Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

372 98. országos ülés május 5-én, szombaton, 1888. szóló javaslat, ilyen volt a 22 milliós kölcsönről szóló javaslat is. Mindez tehát nem egyéb, mint hogy — meg­engedem — a kormány a pénzügyi helyzet jó színe miatt igyekszik oly formákat választani, me­lyekkel az e tekintetben fenforgó calamitást nem akarja könnyen fel fedezhetővé tenni, Én az evi­dentia tekintetében is az egyenes, nyilt, őszinte eljárásnak vagyok barátja, mert ez legalább mind­nyájunkat világlatban tarthat a helyzet tekinteté­ben és ez is nyereség. Röviden összegezve azokat, a miket mondot­tam, saját álláspontomat jelzem abban, hogy kész vagyok hadászati, beruházási és építkezési ezé­lókra a kellő összegeket a szükségesség határáig megszavazni, de semmi szín és semmi feltétel alatt sem szavazok meg semmi tovább menő oly Össze get, melynek természete, melynek összege, mely­nek mikénti és mi czélra való felhasználása tekin­tetében teljes sötétségben vagyok, mint van bizo­nyára a törvényhozásnak minden tagja és a me­lyek tekintetében mindenki megkívánhatja, hogy nyujtassék felvilágosítás az iránt, hogy ezen beru­házások és függő kölcsönök nem voltak-e oly ter­mészetűek, melyeknek viselésére a törvényes engedélyokmány értelmében a magyar állam kö­telezve nem volt. (Helyeslés balfelöl.) Ezen állás­pontnak megfelelőleg bátor vagyok a t. háznak ugy magam, mint t. elvbarátaim nevében a követ­kező határozati javaslatot benyújtani (olvassa): „Határozati javaslat: Tekintve, hogy a csá­szári királyi szabadalmazott kassá oderbergi, ma­gyar északkeleti és az első magyar-gácsországi vasúttársaságok részére további külön állami biz­tosítás nyújtása tárgyában beterjesztett törvény­javaslat az állami biztosításnak további felemelé­sét nemcsak a szükségeseknek mutatkozó hadi építkezések és egyéb beruházások költségének fedezése, de a nevezett vasutaknak éveken át eszközölt beruházása következtében nyújtott kincstári előlegek és engedélyezett függő kölcsö­nök visszatérítése czéljából is megkívánja adni ; tekintve továbbá, hogy a hadi építkezések és beruházások szükségleteit minden mástól elkü­lönítve a szükség mérvéhez képest további állami biztosítás engedélyezése által megszavazni hajlan­dók vagyunk, ellenben az államilag biztosított vasutak részére a múlt években nyújtott kincstári előlegek és engedélyezett kölcsönöknek beruhá­zásához mindaddig, mig ezek iránt a törvény­hozásnak részletes, kimerítő és a beruházásokat, valamint az ezek létesítésére engedélyezett össze­geket tételenkint feltüntető előterjesztés nem téte­tik, annál kevésbé járulhatunk, mert ezeknek felderítése nélkül a kormány eljárásának sem törvényességét, sem gondosságát, sem végül a szó­ban forgó beruházásoknak az illető vasutak en­gedélyokmányaiban való gyökerezését megítélni képesek nem vagyunk, mindezeknél fogva indít­ványozzuk,, hogy: mondja ki a ház, miszerint a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általános­ságban se fogadja el és utasítsa a kormányt, hogy a szükségeseknek mutatkozó hadászati épít­kezések és felszerelések iránt haladéktalanul kü­lön előterjesztést tegyen. (Élénk helyeslés a bal­oldalon.) Beadja: Horánszky Nándor, gróf Apponyi Albert, Balogh Géza, Ivády Béla, Gaál Jenő (pécskai), Grünvald Béla, Linder György, Veszter Imre, Fenyvessy Ferencz, Wittmann János, Goda Béla, Lesskó István.* Baross Gábor, közmunka- és közieke désügyi minister:T. ház! (Halljuk!Halljuk!) Kötelességemnek tartom a törvényjavaslat érde­kében már most felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) A kormány igen behatóan mérlegelte és megfontolta a helyzetet, midőn arra határozta el magát, hogy a monarchia és különösen Ma­gyarország honvédelme érdekében oly javas­lattal lépjen a t. ház elé, mely kétségtelenül tetemes összegekre kéri ki a törvényhozás áldo­zatkészségét. Ha tehát Horánszky Nándor t. képviselő nr azt mondja, hogy szükségesnek tartja a törvény­javaslatnak lelkiismeretes megbirálását, ezen nézetében én teljesen osztozom és az ő felfogá­sának csak azon — hogy ugy mondjam — nuance-a ellen kell tiltakoznom, mintha a hely­zetnek és különösen a pénzügyi viszonyoknak ezen lelkiismeretes megítélése csakis az ellenzéki oldalról, vagy talán csak a képviselő ur részéről volna oly beható. Mert megvallom őszintén, t. ház, hogy az ellenzéknek is el keli ismernie —- és az ellenkező felfogás ellen tiltakoznom kellene — hogy a kormány is latolja a helyzetet, a kormány is megítéli a viszonyokat; a kormány­nak sem szabad az országot vagy pártját könnyelmű adósságcsinálásra indítani (Helyeslés a jobboldalon) és pedig akár hadászati, akár közgazdasági czé­lok örve alatt. (Helyeslés a jobboldalon.) Az ellen­kező felfogás, t. ház olyan, a mely ellen nehezen lehet hidegvérűséggel védekezni, mert ez némileg a hazafiság megtagadásának kontójára megy. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) T. ház! Ezen törvényjavaslatnak feltétlen fontossága van és köztem és a t. képviselő ur közt csak az a nehézség forog fenn, hogy a t. képviselő urnak sokkal könnyebb az eljárása a eriticában, mint a kormány bármely tagjának. En nem mondom azt, hogy a kormánynak ezen javas­lat körül bármely tekintetben titkolózni kellene. Sőt ellenkezőleg. De mégis a nyilatkozatoknak a közzéteendő részletekre vonatkozólag megfon­toltaknak kell lenniök. A t. képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy a törvényjavaslat indokolása nem elegendő I s azon kivül adattak ugyan felvilágosítások a

Next

/
Oldalképek
Tartalom