Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
370 98. országos Ülés mftjns 5-én, szombaton. 1888. (Halljuk! Halljuk!) Akkor, t. liáz, a törvényhozás tiz rendbeli vasútnak ily természetű czélokra 8.600,000 forintot szavazott meg és ezen összeg föl is osztatott. A felvett kölcsönből fenmaradt még körülbelül 960,000 forint, melyre vonatkozókig az akkori kormány — habár annak egynémely tagja időközben kivált is, de azért hivatkozhatom mégis arra, hogy a jelenlegi kormány — mert hisz azóta is ennek szelleme leng Magyarország közügyeinek kezelése fölött — azt mondotta, hogy ezen 960,000 forint képezi azon maximalis határt, melyen túl a kormány az illető vasutaknak hason természetű beruházási czélokra segélyt adni nem fog. Én, t. ház, a magam részéről, megvallom — és hiszem, hogy velem együtt nagyon sokan vannak, a kik ekként vélekedtek — azt hittük, hogy e tekintetben az államnak azon idő óta további lappangó terhei nem léteztek. Voltam pedig és vagyok ezen hitben azért, mert méltóztatnak tudni, hogy a költségvetések beterjesztése alkalmával a vasúti garantialis összegek csakis sommásan mutattatnak ki, anélkül, hogy annak részletei indokoltatnának, anélkül, hogy ezen részleteket akár a pénzügyi bizottság, akár a képviselőház, sőt merem állítani, akár maga a legfőbb számszék ismerte volna, mert föl kell tennem a számszék azon pontosságáról, melyet az a számadások kezelésében eddigelé tanúsított, hogy a zárszámadásokban ezen körülményt figyelmen kivül nem hagyta volna. Mondom, a garantialis Összegek általános sommában mutattatnak ki, anélkül, hogy felvilágosítások nyújtatnának arra nézve, miszerint a költségelőirányzat végeredményét képező garantialis összegeken kivül magában az illető vasutaknak költségvetésében oly rendkívüli beruházások foglaltatnak, melyeknek összegyülemléséből ma 8.900,000 forint kívántatik a törvényhozástól újabb kamatfelemelés czímén. Erről a törvényhozás tájékozva sohasem volt és ha a garantialis összegek tekintetében egyes évek költségvetéseiben némi eltérés mutatkozott is, azt hajlandók voltunk az üzleti viszonyok változásának tulajdonítani, annyival is inkább, mert azok aránylag csekély összegek voltak és mert e csekély összegek tőkésítve mégis rendkívül nagy összegre szaporodnak. És igy senki sem volt és lehetett tájékozva arra nézve, hogy a vállalatoknak olyan beruházásokra engedélyeztettek kölcsönök, esetleg adatnak az államkincstárból előlegek, a mely beruházások garantia természetével bírnak és — mint mondáin — ez idő szerint mintegy T 8 milliónyi összegben jutnak kifejezésre. És, t. ház, legyen szabad nekem a t. ház bármely tagjától azt kérdeznem, méltóztassék megmondani, tud-e valaki a törvényhozásban még jelenleg is arról valamit, hogy milyen természetű beruházásokat tartalmaz eme 8.100,000 forint, melynek indokából most újabb kamat-garantia engedélyeztetik ? Már pedig, t. képviselőház, ez csak még sem közömbös dolog ; mert hiszen, ha az engedélyokmány határozatain kivül az illető vasutaknak szabadjára ilyen természetű beruházások engedélyeztetnek, akkor felesleges minden vasúti engedélyokmány, (ügy van! balfelöl.) És hogy a beruházások természete közt lényeges különbségek lehetnek és vannak is, erre nézve legyen szabad a t. ház figyelmét egy praeeedensre felhívnom, mely annak idején ugy a zárszámadási bizottságban, mint a t. mínistertanács és a számszék között élénk vita tárgyát képezte. (Halljuk!) Az 1879. évi zárszámadások készítése alkalmával a főszámszék kifogást emelt az ellen, hogy az alföld-fiumei vasutak részére ilyen természetű beruházások czímén biztosítás engedélyeztetett, de melyek a főszámszék meggyőződése szerint az államgarantia terhére hibásan számíttattak fel. A tárgyalások folyamán a kormány és a számszék között felmerült nézeteltérések utoljára is tisztázhatók nem voltak. A főszámszék megmaradt azon álláspontja mellett, hogy az alföldfiumei vasútnak 1879-ben engedélyezett hasonló természetű beruházások garantiájának egy része olyan, melynek viselésére az állam kötelezve nincs. A t. kormány akkor maga is constatálta, hogy bizonyos mulasztások történtek, a zárszámadási bizottság működésének végeredménye pedig az lett, hogy az akkor 2 millió forint tőke összegben kifejezésre jutó eredményre azt mondotta, hogy miután az engedélyokmánynak rendelkezései homályosak ég oly időben készültek, mikor még a törvényhozásnak kellő gyakorlata és körültekintése nem volt, azt nem bolygat]a, hanem fátyolt vet reá. Én sem akarombolygatni és csak annak bizonyságául hoztam fel, hogy azt, vájjon ezek a beruházások milyen természetűek és nincsenek-e köztük olyanok is, melyeket talán az actionariusok kamatjövedelmének kellene viselni és melyeknek fedezésére a magyar állam az engedélyokmány értelmében kötelezve nincs. Ezt megbírálni senki sem képes és annál kevésbé, mert — sajnos — még azon idő óta is, mióta a jelenlegi t. minister ur kezeli a közmunka- és közlekedési ügyeket, séma törvényhozásnak, sem a bizottságnak, sem egy, sem más alakban ez iránt semmi felvilágosítás nem nyújtatott. (Ugy van! bálfdől.) Az pedig szintén nem lehet közömbös,! ház,hogy 8.100,000 forintnyi tőkeösszeget, vagy ennek megfelelő kamatgarantiát a törvényhozás a nélkül szavazzon meg, hogy erre nézve legalább részletes és beható felvilágításokat követeljen. (Élénk helyeslés balfelöl,) A t. előadó ur és a pénzügyi bizottságban a t. minister ur is igyekezett ezen törvényjavaslat hatását némileg az által enyhíteni, hogy mind az
