben tehát ily megtakarításról szó nem lehet. Általában én megengedem, hogy ezen vasutakra vonatkozólag a múltban követett, felfogásom szerint helytelen, hibás és talán törvénytelen elj következtében egy helyzet állott elő, melylyel szemben egy kölcsön contrabáltatván, annak terhei nem fogják az államot a jelenlegieknél jobban terhelni, de hogy egyrészében mégis terhelni fogják, ugy ez idő szerint, mint a közel jövőben, az iránt nekem kétségem nincs. (Igaz/ Ugy van! Helyeslés a bal-és szélső baloldalon.) T. ház! En a magam részéről megengedem azt, hogy azon forma, melyet a t. kormány egy újabb pénzszerzésre e törvényjavaslattal contemplált, elég szerencsés. De mindenesetre sajátságosnak tartom azt, hogy a t. kormány egy kölcsönt vesz fel, melynek czélja — legalább részben — az, hogy maga magát fizesse ki. Sokkal egyszerűbb, sokkal világosabb és mindenki által átérthetőbb lett volna, ha a t. kormány egyszerűen kölcsön felvehetését kéri a törvényhozástól, annak egy részét a szükség mérvéhez képest hadászati építkezésekre fordítja s azután a többi részétől az államot megkíméli. Mert az a 4.200,000 frt, melyet az állam visszakap eddig is terhelte az államot, ennek visszatérülésére csak nem gondolt a kormány valamikor s a törvényhozás is olyannak tekintette a kamat-garantia czímén adott összegeket mindig, melyek megtérülni soha sem fognak. Nem látom tehát be, miért ne lehetett volna azt az eljárást követni, hogy az eddig nyújtott összegekre egyszerűen leszámolván, ezt a jövőre irja, mely ha visszatérül — a mint kívánatos, hogy visszatérüljön — ám jó, azontúl pedig újabb szükségletekre vegyen fel újabb kölcsönt. Ez mindenesetre tisztább, egyszerűbb lett volna és nem indított volna bennünket azon feltevésre, melyet nem ok nélkül táplálunk, hogy a kormány ezúttal is kikeres minden lehető czímet arra nézve, hogy kölcsönöket köthessen és az állampénztár számára pénzeket szerezhessen, ha ily alkalmas czímeket talál, ezt felhasználja ott és akkor is, a hol — megengedem — formailag a jogosultság megvan, de lényegileg a dolgon semmit sem változtat. Hisz a négy milliót az állam kiadta a pénztári készletekből, mert ezen javaslat is egy pseudo-cassakészlet beszerzésére irányul, legalább a négy millió erejéig. Hisz e czímen már többrendbeli javaslat volt a képviselőház előtt. Ilyen volt a j 18 millió frtos vasúti forgó tőke beszerzéséről n*